Az agydaganat kezelése

Az agydaganatok kezelésében - legyenek azok elsődleges, áttéti, jó- vagy rosszindulatúak - sebészi, sugár- és kemoterápiás eljárás valamelyikét, vagy azok kombinációját alkalmazzák.

A jóindulatú daganatok többségében a sebészi beavatkozás önmagában megoldást jelenthet. A rosszindulatú és a kiújuló daganatok (recidiva) esetében viszont rendszerint mindhárom kezelési mód alkalmazására és a bennük rejlő lehetőségek kihasználására sor kerül. A terápia megválasztását a következő tényezők határozzák meg: a daganat típusa, elhelyezkedése, annak stádiuma, a beteg általános egészségi állapota. A vizsgálati eredmények alapján az idegsebészből, radiológusból, onkológusból, belgyógyász és patológus szakorvosokból álló orvoscsoport - adott betegnél - javaslatot tesz az egyénre szabott terápiára. Megfelelő magyarázat kíséretében ismertetik a beteggel, hogy végső döntésre vele egyetértésben kerül sor.

A rosszindulatú és különösen a kiújuló daganatok esetében immunterápiát is alkalmazhatnak. Néhány - erre szakosodott és engedéllyel rendelkező intézetben - új terápiás eljárások kidolgozása és kipróbálása folyik. A beteg az esetleges előnyökről és főként a kockázatokról kapott megfelelő tájékoztatás után, önkéntes alapon, saját felelősségére kérheti, hogy nála is alkalmazzák a kipróbálás alatt álló kezelési módot. Bármikor - minden indoklás nélkül - jelezheti a vizsgálatból való kilépésének szándékát.

Sajnos azt is tudni kell, hogy a rosszindulatú agytumorok (pl. a gliomák, az áttéti és kiújuló daganatok) esetében az alkalmazott terápia ugyan javulást eredményezhet, jobb lesz a beteg állapota, életminősége, végleges gyógyulás azonban nem várható. Jó, ha a beteg és közvetlen hozzátartozói számára a vizsgálatot vezető orvosok elmondják ennek okait. A leírtak azzal magyarázhatók, hogy a daganatok többnyire beszűrik a környező, még épnek látszó vagy a nem operálható, életfontosságú feladatokat ellátó agyterületeket. Ezért sebészileg a daganat maradéktalanul nem távolítható el. Sok esetben sajnos a daganatsejtek eleve ellenállóak a sugár- és kemoterápiás kezelésekkel szemben is, vagy gyakrabban a kezelés során válnak érzéketlenné, rezisztenssé azokkal szemben.

Az agydaganatok kezelésének céljai

Az alábbiakban összefoglaljuk az agydaganatok kezelésére alkalmazott terápiás eljárások céljait:

• Sebészeti beavatkozással eltávolítani a daganatot, lehetőleg teljes egészében. Ez a jóindulatúak esetében rendszerint sikerül, a rosszindulatú agydaganatok esetében sokszor nem. Ilyenkor lehetőség szerint minél többet igyekeznek kimetszeni azokból, hogy kevesebb daganatsejt maradjon vissza.
• A sugár- és kemoterápiás kezelés célja, hogy a visszamaradt daganatsejtekből minél többet elpusztítsanak és az el nem pusztított daganatsejtek szaporodását megakadályozzák vagy legalább késleltessék azt. Ezzel mintegy nyugalmi állapotban tartják a daganatot. Ezt úgy érik el, hogy sugárterápiás módszerekkel és kemoterápiás készítmények alkalmazásával akadályozzák a sejteknek a sejtszaporodáshoz vezető ciklusba lépését. Amennyiben ez nem sikerül, akkor arra törekednek, hogy legalább késleltessék vagy megzavarják a sejtciklust, mert csak így lassítható a daganat növekedése és terjedése.

Az agy rosszindulatú daganatainak eredményes kezelése bonyolult és rendkívül nehéz feladat, több okból is:

• A daganat ritkán távolítható el műtétileg egészben és maradéktalanul, annak a környezetét beszűrő (infiltrativ) növekedése és/vagy életfontosságú központok közelsége miatt.
• A daganatos sejtek egyik fontos jellemzője, hogy egy adott időpontban jelentős hányaduk a sejtszaporodáshoz vezető ún. sejtciklusban (nem nyugvó állapot) van. Az ilyen ciklusban lévő sejtek összességét növekedési frakciónak hívják. Rosszindulatú folyamat esetében a daganatot alkotó sejtek akár 20%-a is a sejtciklus növekedési frakciójában lehet. A daganatsejt megkettőződéséhez vezető sejtciklus hossza 2-5 nap. Igaz viszont, hogy az osztódás során képződő daganatsejtek 80-90%-a magától elpusztul. Ezt a genetikailag kódolt jelenséget ún. programozott sejthalálnak (apoptosis) nevezik. Még így is a daganat tömege 7 nap alatt mintegy kétszeresére nőhet. Azt az időtartamot, amely alatt a daganat tömege megkétszereződik, megkettőződési időnek (doubling time) mondják. Ezt a sajátos daganatnövekedési ütemet a kezelési mód megválasztásánál figyelembe kell venni. Tudni kell, hogy az alkalmazott terápia akkor lehet eredményes, ha a daganatsejteket az élet- és sejtciklusuk azon fázisában éri, amelyekben azok a károsító behatások iránt a legérzékenyebbek.
• Gondot okoz, hogy a daganatokban, különösen a kiújulókban (recidiva), többféle, a kezelés iránt különböző érzékenységű, sőt azok iránt ellenálló (rezisztens) daganatsejt-populáció lehet jelen.
• Probléma az is, hogy a daganat mintegy "kinövi" a táplálását biztosító érhálózatot. Így a daganatos góc közepén helyet foglaló sejtek tápanyag- és oxigénellátottsága nem kielégítő, de ez a túlélésükhöz elegendő. Viszont az ilyen oxigénszegény környezetben lévők (hypoxiás sejtek) ellenállók a besugárzással, sőt a kemoterápiás szerek jelentős részével szemben is.
• Az is további nehézséget jelent az agydaganatok kemoterápiás kezelésével kapcsolatban, hogy a rendelkezésre álló daganatellenes szerek jelentős része az ún. vér-agy gáton nem jut keresztül. Így daganatgátló hatásuk az agyban - hacsak valamilyen beavatkozással ezt a bizonyos gátat mesterségesen át nem törik - nem érvényesül.

Ezekkel magyarázható, hogy a központi idegrendszer rosszindulatú daganatainak kezelésében a fentebb említett három kezelési mód kombinált alkalmazása vált általánossá a klinikumban.