Hungarikum a rákkutatásban

2008. július 29.
  e-mail nyomtatás

Nemzetközi hírű, külföldön dolgozó magyar orvoskutatók segítik ezentúl az egyetlen - Magyarországon feltalált és előállított - "szupportív onkológiai" készítmény továbbfejlesztését. Az "Avemar Tudományos Tanácsadó Testületének" egyik tagja Gulyás Balázs orvosprofesszor, agykutató, a stockholmi Karolinska Intézet PET laboratóriumának egyik legelismertebb alakja. A kutató szerint a magyar szer a rákkutatás több területén is a világ élvonalába kerülhet.

Önt elsősorban agykutatóként ismeri a világ, a Magyar Tudományos Akadémia is az e területen elért eredményei miatt választotta tagjai közé. Miért vállalta el a felkérést, hogy egy tumorterápiában használatos készítmény továbbfejlesztésében vegyen részt a jövőben?

A stockholmi Karolinska Intézet a munkahelyem. Az Intézet egyszersmind Stockholm orvosegyeteme, de ugyanakkor a washingtoni National Institute of Health után a világ második legnagyobb orvosbiológiai kutatóintézete. Mindezek mellett az orvosi vagy élettani Nobel Díj odaítéléséért felelős. Elsősorban agykutatással foglalkozom, és ezen a területen ismereteimet, tapasztalataimat jó pár éve a központi idegrendszeri gyógyszerek kutatása terén kamatoztatom. Pozitron Emissziós Tomográfiával, tehát PET-tel végzünk vizsgálatokat: ez a képalkotó technika alkalmas arra, hogy megnézzük, a különböző molekulák hol kötődnek be az agyba, hol hatnak, mi a hatásmechanizmusuk, mely más szervekben jelennek meg, hogyan távoznak a testből. Az általunk is használt metodológia az elmúlt 10-15 évben forradalmasította a gyógyszerkutatást: új szempontok segítik a döntést egy-egy készítmény további sorsát illetően, és nem csak az idegrendszeri gyógyszereket illetően, hanem például a rákkutatás területén is.

Az ember magyar, akárhol is él a világban... Szívmelengető érzés, hogy egy Magyarországon előállított, itt felfedezett, Szentgyörgyi Albert "lába nyomán" indult kutatásban kifejlesztett termék a világban is el tudott terjedni. Ez igazi nemzeti büszkeség; igazi hungarikum az Avemar.

Másrészről sok szempontból meggyőzőek azok a tanulmányok, amelyeket rangos nemzetközi szakfolyóiratokban idáig olvastam a készítményről.. Többségük egyértelműen azt mutatja, hogy egy rendkívül érdekes és értékes hatású szerről van szó. Egyszersmind rengeteg kérdőjelet is megnyitnak bennem az idáig megválaszolt kérdések. Egy kutató számára egy válasz mindig kiindulás egy további kérdés-sorhoz, és vannak elképzeléseim arra is, hogy ezek megválaszolásához hogyan lehetne nekilátni.

Milyen kérdések izgatják Önt leginkább a szerrel kapcsolatban?

Az egyik nagyon izgalmas kérdés a természetes "programozott" sejthalál, az apoptózis képességének helyreállítása vagy előmozdítása. Ezzel kapcsolatban igen jó példák vannak az Avemarral kapcsolatos irodalomban, és ezt a hatást például érdemes lenne tovább vizsgálni és hasznosítani. Azért rendkívüli jelentőségű ez a terület, hiszen a szervezetünkben állandóan születnek és meghalnak sejtek. Ha nem létezne természetes, tervezett sejthalál, előbb-utóbb szaruhártya lenne mindenütt a bőrünk, "patáink" nőnének, a belső szerveinkben pedig még kellemetlenebb lenne, ha a szervezet nem eliminálná azokat a sejteket, amikre már nincs szükségünk. A tumorsejtek esetében különösen fontos, hogy a szervezet megtalálja és felismerje őket, és megfelelő módon bekapcsolja a tervezett sejthalál programot, hogy elpusztuljanak a kóros sejtek, méghozzá nem a toxikus anyagcsere termékeket produkáló nekrózis útján, hanem apoptózissal.

Engem, mint képalkotással foglalkozó neuro-biológust, egy másik terület izgat még nagyon az Avemarral kapcsolatban: a sejtanyagcserére kifejtett hatás, aminek a rák-diagnosztikában lehet hatalmas szerepe. Az emberi szervezet sejtjeinek legfőbb energiaforrása a szőlőcukor. A sejtek anyagcseréje során a szőlőcukor - enzimek segítségével - más és más molekulává alakul át. Mindez egy energiageneráló folyamatot tart fent; amely a sejtek életben maradását és funkcióit biztosítja. A tumoros sejtekben ez a folyamat valamilyen oknál fogva kisiklik és hibás útra terelődik, így a tumoros sejtek nem a normális úton jutnak energiához. Ezek a hibás folyamatok a rákos sejtekben nagyon jó mérési alkalmat teremtenek a képalkotó eljárások számára. A közismerten fokozott anyagcseréjű tumoros sejteket az anyagcseréjükben szerepet játszó izotóppal jelzett biomolekulák segítségével - a kóros irányba eltolódott energiatermelési folyamatot kihasználva - az eddig ismert eljárásoknál is pontosabban mutathatjuk ki. Az Avemart tehát nem csak terápiás szempontból nézhetjük. Elképzelhető, hogy képalkotással történő diagnosztikus vizsgálatok jelzőanyagaként - úgynevezett "imaging biomarker-ként" - is hasznosítani tudjuk a jövőben. Sokkal több van tehát ebben az anyagban, mint gondolnánk.

Ha jól értem, ez még a jövő - mi az, ami már bizonyított a szerrel kapcsolatban?

A nemzetközi tudományos szakirodalomban leközölt tanulmányok alapján az Avemarnak rendkívül jó hatása van kiegészítő szerként a citosztatikumok, vagyis kemoterápiás szerek mellett alkalmazva. Az életminőséget egyértelműen javítja - bizonyos ráktípusokban erre már igen komoly tapasztalati tőke is összegyűlt. A legközelebbi cél az, hogy az európai direktívákban is "evidence based" készítményként ismerjék el a terméket. Az eddigi adatok alapján joggal bízom abban, hogy az Avemar az Európában "referencia intézményként" elfogadott nagy onkológiai klinikák, intézetek, kórházak vizsgálataiban is hozni fogja a megfelelő eredményeket.

Megosztás:

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló