Az agydaganat kemoterápiás és biológiai kezelése

Dr. Lapis Károly 2011. március 29.
Megosztás:

A kemoterápiás szerek olyan sejtmérgek, amelyek elsősorban az osztódásra készülő vagy a már osztódó daganatsejtekre hatnak, a lassabban osztódó egészséges sejteket viszont megkímélik. Gondot jelent, hogy az egészséges sejtek között is vannak olyanok, amelyek gyorsan osztódnak, és egy speciálisan az agydaganatokra jellemző probléma a vér-agy gát, amely meggátolja a kemoterápiás szerek agyba történő bejutását. Hogyan győzhető le ez a probléma, és mik a kemoterápia mellékhatásai?

A tudományos kutatások és a gyógyszeripar fejlődésének eredményeként napjainkban nagyszámú különböző szerkezetű és hatásmódú daganatgátló szer áll a gyógyító orvosok rendelkezésére. Ezek már kevésbé mérgezőek (toxikusak), mint a korábban használatosak. A ma alkalmazott készítmények hatásai is elsősorban azon alapulnak, hogy az osztódásra készülő vagy már osztódó sejtek érzékenyebbek ezen szerek sejtkárosító, sejtölő hatásával szemben, mint a nyugalomban lévő sejtek. Miután a daganatokban a sejtek nagyobb hányada van szaporodási ciklusban, mint a normál szövetekben, azok e szerek hatása iránt érzékenyebbek, könnyen és a normális sejteknél súlyosabban károsodnak, nagyobb hányaduk elpusztul.

Gondot jelent viszont az, hogy van olyan normál szövet és szerv - bélnyálkahártya, csontvelő - amelyekben a növekedési frakcióhoz tartozó sejtek aránya legalább olyan magas, esetleg magasabb, mint a daganatban, amely miatt a kemoterápiás kezelést alkalmazzák.

Az agydaganatok kemoterápiás kezelésének másik nehéz problémája az ún. vér-agy gát, amelynek élettani "feladata" az, hogy az agysejteket megvédje az esetleg a vérbe jutott és azzal keringő toxikus anyagok hatásától. Ezt az agyi hajszálerek falának sajátos - más szervekben található hajszálerekétől eltérő - szerkezete biztosítja. Az agyi hajszálerek ezen élettani működése érvényesül a legtöbb daganatgátló szerrel szemben is, megakadályozva azok agyállományba, így az agydaganatba való eljutását is. Fentiek miatt az alkalmazott kemoterápiás kezelésekkel és azok várható eredményeivel kapcsolatban ellentétes szakmai véleményekkel, állásfoglalásokkal találkozhatunk. A vér-agy gát működéséből adódó gondot különböző módon próbálják megkerülni. Az egyik mód a daganatgátló szer közvetlenül az agytumorba történő befecskendezése.

Ma már rendelkezésre állnak e gát "áttörésére" szolgáló módszerek is, továbbá olyanok is, amelyekkel az alkalmazott készítmények káros mellékhatásai jelentősen enyhíthetők. Nincs egységes szakmai álláspont abban a tekintetben, hogy a sugárkezelés idejéhez viszonyítva mikor kezdődjön a kemoterápiás kezelés. Mindenesetre vannak olyan agydaganatok, amelyek a sugárhatás iránt nem vagy kevéssé érzékenyek. Előfordul olyan helyzet is, hogy a sugárkezelést követően kiújult daganat bizonyul érzéketlennek a sugárhatás iránt. Ilyen esetekben - mai tudásunk szerint - nélkülözhetetlen a kemoterápiás kezelés alkalmazása. Ilyen esetekben a kemoterápia alkalmazásából a beteg számára származó előnyök jóval meghaladják a kezeléssel járó kockázatok mértékét.

A kezelőorvosnak kötelessége a beteg felvilágosítása a kezeléssel kapcsolatban is. Pontosan és érthetően kell tájékoztatnia a beteget arról, hogy milyen eredmény várható a megajánlott kezeléstől, az milyen kockázatokkal jár és milyen mellékhatások léphetnek fel. A betegnek joga van más orvos véleményét is kikérni. Erről kívánatos tájékoztatni kezelőorvosát. A beteg a kapott információk birtokában dönthet a kezelés elfogadásáról vagy annak elutasításáról.

A kemoterápiás kezelés mellékhatásai

Kemoterápiás kezelés esetén a mellékhatások jellegét az alkalmazott gyógyszer típusa, a készítmény hatástani besorolása, illetve a dózis nagysága határozza meg. A betegek között nagy az egyéni eltérés a mellékhatások fellépése és súlyossági foka tekintetében. A kezelések során mellékhatásként leggyakrabban a vérképzőrendszer, a gyomor-, bélnyálkahártya és a szőrtüszők károsodása fordul elő. Ezek miatt étvágytalanság, hányinger, hányás, szájszárazság, hajvesztés, gyengeség, fáradékonyság, erőtlenség és a fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség csökkenése jelentkezhet. A tünetek idővel enyhülnek vagy el is múlnak. Előfordulhatnak maradandó elváltozások is. Egyes szerek nemző-, illetve fogamzásképtelenséget (infertilitás), mások viszont maradandó vese-, illetve tüdőkárosodást is okozhatnak. Fogamzókorban lévő nőbetegek esetén - az egész kezelési periódus alatt, illetve azok szüneteiben is - fogamzásgátló kezelésben részesülnek, mivel az alkalmazott gyógyszerek magzatkárosító hatásúak.

Fontos a betegek és azok hozzátartozóinak tudomására hozni, hogy számos kemoterápiás készítmény esetleg még mindig toxikus maradványa a vizelettel ürül ki a szervezetből. Ezért a beteg minden vizelés után gondosan mosson kezet! Hasonló okokból az is kívánatos, hogy a betegek gondozását végző személyek azok vizeletének, székletének, hányadékának kezelését gumikesztyűben végezzék! Ezen ürülékkel szennyezett ruhák és ágyneműk a többi ruháktól elkülönítve kerüljenek kimosásra.

Az agydaganatok biológiai kezelése (bioterápia)

Napjainkban az agydaganatok kezelésében is egyre gyakrabban alkalmazzák az ún. bioterápiát, illetve annak különböző formáit. Rendszerint az előzőekben tárgyalt "klasszikus" kezelési módok mellett mintegy azok kiegészítéseként. Az eljárás lényegében arra irányul, hogy elősegítse a szervezet védekező immunfunkcióinak minél teljesebb helyreállítását. A daganatos betegeknél ugyanis e funkciók részint a daganat, részint a hagyományos kezelések (műtét, besugárzás, kemoterápia) mellékhatásai miatt jelentősen meggyengülnek. A szakemberek úgy vélik, hogy a bioterápia az immunfunkciók - akár csak részleges - helyreállítása révén csökkenti az ilyen betegeknél egyébként gyakori fertőzések felléptének veszélyét, és elősegíti, hogy a szervezet a terápiás beavatkozások után visszamaradt daganatsejteket immunmechanizmusok révén elpusztítsa.

A bioterápiás kezelések mellékhatásai

A bioterápiában alkalmazott számos készítmény (pl.: citokin) rendelkezik nem kívánatos (esetleg káros) mellékhatással. Ezért alkalmazásuk - az előnyök és kockázatok gondos orvosi mérlegelése alapján - kizárólag az orvos ajánlásával vagy annak egyetértésével történhet. A bioterápiában alkalmazásra kerülő szerek mellékhatásai sok esetben nem ismertek. Ennek magyarázata az lehet, hogy a szóban forgó készítmények bevezetése óta rövid idő telt el, és így az azokkal kezelt betegek alacsony száma miatt nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat és adat.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló