Az agy anatómiai felépítése és a központi idegrendszer főbb funkciói

Dr. Lapis Károly 2011. szeptember 5.
Megosztás:

Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy miként épül fel az agy- és a gerincvelő, milyen az emberi agy és az agyburkok szerkezete, és milyen részei vannak az idegsejteknek. Az idegrendszer anatómiai felépítése mellett a központi idegrendszer főbb funkcióit is részletesen tárgyaljuk.

A központi idegrendszer részei az agy és a gerincvelő. Szervezetünk legvédettebb szervei. Előbbi az erős csontokból álló agykoponyában (cranium), míg az utóbbi a csigolyák alkotta gerinccsatornában (canalis spinalis) foglal helyet. További védelmet nyújt az agynak és a gerincvelőnek a csontos üregeken belül lévő erős és szívós burok, amely körülveszi őket. Orvosi kifejezéssel kemény agynak, illetve gerincvelői buroknak (dura mater) hívják. Felszínüket két vékonyrétegből álló lágyburok (leptomeninx) fedi. Ennek rétegei között vékony folyadékköpeny, agy- és gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) található, amely további védelmet nyújt a külső behatások okozta rázkódásokkal szemben, mintegy párnát képezve körülöttük.

Érthető ez a különleges védettség, hiszen minden gondolatunk, mozdulatunk, cselekvésünk, emlékezetünk, magatartásunk, tudásunk, a környezetünkkel való kapcsolatunk, érzék- és egyéb szerveink működése, egyszóval létünk, emberi mivoltunk, egyaránt a központi idegrendszerünk zavartalan működésének függvénye. Az élet különös fintorának tekinthető az, hogy ezek a legfontosabb szerveink egy csontokból felépülő "börtönben" végzik létünket meghatározó tevékenységüket.

Az emberi agy felépítése

Mint ismeretes, a felnőtt ember agya körülbelül 1200 gramm súlyú. Felszíne erősen tagolt. Szélesebb-keskenyebb kanyargós, hurkaszerű képződmények, az ún. agytekervények (gyrus) találhatók rajta, amelyeket mély rések, barázdák (sulcus) választanak el. Az agynak három fő része van: a nagyagy (cerebrum),a kisagy (cerebellum) és az agytörzs (truncus cerebri). Ez utóbbinak részét képezi a híd (pons cerebri), a nyúltagy, illetve a nyúltvelő (medulla oblongata). E részek szorosan együttműködnek, de mindegyiknek más, sajátos feladata van. Ismert, hogy a nagyagy két, ún. féltekéből (hemispherium) áll. Mindegyik féltekének homloktáji (frontalis), fali (parietalis), halántéktáji (temporalis) és tarkótáji (occipitalis) lebenyét különítik el, és agyalapról is külön szokás beszélni.

A két agyfélteke egy rostokból álló sarló alakú képlet, az ún. kérges test (corpus callosum) révén áll összeköttetésben egymással. Az agyalapon külön csontos kamrába zártan foglal helyet az agyalapi mirigy (hypophysis), amely a belső elválasztású (belső secretios) endokrin mirigyeink működését szabályozó tevékenységeket végzi. Egy másik, ugyancsak ezen a tájon elhelyezkedő mirigy a tobozmirigy (glandula pinealis). Ennek léte, elhelyezkedése és működése már kevésbé ismert. Erről hosszú ideig a szakemberek is nagyon keveset tudtak. Újabban vált ismertté, hogy a melatonin nevű hormont termeli. Ez a hormon - mai ismereteink szerint - meghatározó szerepet játszik nem csak az összes többi belső elválasztású (secretios) mirigyünk ritmikus működésének szabályozásában, hanem az egész szervezet bioritmusának ellenőrzésében is.

Az agy üreges szerv. Állományában négy különböző alakú, egymással közlekedő üreg, ún. agykamra (ventriculus) van, amelyekben igen bonyolult felépítésű szerkezetek, vékony hártyába zárt érfonatok, plexusok (plexus chorioideus) találhatók. Itt történik az agy- és gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) termelése. Az agykamra rendszerével összeköttetésben álló, a gerincvelő állományának közepén végighúzódó, igen szűk átmérőjű központi csatorna (canalis centralis) is tartalmaz agy- és gerincvelői folyadékot, amelyet liquornak neveznek.

Az agy- és a gerincvelő felépítése

Az agy és a gerincvelő lágy burkának két rétege közötti igen keskeny teret is liquor tölti ki, így újabb védőréteget képez a szóban forgó szervek körül.Itt kell megjegyezni, hogy a liquor emellett tápanyagot is szállít a vérből az agynak és a gerincvelőnek, és az azokban képződő salakanyagok elszállításában is fontos szerepet játszik. Szakkifejezéssel ún. homeostaticus szerepet tölt be. A liquor-keringésnek az agyban és a gerincvelőben olyan szerepe van, mint a test egyéb részeiben a nyirokkeringésnek.

Az agy- és gerincvelő állománya a hazai szaknyelv szerint puha tészta-, mások szerint lágy viasztapintatú. Utóbbira utalhat az agy latin elnevezése, a cerebrum is, amely a viasz latin nevéből (cera=viasz) eredeztethető. Az agy állománya igen sokféle, eltérő eredetű és természetű sejtekből, bonyolult hálózatot alkotó - sok tekintetben rendezett lefutású - rostokból épül fel. Az agy- és a gerincvelő kétféle - színben is eltérő - állományból áll, a szürke- és fehérállományból.

Az agy esetében a szürkeállomány nagyobb hányada annak felszínét képező vékony réteg formájában található, amelyet agykéregnek (cortex cerebri) nevezünk. A szürkeállomány mélyen az agy állományában található, különböző nagyságú és alakú, körülírt gócok - szürke magvak -, más néven agyi magvak (nuclei cerebri). A gerincvelő felszíni kérgét nem a szürkeállomány alkotja, az annak a belsejében, a központi csatorna (canalis spinalis) körül helyezkedik el.

Az idegsejtek felépítése

A szürkeállomány idegsejtek tömegéből, a fehérállomány pedig az idegsejtek dendriteknek és tengelyfonalnak (axon) nevezett nyúlványaiból és az azokat övező velőshüvelyből (myelin) áll. A tengelyfonalak feladata az ingerületek, információk közvetítése, részint a különböző idegsejtek, részint az agy- és a gerincvelő között.

Az idegsejteknek alakjuk, nyúlványaik, elhelyezkedésük, összeköttetéseik és működésük szerint többféle formája van. Bár az idegrendszeri funkciók ellátása alapvetően az idegsejtekhez kötött, az agy- és a gerincvelő állományának nagyobb hányadát mégsem az idegsejtek, hanem az ún. támasztósejtek (glia) képezik. Ilyen típusúak a csillag alakú (astrocyták) és a - latin kifejezéssel jelzett - ún. oligodendroglia sejtek, amelyek fő feladata az idegsejteket (neuronok) és azok nyúlványait, mindenekelőtt az ingerületvezető tengelyfonalakat övező velőshüvely (myelin) termelése és karbantartása.

Az agy- és a gerincvelő állománya erekben gazdag. A különböző területek - felépítésüknek és működésüknek megfelelően - erekben is eltérő gazdagságúak. Nyirokérhálózattal viszont - más szervektől eltérően - a központi idegrendszer (agy- és a gerincvelő) nem rendelkezik. Az agy- és a gerincvelő legfontosabb sejtes elemeit az idegrendszeri funkciókat ténylegesen ellátó idegsejtek (neuron) képezik.

Az agyburkok felépítése

A bevezetőben már olvashattunk a kemény (pachymeninx/dura mater) és a lágy agyburokról (leptomeninx). Az agyat és a gerincvelőt befedő burok végül is háromrétegű. Kívül az agyat a kemény agyburok (dura mater) veszi körül, amely vaskos, ellenálló és szívós kötőszöveti rétegből áll. A lágy agyburok két vékony hártyás lemeze közül a belső, az ún. pia mater közvetlenül ráfekszik az agy-, illetve gerincvelő felszínére. Rajta kívül helyezkedik el a lágy agyburok másik vékony rétege, a pókhálóhártya (arachnoidea). A lágy agyburok e két rétege közötti keskeny térben, az ún. subarachnoidalis térben vékony folyadékréteg (liquor cerebrospinalis) van. Meg kell jegyezni, hogy a kemény agyburok - amellett hogy körülveszi az agyat - a koponyaüregben még két lemezt is alkot.

Az egyik lemez a nagyagy két féltekéje között húzódik, agysarlónak (falx cerebri) nevezik. A másik lemez pedig a hátsó koponyagödörben elhelyezkedő kisagy felett van, amelyet kisagysátornak (tentorium cerebelli) hívnak.

A központi idegrendszer főbb funkciói

Az agy- és a gerincvelő rövid anatómiai áttekintéséből is kitűnik, hogy a központi idegrendszerünk rendkívül összetett és bonyolult felépítésű. Ez a csodálatos "vezérlőközpont" irányít, felügyel, ellenőriz. Működése teszi lehetővé minden szándékos cselekvésünket, például járásunkat, beszédünket, gondolatainkat. Irányításával mennek végbe legalapvetőbb életfunkcióink, mint például a légzés vagy az elfogyasztott ételek emésztése, anélkül hogy azt észrevennénk vagy egyáltalán gondolnunk kellene rájuk. A nagyagy féltekéi az érzékszerveink által a külvilágról közvetített információk feldolgozásával határozzák meg szervezetünk azokra adott válaszreakcióit.

A jobb agyfélteke testünk bal felét, míg a bal félteke a jobb testfél izmainak működését felügyeli, szabályozza. A bal félteke emellett ellenőrzi és szabályozza: a beszédet, olvasást, gondolkodást, tanulást és az érzelmeinket (emotio). A homloklebeny (frontalis) által felügyelt működések: a figyelés, gondolkodás, viselkedés, mozgás, szagérzés és a szexuális ösztönök.

A fali lebeny (parietalis) bizonyult felelősnek az értelmi, érvelési működésekért, a tapintás érzésért, belső ingerekre (stimulusok) adott válaszokért, a beszéd-, az olvasási és a látással kapcsolatos bizonyos funkciókért. A tarkólebeny (lobus occipitalis) elsődlegesen a látásért felelős. Míg a viselkedés, az emlékezési képesség, a hallás, az érzelmi funkciók a halántéki lebenyhez (temporalis) kötöttek.

Újabb, az agy működéseiről pontosabb információkat nyújtó, az ún. pozitron emissziós PET-vizsgálatok azt mutatják, hogy e működésekben sokkal több sejtes szerkezet vesz részt, mint azt korábban gondoltuk. A látásért például, az ún. "látókérgen" túlmenően, az agykérgi területek közel fele is felelős. A kisagy (cerebellum) az egyensúly-szabályozást, illetve olyan összetett cselekvések összehangolását, irányítását végzi, mint a sétálás-járás vagy a beszélgetés.

Az agytörzs (truncus cerebri) az éhség- és szomjúságérzés ellenőrzése mellett szervezetünk olyan alapvető működéseit is szabályozza, mint a testhőmérséklet, vérnyomás fenntartása és a légzés.

A gerincvelő (medulla spinalis) a gerinccsatornában helyezkedik el, az agytörzs részét képező nyúltagy, a nyúltvelő (medulla oblongata) folytatásaként, a koponyaalaptól a hátunk közepénél valamivel lejjebb, a második ágyéki csigolyáig húzódik. A vége kúp alakú. Közepén szabad szemmel nem is látható, sejtréteggel (ependyma) bélelt, liquort tartalmazó központi csatorna (canalis centralis) húzódik. Körülötte helyezkedik el a gerincvelő szürkeállománya, amely sajátos pillangó alakzatú. Azon ún. elülső-hátsó és a háti szakaszon oldalsó szarvnak nevezett részek különíthetők el. A gerincvelőben a szürke- és fehérállomány mellett olyan területek is vannak, ahol a kettő keverten található. A gerincvelőt - az agyburkok folytatását képező - burkok veszik körül. A lágyburok két vékony hártyája között szintén liquor van. A gerincvelő és a gerincvelői idegek biztosítják az összeköttetést és a kapcsolatot mindkét irányban az agy és testünk egyéb részei között.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló