Az agydaganatos betegek utógondozása és rehabilitációja

Dr. Lapis Károly 2011. március 29.
Megosztás:

Rendkívül fontos, hogy a beteg a kezelések befejezése után is gondosan kövesse orvosa tanácsait, és rendszeresen megjelenjen az ellenőrző vizsgálatokon. Nem kevésbé fontos, hogy az orvos tanácsokkal lássa el és gondosan kövesse betegeit, illetve a megfelelő vizsgálatok elvégzésével ellenőrizze a betegség alakulását.

Sok beteg a műtét után viszonylag hamar hazabocsátható, mások viszont rehabilitációs kórházi elhelyezésre szorulnak, hogy visszanyerjék erőnlétüket és felkészítsék őket arra, hogy otthon is el tudják látni magukat. A varratokat rendszerint 7-14 nappal a műtétet követően szedik ki. Addig és azt követően 8-10 napig a fejet szárazon kell tartani! A betegnek a kezelések befejezését követően - 2-4 havonként - ellenőrző vizsgálatokon kell megjelennie. A vizsgálatokat végző neuroonkológus ilyenkor a beteg fizikális állapotát, a tünetek alakulását vizsgálja. Az eredmények tükrében az orvos beállítja a beteg további gyógyszerelését. A kontroll során a koponyán CT- vagy MRI-vizsgálatokat is végeznek a terápia eredményességének ellenőrzése és a betegség esetleges kiújulásának idejében történő felderítése érdekében. Alapszabály: az ellenőrző vizsgálatokon a megjelenés a kezelések befejezése után is kötelező! Ez különben a betegnek alapvető érdeke, mert csak így tudják a szakemberek az esetleg fellépő, de még panaszt, tüneteket nem okozó kóros folyamatokat idejében észlelni. A korán felismert kóros folyamatok, esetleges szövődmények eredményesebben kezelhetők.

Különösen igaz ez az agydaganatos betegek esetében. Fontos, hogy a beteg a kórházból való hazatérése után minél előbb vegye fel a kapcsolatot családorvosával. Az orvos az előzményekről részletesen kapjon tájékoztatást, a kórházi zárójelentésben foglaltaknál is többet. Csak ezek ismeretében tudja a lábadozó beteg szakszerű ellátását elvégezni. Miután a kórházi ellenőrzésekre ritkábban kerül sor, a beteg további gondozását is a családorvos látja el. Jó, ha - különösen a hazatérés első heteiben - a beteg napi feljegyzéseket készít állapotának alakulásáról, panaszairól és az észlelt tünetekről. Ha az ellenőrzések között eltelt időben súlyosabb, veszélyt jelző tünetek lépnek fel, a betegnek azonnal az őt korábban kezelő orvoshoz kell fordulnia.

Ilyen tünet lehet az esetleg fellépő epilepsziaszerű görcsroham, a súlyos fejfájás vagy a kezelések után megmaradt idegrendszeri tünetek súlyosbodása. A boka- vagy lábszárduzzanat fellépése is veszélyt jelző tünet, különösen, ha az csak féloldali, mert ez a végtag mélyvénáiban fellépő vérrögösödésre utal, amely gyakori szövődménye az agydaganatnak. Hasonlóképpen a hidegrázás, láz, nyakmerevedés, fájdalmas vizelés, súlyos mértékű hányinger, hányás és más szokatlan tünetek jelentkezése.

Az agydaganatos beteg támogatása, családon belüli gondozása

Bármilyen rákos betegség diagnózisa egyaránt nagy megrázkódtatást jelent a beteg és családja számára. Különösen megrendítő, ha ez a betegség rosszindulatú agydaganat. A betegnek a családi életből való átmeneti kiesése, kórházba kerülése, a műtét után hazakerült beteg ellátása, majd az előírt kezelésekre, ellenőrzésekre történő vitele stb. jó időre jelentősen megváltoztatja a beteg és hozzátartozóinak életvitelét. Ilyenkor a beteg számára rendkívül fontos, hogy a család egészséges tagjai részéről ne csak együttérzés és aggodalmas némaság, hanem olyan nem tolakodó segítőkészség és bizakodást sugárzó légkör vegye körül, amely oldja a beteg betegség okozta stresszes állapotát.

Az ilyen magatartásnak köszönhetően megnyílik a beteg legalább a közvetlen hozzátartozóinak vagy azok valamelyikének. Fontos, hogy a beteg őszintén beszéljen a betegségével kapcsolatos félelmeiről, gondjairól, az azonnali vagy a közeljövőben megoldást igénylő problémáiról, és ennek során elmondja azt is, miben vár segítséget. Amennyiben létrejön az ilyen beszélgetés, az nem csak a betegnek segítség, de a hozzátartozók számára is hasznos.

Oldja a nyomasztó hallgatást, a csendet, a tehetetlenség érzéséből fakadó bénító feszültséget, a találgatásokból származó sok-sok bizonytalanságot. Mindez elősegíti, hogy mindenki megtalálja a beteg családtaggal kapcsolatos teendőit és e szerint alakítsa további életvitelét. A betegre "gyógyítóan" hat, ha azt látja, hogy a család életvitelében helyreállt, illetve kialakult egyfajta új rend.

Az agydaganatos beteg rehabilitációja, a műtét utáni munkába állás

A daganatos megbetegedés kapcsán a gyógyeljárások befejezése után elsőrendű orvosi feladat a gyógyuló vagy gyógyult egyén munkavégző, önellátó képességének minél tökéletesebb helyreállítása és életminőségének javítása. Így van ez az agydaganatos betegek esetében is, sőt mondhatjuk, hogy ebben a betegségben még inkább. A betegség természetéből adódóan átmenetileg az ilyen beteg - különösen a műtét után olykor jó ideig - még a legelemibb életfunkciók elvégzésével kapcsolatban is segítségre szorul. Hozzáértő, türelmes gyógytornásszal, esetenként logopédussal való szoros együttműködés eredményeként nyerheti vissza azt a képességét, hogy otthonában el tudja látni magát, közölni tudja gondolatait és életminősége elviselhetővé váljon.

Ennek eredményeként állapota úgy javuljon, hogy esetleg még a munkába való visszatérés is reális célkitűzéssé váljon. Erre mintegy 3-6 hónapos rehabilitációs időszak után lehet gondolni, de természetesen csak nem megterhelő munkakörben, rövidített munkaidőben való munkavégzés jöhet szóba. Nehéz fizikai munka, gépjárművezetés többnyire nem végezhető az ilyen műtéten átesett betegek esetében. A munka jellegét - amely a beteg lelki állapotára kifejezetten jótékony hatású lehet - a beteg fizikai és lelki állapota határozza meg. A megfelelő munkakör megválasztása a kezelőorvos, a családorvos, a beteg és a megértéssel viselkedő munkáltató közötti megbeszélés alapján történhet.

Sajnos olyan helyzet is előállhat, amikor már a család, a hozzátartozók nem képesek - minden jó szándékuk ellenére - a feltornyosuló problémákat saját erőből megoldani. Amennyiben a helyzet tárgyilagos felmérése is ezt igazolja, kívánatos, hogy a beteg a továbbiakban a társadalmi szolidaritás alapján működő gyógyintézeti ellátásban, például terápiás kezelést és lelki támogatást egyaránt nyújtó, ún. hospice beteggondozásban részesüljön haláláig. Minden embert megillet, hogy az emberi méltóság megőrzésével jusson el a végső stádiumig.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: