Sugárterápia - válaszok az olvasók kérdéseire

A sugárterápia valóban kevésbé káros, mint a kemoterápia?

Nem lehet ilyen formán rangsorolni a két eljárást. A sugárterápiának más a mellékhatás szerkezete, mint a kemoterápiáé. Vannak közös jellemvonások, és vannak olyan mellékhatások, amelyek csak az egyik vagy másik fajta kezelés alatt jelentkeznek. Például a vérképzőszervekre gyakorolt negatív hatás többé-kevésbé mindkettőre jellemző. Ugyanakkor a sugárterápia gyakran okoz bőrtüneteket, a kemoterápia ritkábban vagy egyáltalán nem. A csontvelőre mindkét kezelés negatív hatást gyakorol, ezért gyakran vérszegénységet, tehát vörösvértest hiányt vagy fehérvérsejt hiányt, ezáltal immunrendszer működési zavarokat okozhatnak. A sugárterápia mellékhatása nagyon függ attól, hogy hova kapja a sugarat a beteg, mennyit kap, illetve milyen nagy területre kapja. Ugyanígy a kemoterápiánál a mellékhatások nagyon függnek attól, hogy milyen fajtát kap a beteg, milyen hosszú időn keresztül, milyen dózisban. Azt kell tudniuk a betegeknek, hogy minden egyes konkrét esetben felvilágosítást kell kérni az orvostól, hogy mi várható.

Nagyon félek a "késtől" - helyettesítheti a műtétet a sugárterápia?

Nem. Vannak olyan esetek, a túlélés ugyanannyi műtéttel, mint sugárkezeléssel, ez mégsem jelentheti azt, hogy helyettesíthetik egymást. A legjobb eredményt akkor lehet elérni, ha a két kezelési eljárást kombináljuk. A műtétnek "neki kell menni", mert az utána végzett sugárkezelés mindig hatékonyabb, mint a műtét nélküli.

A sugárterápia is egyénenként változó, mint a gyógyszeres kezelések (csak a dózis változik, vagy más különbségek is vannak)?

A sugárkezelés mindig egyedi, mintha egy öltönyt vagy kosztümöt szabnánk a betegnek. A sugárkezeléseket ma már számítógépes tervezéssel, CT, MR vagy PET vizsgálatok alapján végezzük. Mindenki egyedi testméretét, tulajdonságát, a daganat elhelyezkedését, egyéb szervekhez való viszonyát egészen pontosan figyelembe vesszük. Ugyanakkor az alkalmazott sugármennyiségnek is vannak szabályai hasonlóan a gyógyszerek adagolásának. Vannak megfelelő dózismennyiségek daganatféleségenként, elhelyezkedés szerint, és például a környező, ún. rizikószervek közelsége is befolyásolja a kezelést.

Mennyire lehet behatárolni, hogy jó helyre menjen a sugár, biztosan a daganat helyére?

Folyamatosan javul a helyzet e téren - ma már egészen pontos módszerek is léteznek: az ún. intenzitás-modulált sugárkezeléssel és sztrereotaxiás sugárkezeléssel már szinte sebészkés pontossággal lehet a sugarat vezetni. A probléma inkább az, hogy nem tudjuk, hogy hol a daganat határa, meddig tart a beteg rész, hol vannak még elszórt sejtek. A CT, az MR és a PET a legjobb eszközök arra, hogy a sugárkezelést megtervezzük. Az én véleményem szerint sugárcentrumot, de akár kemoterápiás centrumot sem lenne szabad működtetni PET nélkül.

Édesanyámat megoperálták emlődaganattal, de még nem biztos, hogy fog kapni sugárterápiát. Ez mitől függ? Miért nem kap minden rákbeteg?

Pontos szabályai, nemzetközi protokolljai vannak az emlőrák kezelésének. Leegyszerűsítve nagyjából az lehet mondani, hogy akinek kisebb volt a daganata (fél cm, vagy még ennél is kisebb), vagy pedig az egész emlőjét eltávolították, azoknál lehet mérlegelni a sugárkezelés elhagyását, de itt sem biztos, hogy elhagyjuk. Akiknél emlőmegtartó műtét történt, illetve a daganatuk nagyobb volt egy bizonyos méretnél, azoknál feltétlenül el kell végezni a besugárzást.

Három éve műtöttek emlődaganatban. Csak a csomót kellett kivenni. Akkor kaptam sugár- és kemoterápiát. Azt gondoltam, minden rendben, amikor idén csontáttétem alakult ki. Ismét kaptam sugárkezelést, és havonta kapok csonterősítő infúziót. Azt szeretném tudni, mennyi ideig kell kapnom az infúziót, és mire számíthatok gyógyulás terén. Van-e valami olyan kiegészítő ajánlata, amit lehetne szedni?

Sajnos hiába kapja meg valaki a mai tudásunk szerinti legjobb kezelést (tehát műtét, kemoterápia, sugárkezelés, hormonterápia), ezek egyike és együttes alkalmazása sem jelent száz százalékos garanciát arra, hogy a betegsége ne újuljon ki. Éppen azért hívják ezeket a betegségeket rosszindulatúnak, mert minden orvosi erőfeszítés ellenére bizonyos százalékban kiújulnak, illetve áttéteket adnak. Tehát abban semmi meglepő nincs, hogy, bár megkapta nagy valószínűséggel a teljes kezelési sort, ennek ellenére kiújult a betegsége - ez bizonyos százalékban előfordul. Ilyenkor sincs azonban "vége a világnak", hiszen a mai tudomány mindig újabb és újabb lehetőségeket talál. A csontmetasztázisokra a csontbesugárzás és a csonterősítő biszfoszfonát infúziók ragyogó megoldást nyújtanak. A betegségfajtától függően egyéb megoldások is lehetségesek - ezt minden esetben a kezelőorvosával kell megkonzultálnia, ezt távötletekkel nem lehet befolyásolni. Ami a gyanús termékeket, táplálékkiegészítők, csodaszerek helyzetét illeti, ezek rendkívül károsak, akár ártalmasak is lehetnek. Egy olyan szer, aminek a klinikai kipróbálását nem végezték el, az mindig káros. (Ajánljuk figyelmébe "Veszélyes és hasznos étrend-kiegészítők", valamint "Reményt árulók és ígéretes szerek" c. anyagainkat a témával kapcsolatban - a szerk.)

Hogyan zajlik egy sugárterápiás kezelés?

A sugárterápiás kezelés - mint minden orvosi kezelés - a diagnózisnál kezdődik. Pontosan meg kell határozni a tumor kiterjedését, elhelyezkedését, geometriai jellemzőit. Ennek alapján sugárterápiás tervet kell készíteni, amely döntően azt foglalja magában, hogy mely területek milyen mennyiségű sugarat kapjanak. Ezt készítjük CT vagy MR alapján, számítógépek segítségével. Meghatározzuk azt, hogy hogyan kell a sugárnyalábokkal belépni a szervezetbe ahhoz, hogy az általunk elképzelt energia elnyelési mintázat létrejöjjön. Ezután ezt a tervet a betegen, vagy az őt rögzítő maszkon jelölni kell, majd ez alapján minden nap megkapja a kezelést. Magyarországon és az európai országokban hetente ötször sugarazunk, hétfőtől péntekig, a szombat-vasárnap kimarad.

Magát a kezelést nem az orvos végzi, hanem az asszisztensek vannak jelen. A beteg először egy vetkőzőfülkébe megy be, ahova vagy saját nevén, vagy egy nyilvántartási szám alapján hívják be (ezt ő választhatja meg előre). A fülkében olyan mértékig kell levetkőzni, hogy szabaddá váljon a besugározandó terület és emellett szabadon mozogjon a beteg, lehetővé váljon a pontos pozicionálás. A besugárzási "belépési kaput" vagy a bőrre visszük fel festékkel, vagy készítünk egy műanyag maszkot a betegnek, és azon rögzítjük. Mindkét módszernek vannak előnyei-hátrányai, a besugárzási technika függvénye, hogy melyik mellett dönt az orvos. A "bunkerban" az asszisztensek - minimum kettő - lézerpozicionálással, vagy már sok helyen infravörös pozicionálással egészen pontosan felfektetik a beteget az asztalra. A beteg felfektetése a legfontosabb része a sugárkezelésnek - ha rosszul van felfektetve, nem jó helyre megy a sugár. Erre időt kell szánni - az asszisztens a beteget forgatja, mozgatja, húzogatja, felülteti, stb, ezt nem szabad rossz néven venni. Ha a pozicionálás tökéletes, a gép automatikusan elvégzi a besugárzást. A besugárzás alatt a betegen kívül senki nincs a besugárzó helyiségben. A betegnek sokszor egy magas asztalon kell egyedül maradnia, miközben egy félelmetes gép forog, zörög, morog körülötte - elég kellemetlen szituáció, ezért nem kooperábilis betegeket nem tudunk sugárkezelni, illetve például gyerekeket nagyon gyakran altatásban kényszerülünk besugározni. Az új gépeknél maga a besugárzás néhány másodpercet vesz igénybe mezőnként (egy betegen kettő-hét besugárzási mezőt jelölnek meg). Speciális módszereknél, mint az intenzitás-modulált és sztereotaxiás eljárások, maga a besugárzási idő is hosszú, mert nagyon sok helyzetből, és egy helyzetből többször "lövünk rá" a betegre. Ha vége a besugárzásnak, a betegnek nem szabad megmozdulni! Meg kell várnia, míg az asszisztensek bejönnek és leveszi az asztalról - ha ezt nem teszi, részben a saját, részben a berendezés épségét veszélyezteti.

Emlőrákos betegnél kemoterápia és műtét után a sugárterápiát milyen rendszerességgel szokták adni, és milyen mellékhatásai vannak?

A sugárterápiát munkanaponként minden nap 25-30 alkalommal szokták adni emlőrákban. Csak helyi mellékhatásai vannak, főleg bőrtünetek, esetleg ödéma.

A sugárzás általában káros - a sugárterápia nem okoz rákot?

De. Azonban, mint minden orvosi eljárásnál, azt kell mérlegelni, hogy minek van nagyobb kockázata. Annak, hogy nem sugarazunk be egy beteget, és ezáltal kiújul a betegség, vagy annak, hogy besugarazzuk a beteget, és bizonyos valószínűséggel 15-20 év múlva azon a területen egy rosszindulatú daganat keletkezhet. Ez logikusan, a kockázatok mérlegelésével jól eldönthető.

Én még kezelés előtt állok, milyen mellékhatásokra kell felkészülnöm? Lehet, hogy a sugárterápiának nincs is komoly mellékhatása, mert valami olyasmi, mint az infralámpás kezelés?

Sajnos nem olyasmi, mint az infralámpa, a sugárterápia minden esetben komoly elváltozásokat okoz a szervezetben. A sugárterápia sejteket öl meg - nem varázslat, hanem bizony egy komoly károsító ágens. Mindig mellékhatásokkal jár, mert nem csak a daganatsejteket pusztítja el, hanem elpusztít minden, aránylag gyorsan osztódó sejtcsoportot. Például a vérképzőszervekben okozhat bajt, a herében, a bélrendszer gyorsan osztódó sejtjeiben, a hajhagymákban, a légcső és a tüdő nyálkahártyáját, valamint a szájnyálkahártyát károsíthatja.

Ki lehet valahogy védeni a sugárterápia mellékhatásait, ha felkészül az ember?

Sok mindent ki lehet, de sok mindent nem. Nem az előzetes felkészülésnek van szerepe, hanem a kezelőorvossal és az asszisztenciával való kapcsolattartásnak. A betegnek időben jelezni kell a problémáit, és betartani az utasításokat. Ebben az esetben minimalizálni lehet a mellékhatásokat, de teljesen kivédeni nem lehet. Problémák akkor vannak, ha a beteg és az orvos illetve az asszisztencia közötti kapcsolat és az információátadás nem megfelelő, vagy a beteg nem tartja be a kapott utasításokat. Ilyenkor súlyos, életveszélyes szövődmények is felléphetnek.

Lehet dolgozni a sugárterápiás kezelések alatti időszakban? Hallottam, hogy nagyon fáradékony lesz tőle az ember - ez miért van?

Lehet dolgozni, de mi nem ajánljuk. Fizikai munkát semmiképpen nem lehet végezni, mert az izzadtság a legnagyobb ellensége a sugárkezelésnek. A szennyezett, izzadt testfelületek biztos, hogy begyulladnak, és ezáltal veszélyeztetik a sugárkezelés véghezvitelét is. A szellemi munkát sem szoktuk javasolni, mert épp elég pszichés terhelés a betegnek a betegsége, a mindennapi szembesülés a többi beteggel, a sugárkezelés körülményeivel - erre még egy hivatalai feszültséget rátenni nem célszerű. Fáradékony azért lesz az ember, mert a sugárterápiának is vannak általános mellékhatásai: a vérképzőrendszerre, a bél- és emésztőrendszerre, és számos egyéb szervre.

Mi van, ha esetleg magától is kisebbedne a daganat - ez esetben is érdemes vállalni a terápiát? Nem lehet olyan, hogy a sugarazás miatt lesz az ember betegebb?

A daganat magától nem kisebbedik. A sugárkezeléstől nem lesz beteg az ember; jól kiszámítható szövődmények vannak, amit kötelező közölni ma már beteggel előre. Ennek alapján a beteg eldöntheti, hogy vállalja-e a sugárkezelést, vagy nem. Ha az orvos nem ad részletes tájékoztatást, ne írja alá a beteg a beleegyező nyilatkozatot.

Mennyire tartós a sugárterápia miatti bőrkárosodás? Mire kell számítani?

Élesen ketté kell választani, hogy a bőrkárosodás elérte-e azt a fokot, ami visszafordíthatatlan. Ha ezt a fokot átlépjük, a károsodás az egész életen keresztül megmarad, sőt, a tapasztalatok szerint romlik is. Ha azonban ezt a küszöböt nem lépjük át, az akut, vagyis a kezelés során fellépő bőrpír maradéktalanul elmúlik. Van olyan szituáció, amikor a kezelés sikeressége érdekében úgy döntünk, hogy túllépjük a küszöböt - ilyenkor viszont számítanunk kell arra, hogy mind a bőr, mind a bőr alatti zsíros szövet egyszer s mindenkorra károsodik, hegesedik, és torzulás, elszíneződés tartósan megmarad. Ezt előre meg tudjuk mondani a betegnek. Mostanában előtérbe került, hogy bizonyos vizsgálatokkal be lehet azonosítani azokat a géneket, amelyek felelősek a sugárérzékenységért, és az embereknek 15-20 százaléka fokozottan érzékeny sugárra. Ezeknél a betegeknél a leggondosabb tervezés mellett is felléphetnek bőrkárosodások.

Miért kaphat valaki hasmenést a sugárterápiától? Hatnak ilyenkor a "sima" széntabletták?

Hasmenést azért kaphat, mert a sugár minden gyorsan osztódó sejtpopulációt károsít, nem csak a daganatos sejtcsaládot. A bélnyálkahártya a gyorsan osztódó sejtcsaládba tartozik, ezért a sugár ezt is károsítja. Ha a bélnyálkahártya károsodik, akkor étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés léphet fel. Ezekre a tünetekre speciális gyógyszereket kell adni, nem a széntabletta a megoldás. Nagyon jó gyógyszerek vannak ma már hányingerre, hasmenésre is. Mindig orvoshoz kell fordulni, nem szabad elkezdeni saját fejünk alapján kezelni, hiszen ezek a tünetek az egészen banális eltérésektől az életet veszélyeztető, halálos szövődményt okozó eltérésekig fokozódhatnak.

Azt mondják, nem fáj a sugárterápia - semmit sem érez az ember a kezelés alatt?

Semmit. A sugárra nincs érzékszervünk - ahogy egy röntgenvizsgálaton nem érzünk semmit, a sugárkezelés alatt sem. A sugárterápia az energia minőségén keresztül hat, nem pedig az energia nagyságán keresztül. Az energia oly kevés, hogy egy tized celsiusfok emelkedést sem okoz a szervezetben. Az a sugármennyiség, ami egy embert képes megölni, egy század celsiusfokos emelkedést sem okoz a szervezetben. A sugár által okozott károsodást viszont érezzük: a nyálkahártyák kiszáradását, a nyelési nehézségeket, a bőrégést, ízületi problémákat.

A daganat belsejében történő sugárkezelés mikor alkalmazható? Ennek kevesebb a mellékhatása, mintha kívülről sugaraznának?

Létezik olyan, a daganat belsejében való sugárzás, az ún. brachiterápia, azaz közelbesugárzás, amikor sugárzó izotópot különböző tartókba, ún. applikátorokban bejuttatjuk a daganatba - például tűket szúrunk bele, flexibilis kanülöket vezetünk bele, vagy műanyag tartókat helyezünk a méh üregébe, végbélbe, nyelőcsőbe, légcsőbe. Ennek meghatározott, konkrét indikációi vannak - kb. a sugárterápiára kerülő betegek 5-25 százalékában indokolt a közelbesugárzás módszereinek alkalmazása. Önmagukban is alkalmazzuk a brachiterápiás eljárásokat, legtöbbször azonban célszerű a külső és a brachiterápiás eljárásokat kombinálni - ekkor érjük el a legjobb eredményeket. A brachiterápiának a külső besugárzásnál kevesebb a mellékhatása, mert hirtelen adjuk a dózist, és az energiaelnyelés közvetlenül az applikátorok környezetére korlátozódik, távolabbi szerveket nem érint. Azt figyelembe kell venni, hogy itt műtéti beavatkozásokról van szó: a beteget sokszor altatni kell, érzésteleníteni kell, vérzések lépnek fel.

Sugárterápiával csak rákos daganatot kezelnek?

Sajnos a magyar egészségügyi szabályzat és finanszírozás nem nagyon vesz tudomást a jóindulatú betegségek sugárterápiájáról, holott ez nemzetközileg elismert téma. A sugárterápia elfogadott terápiás lehetőség ízületi betegségek, egyéb mozgásszervi betegségek, krónikus gyulladások, és még számos egyéb megbetegedés esetén. Régen a sugárterápiára kerülők nagyjából fele jóindulatú betegségben szenvedett, ma már elenyésző ezek aránya. Ennek oka részben az, hogy a sugár veszélyes; ha a jóindulatú betegséget máshogy is lehet kezelni, akkor nem a sugarat kell választani. A másik ok, hogy a jóindulatú betegségek besugárzását nem finanszírozzák.

Milyen sugárzó anyago(ka)t használnak a daganatok kezelésére?

Ma legtöbbször nem sugárzó anyagot használunk, hanem "lineáris gyorsítókban" röntgensugarat állítunk elő. Az ún. brachiterápiában, tehát közelbesugárzásnál ma is sok izotópot alkalmaznak, a legelterjedtebb a kobalt, a cézium, és az iridium.

Kezelés után nem marad sugárzó az beteg? Van valami kötelező idő, amíg pl. távolságot kell tartani a családtagoktól és nem lehet velük testi közelségbe kerülni?

Általában nem. Külső besugárzásnál biztos, hogy nem: ilyenkor gyakorlatilag egy fényfajtával, a röntgensugárral megvilágítjuk a beteget. Hasonlatképpen, ha zseblámpával rávilágítunk valakire, az nem fog a zseblámpa eloltása után világítani. A sugár ugyanolyan, mint a zseblámpa fénye, csak kisebb a frekvenciája, nagyobb az energiája. Vannak azonban olyan, tartósan beültetett izotópok is (például a prosztata, hasnyálmirigy, vagy pajzsmirigy kezelésében), amelyek után a beteg nem mehet kisgyermek közelébe egy darabig, stb.

Azt hallottam, hogy az emlőrákos beteg sugárterápia után 24 óráig nem érintkezhet gyerekekkel. Mennyire kell ezt szigorúan venni?

A sugárkezelés után a beteg nem bocsát ki sugarat, mert nem izotópot kap, hanem külső sugárnyalábot. Gyermekkel azonnal érintkezhet.

Mi van azokkal a betegekkel, akiknek valamilyen implantátum van a testében; akárcsak egy fogpótlás? Ilyen esetben is lehet sugárterápiát kapni? Ez nem olyan mint a mikrohullámú sütő, amibe ha fémtárgy kerül, akkor szikrázik és tönkremegy?

A mikrohullámú sütő frekvenciája nagyságrendekkel magasabb, mint a sugárterápiáé (az a rádióhullámok frekvenciáján van, a sugárterápia pedig a mély gammában). A sugárterápia nem okoz elektromos elváltozásokat. Az okozhat problémákat, ha a besugárzott területen belül vannak fém-implantátumok. Ilyenkor a fém egyrészt leárnyékolja a kezelni kívánt részt, másrészt a felszínéből elektronok lépnek ki, és ezért a közvetlen környezetét megégetheti. Ezeket a hatásokat ma már előre, pontosan számításba tudjuk venni. Ha pedig nem a besugárzott területen van a fém-implantátum, a mai technikával már ki tudjuk kerülni.

Nagyon gyenge vagyok, elég nehéz a kezelésekre járnom. Van olyan lehetőség, hogy valaki otthon kapjon sugarazást?

Nem. A sugárkezelésnek olyan, egészen szigorú kiszolgáltatási szabályai vannak, hogy ez csak intézményi keretek között lehetséges - ezt Magyarországon nagyon kemény törvények szabályozzák.

Mennyire jó minőségűek a magyarországi sugárterápiás berendezések? Van, ahol "jobb" a sugarazás, mint a többi kórházban?

A kép sajnos rendkívül változatos - az egészen katasztrofálistól kezdve az európia színvonalúig minden megtalálható. Általában a fővárosi intézetekben, és azokban a vidéki kórházakban, ahol éppen akkor zajlott a felújítás, jó az ellátás, az összes többi helyen kívánnivalókat hagyhat maga után.