,,Egy évig voltam beteg"

2007. augusztus 7.
Megosztás:

Olvasónk személyes történetében a vizelethólyag-daganatos betegségével kapcsolatos élményeit meséli el, az előzményektől a kezeléseken át a sikeres gyógyulásig. Az alábbiakban saját szavaival írott beszámolóját olvashatják.

Az ember legfontosabb értéke az egészsége. A legtöbb ember ezt a megállapítást csak akkor értékeli, ha valamilyen betegség megtámadja. Az ember betegen nem képes a megszokott életét élni; munka, tanulás, szórakozás, étkezés folyamata lényegesen megváltozik.

Éltem a magam normális emberi életét, nem dohányoztam, nem italoztam, az étkezésem is változatos volt. Rendszeres volt a testmozgásom is: úsztam, kerékpároztam, fociztam.

1935-ben születtem, 46 évet dolgoztam elektromos autós szakmában.

45 éves korom után orvosi javaslatra két évenként rendszeresen jártam urológiai ellenőrzésre, panaszom nem volt.

Az évek teltek, majd 2004. április hó elején vált esedékessé az újbóli kontroll vizsgálat. Panaszom az volt, hogy hosszabb ülés esetén több alkalommal kellett vizelni az addig megszokottnál.

Labor-ellenőrzés, hasi ultrahang - az eredmény vizelethólyag-daganat. Az életben maradási esélyem 50-50 százalék. A daganat nagysága miatt a lézeres beavatkozást kizárták, hasi műtét sem volt lehetséges, a betegséget életveszélyesnek minősítették.

Az urológiai konzultáció döntése: sugár- és kemoterápiás kezelés.

A bajt még tetézte, hogy a bal vesémet megtámadta a pangó vizelet. A daganat miatt a vizelethólyagot katéterezték és a bal vesét is, a vizelés biztosítására.

Hét hónapig viseltem a katétereket és a hozzá tartozó tasakokat. Ebben a helyzetben kezdtem meg a kezeléseket. A katétereket 3-4 hetente cserélték.

Alkalmaztak 31 sugár- és 10 kemoterápia kezelést, kb. másfél hónap alatt. A kezelések vége felé. A mozgásom lelassult, némi fájdalom is jelentkezett. Hajhullásom nem volt.

A kezeléseket befejezve a gyógyító orvosom közel három hónapig pihentetett - "érlelte bennem a kezelések hatását". Közben a kezelések kellemetlenségeivel is szembesültem: étvágytalanság, mozgás korlátozva, fekvés csak háton a katéter csövek hossza miatt.

A pihenő idő lejártával berendeltek a kórházba. Ellenőrzés a műtőben: a kezelés sikeresnek bizonyult, egy korrekciót elvégeztek, amit "nagyon kicsinek" minősítettek. Hét hónap után a katétereket is kiszerelték.

Úgy volt, hogy ez után két-három nap megfigyelés következik, majd távozhatok a kórházból. A harmadik napon azonban belázasodtam. Belgyógyászati vizsgálat következett.

A mellkas-röntgen eredménye lesújtó: tüdő embólia. Ezt követően nyolc napig csak vízszintes fekvés, felülni nem lehetett. A belgyógyászati kezelés is sikerrel járt.

Ez után az embólia veszélye miatt két évig mindkét lábamon térdtől lefelé kénytelen voltam fáslit viselni.

Egy évig voltam beteg és ezután fokozatosan gyógyultam.

Jelenleg kettő és fél éve tünetmentes vagyok, negyedévente járok ellenőrzésre: vizelet-labor, tüdőröntgen és hasi ultrahang. Az életminőségemet tekintve újra a betegségem előtti állapotban vagyok.

A jelenlegi gyógyulásomat két kórház kiváló szaktudású és lelkiismeretes orvosainak és ápolóinak köszönhetem.

A magam részvétele csak annyi volt, hogy tettem, amit az orvosok mondtak.

Remélem és bízom benne, hogy a daganatos betegség nem ismétlődik meg bennem újra.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.