A follikuláris limfóma újabb kezelési lehetőségei

2010. március 30.
Megosztás:

A Limfóma Klub keretében "A follikuláris limfóma újabb kezelési lehetőségei" címmel tartott előadást március 16-án dr. Schneider Tamás, az Országos Onkológiai Intézet Lymphoma Centrumának főorvosa, a Magyar Hematológiai Társaság follikuláris limfóma munkacsoportjának egyik vezetője. Írásunkban összefoglaljuk az előadáson elhangzottakat a már jelenleg is és a hamarosan elérhető modern terápiás készítményekről, melyek segítségével remélhetőleg hamarosan sok betegről lesz elmondható, hogy meggyógyult ebből a betegségéből.

A limfóma a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejtek egyik típusát, a limfocitákat érintő daganatos betegség. Ennek egyik megjelenési típusát nevezik follikuláris limfómának. (A nyirokcsomók szövettani szerkezete normális körülmények között úgynevezett "follikuláris" (tüszős) szerkezetet mutat. Az indolens limfómáknál a nyirokcsomók szerkezete átalakul, de a follikuláris szerkezetét még megtartotja, vagy az nyomokban még felismerhető. Az agresszív limfómáknál a nyirokcsomó eredeti szerkezete már nem ismerhető fel, a nyirokcsomó azon részét, ahol a daganat van egyneműen, "diffúzan" daganatsejtek foglalják el.)

 A legtöbb follikuláris limfóma indolens, vagyis mérsékelten agresszív lefolyású. Mind a mai napig az agresszív (magas malignitású) limfómák voltak eredményesebben kezelhetők, az utóbbi időben azonban jelentős eredményeket sikerült elérni az indolens formák gyógyításában is. Jelenleg a follikuláris limfómában várható élettartam 15, vagy még ennél is több év, ez óriási előrelépés, hiszen 20 évvel ezelőtt az átlagos túlélési idő nemigen haladta meg az 5-8 évet. Hazánkban 2002-óta folyik a célzott immunterápiás kezelés (monoklonális antitest terápia), amely ugrásszerűen megemelte a túlélést. Míg 2002 előtt egy bizonyos időpontban mintegy 800-1000 limfómás beteg élt az országban, azóta ez a szám, vagyis a betegség prevalenciája 1600-1800 közöttire emelkedett.

Az indolens limfóma elsősorban az idősebb korosztály megbetegedése. Korábban 60-65 év volt a diagnóziskor regisztrált átlagos életkor, ma azonban ez a betegség ismeretlen okok miatt már 55-58 éves átlagéletkorban jelentkezik. Hazánkban az összes limfómás megbetegedés mintegy 15 százaléka follikuláris limfóma. Érdekes, hogy az USA-ban ez az arány 25 százalék feletti, míg Nyugat-Európában 18-20 százalék körül van. Magyarországon évente 150 új esetet diagnosztizálnak.

Az indolens limfómák jellemzője, hogy többnyire kevés panaszt okoznak, ezért csak későn kerülnek felismerésre. A diagnózis felállításakor többségében már kiterjedt betegségről van szó. Ennek ellenére az első 3-5 évben gyakori a megnagyobbodott nyirokcsomók spontán visszafejlődése, melyet jobbára újbóli megnagyobbodás, majd ismételt visszafejlődés követhet. A spontán visszafejlődések általában nem tartanak egy-két évnél hosszabb ideig. Az indolens limfómák igen jól reagálnak a kezelésre: az elsődleges kezelésre a betegek nagy részében jelentősen megkisebbedik (részleges remisszió),vagy akár teljes mértékben el is tűnik a daganat (teljes remisszió). Az indolens limfómában minden esetben várható azonban a betegség kiújulása, részleges remisszió esetén rosszabbodása. A kezelés célja a tartósan jó életminőség fenntartása mellett a kezelés nélküli időszakok meghosszabbítása.

Az immunterápiával kombinált kemoterápia megnöveli a tünetmentes időszakok időtartamát

Az immunterápiával kombinált kemoterápiás kezelések (immunokemoterápia) a csak kemoterápiás kezeléshez képest jóval hosszabbra tolták ki a tünetmentes időszakok (remisszió) időtartamát. (Az immunterápia célzott biológia terápiás beavatkozás, melynek lényege, hogy a bejuttatott ellenanyag (az úgynevezett monoklonális antitest) célzottan, a kóros nyiroksejtekhez kapcsolódva okozza azok elpusztulását. A monoklonális antitest terápiáról összefoglaló anyagunkban olvashat részletesen.) Önmagában alkalmazva a kemoterápiát egyre csökken az egyes kemoterápiás kezelések közötti tünetmentes időszak. A kemoterápiát immunterápiával kombinálva a betegek döntő többsége az elsődleges, a másodlagos, a harmadlagos és a negyedleges kezelések után is mintegy 3 évig tünetmentes állapotban marad. A legújabb - még klinikai vizsgálati fázisban lévő - immunokemoterápiás kezelések után úgynevezett fenntartó immunterápiát is alkalmaznak: ez az eljárás az egyes kezelések közötti tünetmentes időszakok hosszát több mint 4 évre tolja ki. A kezelésre reagáló betegek tehát mintegy 15 év alatt csak 3 kezelésen esnek át!

Az immunterápiának alig van mellékhatása, igen ritka esetekben vált ki allergiás reakciót. Késői mellékhatásként másodlagos immunhiányos állapot alakulhat ki, így a beteg védtelenebbé válik a baktériumok és a vírusok okozta fertőzésekre (pl. övsömör).

Az esetek 3-4 százalékában többszörös immunterápiás kezelés után a daganatos sejtek egy idő után "megszabadulnak" azoktól a jelfogó fehérjéiktől (receptor), amelyekhez a monoklonális antitest kapcsolódna, ilyen esetekben a daganat nem kezelhető tovább az immunterápiával, hiszen az hatástalanná válik.

Az immunterápia egymagában (monoterápiában) is alkalmazható, ha az idősebb beteg rossz általános állapota, vagy kísérőbetegségei nem teszik lehetővé a kemoterápiás kezelést. Az önmagában elsődleges kezelésként adott immunterápia nagyon hatásos: a betegek 70-75 százaléka reagál, 18 százalékuk teljesen tünetmentessé válik. Ilyenkor a remisszió csaknem két évig is eltarthat.

Az első immunoterápiás szer a rituximab volt, a közeljövőben pedig hazánkban is elérhető lesz egy további készítmény, amely a rituximab egy továbbfejlesztett változata: ennek antitestje nem egér-, hanem emberi fehérjét tartalmaz, tehát nem okoz allergiás mellékhatásokat.  A szer egyelőre csak klinikai vizsgálat keretében érhető el. Két-három éven belül várhatóan elérhetők lesznek majd további, más receptorokhoz kötődő immunterápiás készítmények is. Ezenkívül új kemoterápiás szerek is vannak, például a bendamustin hatóanyagú készítmény, amely hozzáférhető Magyarországon is, ez a szer azonban egyelőre a társadalombiztosítás által nem finanszírozott. A készítmény előnye, hogy a korábbi kemoterápiás szerekhez képest alig van mellékhatása - többek között nem okoz hajhullást és hányingert  -, alkalmazása után a betegek nagyon nagy százaléka kerül teljes remisszióba.

Fenntartó kezelések

A kemoimmunterápiás kezelés befejezése után 2 évig adható fenntartó kezelésként immunterápia, melynek célja az elért kezelési eredmény megőrzése, illetve a betegek részleges remisszióból teljes remisszióba való juttatása. A 3 hónaponként ismétlődő fenntartó kezelést az OEP 2 évig finanszírozza, ez alatt az idő alatt a fenti célkitűzések elérhetőek. "A fenntartó immunterápiával, a közeljövőben bevezetendő bendamustinnal, illetve az új immunterápiás szerekkel - két immunterápiás szert egy időben kombinációban alkalmazva - néhány beteg olyan hosszú időszakot tud majd kezelés nélkül eltölteni, hogy az már gyógyulásnak számít. Ez az idő már itt kopogtat. Jelen pillanatban még nem merjük kimondani, de tudjuk, hogy néhány betegünk már meggyógyult, csak egyelőre nem tudjuk, hogy kik ezek a betegek" - mondta dr. Schneider.

Radioimmunoterápia

Az 5 cm-nél kisebb daganatok kezelhetők elsődleges kezelésként radioimmunterápiával, melynek lényege, hogy a monoklonális antitestet radioaktív izotóppal is felruházzák. Így a receptorfehérjéhez kötődő "sugárzó" antitest a környező, esetleg antitestet nem kötő daganatsejteket is elpusztítja. Ez a nagyobb hematológiai centrumokban elérhető kezelés a kemoterápiával nem kezelhető betegeknek is hatékony alternatívát nyújt.
Az immunokemoterápia után konszolidáló kezelésként is jelentős szerepe lehetne a radioimmunterápiának, ebben az indikációs körben azonban egyenlőre nem adható OEP támogatással a Magyarországon elérhető készítmény.

Fiatal betegek


"Az immunterápia megváltoztatta a fiatal betegek kezelési stratégiáját, ma már nem nagyon teszünk különbséget a fiatal és a középkorú betegek között. Korábban egy fiatal beteg számára az 5-8 éves túlélési idő nem jelentett perspektívát, ezért akkoriban gyakran már az első remisszióban agresszív kemoterápia után saját  - autolog - perifériás vér-őssejt transzplantációt javasoltunk. Ezzel a beavatkozással a betegek 6-7 évig kezelés nélkül tudnak maradni. Jelenleg ezt a beavatkozást az immunokemoterápiás és fenntartó kezelések után harmad-, illetve negyedleges kezelésként javasoljuk" - fogalmazott dr. Schneider.

Az idegendonoros őssejt transzplantáció az egyetlen olyan beavatkozás, amivel a fiatal betegek egy részénél végleges gyógyulást lehet elérni: a betegség nem újul ki! Ezt a beavatkozást  a halálozás magas kockázata miatt azonban csak negyven éves korig végzik el.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: