Az agydaganatoknak olyan formái is léteznek, amelyek az erekből indulnak ki. Ezek szintén lehetnek jó- vagy rosszindulatúak. Gyakoriságuk alacsony, együttvéve a koponyaűri daganatok nagyjából két százaléka tartozik ebbe a típusba.
Az agydaganatok összeállítás tartalma:
Az agy anatómiai felépítése és a központi idegrendszer főbb funkciói
A központi idegrendszer daganatairól általában
Az agydaganatok kialakulása és gyakorisága
Az agydaganat tünetei és jelei
Az agydaganat diagnózisa
Az agydaganatok típusai
Idegsejt eredetű (neuronális) daganatok
Éreredetű agydaganatok (vaszkuláris tumorok)
Agyi áttétek és egyéb koponyaűri daganatféleségek
Az agyalapi mirigy és a tobozmirigy daganatai
Az agydaganat kezelése
Az agydaganat sebészi kezelése
Az agydaganat sugárkezelése
Az agydaganat kemoterápiás és biológiai kezelése
Az agydaganatos betegek utógondozása és rehabilitációja
Kérdések és válaszok az agydaganatokról
Az agydaganatokkal kapcsolatos szakkifejezések magyarázata
Ezek is előfordulnak a központi idegrendszerben egyedül álló vagy több (multiplex) körülírt csomó formájában. Jó- és rosszindulatú formái egyaránt ismeretesek.
Együttesen a koponyaűri daganatoknak mintegy 2%-át alkotják. Ilyen a haemangioblastoma, amely a vérerekből eredő, gyakran tömlőszerű (cysticus), jóindulatú daganat. Felléphet egy vagy több góc formájában. Leginkább középkorú felnőttekben, a kisagyban fordul elő. Lassan növekedő, áttéteket nem képező elváltozás. Előfordul örökletes formája is. Kezelése sebészi. Amennyiben a daganatot nem sikerül műtétileg teljes egészében eltávolítani, úgy besugárzást is alkalmaznak. Neve alapján itt említendő meg egy másik daganat, a haemangiopericitoma, amely nem az erekből, hanem az erek körüli sajátos kötőszöveti sejtekből, ún. pericytákból ered. Szövettani szerkezetében inkább a jóindulatú meningeomákhoz hasonlít. Viselkedése azonban eltér azokétól, amennyiben gyakran és rövid időn belül kiújul.
Az agyidegek koponyaüregen belüli szakaszaiból is eredhetnek daganatok, amelyek térszűkítő folyamatokat eredményezhetnek. Leggyakoribb agyideg eredetű tumor - a VIII. agyidegből - a hallóidegből (nervus acusticus), illetve annak ideghüvelyéből eredő Acusticus neurinoma. Ez a hallóideg jóindulatú, lassan növekvő daganata, amely a kisagy és a híd közötti szögletben, a hátsó koponyagödörben helyezkedik el. Főként középkorúakban fordul elő. Nőkben kétszer gyakoribb, mint férfiakban. Első tünetei - a betegek 70%-ánál - a hallás romlása vagy annak elvesztése, fülzúgás, fülcsengés, szédülés, illetve fejfájás. A tünetek fokozatosan alakulnak ki. Ha nagyra nő a daganat, előbbi tünetekhez még kettős látás, az arcideg által ellátott területeken jelentkező fájdalom, nyelési nehézség társulhat. A daganat gyanúja esetén hallásmérési (audológiai) vizsgálatot végeznek. Mágneses rezonanciás (MRI) vizsgálattal a daganat fokozott árnyékot adó, kerekded képlet formájában jelenik meg. A daganat teljes egészében, sebészi úton eltávolítható. Meg kell jegyezni, hogy a beavatkozás nem kockázatmentes.
Felléphet a műtét szövődményeként - az esetek 5%-ában - liquorcsorgás és fertőzés is. A betegség leküzdésére napjainkban ún. sugársebészeti eljárást is alkalmaznak a szakemberek. Ez a daganatra célzottan leadott kis sugárdózisokat jelent, több napon át. A módszert frakcionált sztereotaktikus sugársebészetnek nevezik. Az ilyen kezelés hatására lassan elpusztul a daganat, és a tünetek megszűnnek. A beavatkozás enyhébb mellékhatásokkal jár: hányinger, arczsibbadás, gyengeség. Viszont nem jár kórházi benttartózkodással, illetve műtéttel.
Primer (elsődleges) malignus lymphomák is képződhetnek a központi idegrendszerben, elsősorban az agyban. Az agydaganatoknak kb. 1%-át képezik. Károsodott immunvédekezésű emberekben (pl.: AIDS-betegek, szervtranszplantáltak) körében lényegesen gyakrabban fordulnak elő, mint az ép immunrendszerűekben. Az utóbbi évtizedekben előfordulásának gyakorisága nő mindkét csoportban. Ennek oka egyelőre tisztázatlan. Többségük ún. B sejtes lymphoma. Érdekes, hogy valamennyiben kimutatható az egyik elterjedt vírusféleség, az Epstein-Barr vírus génállománya (genomja). Sugár- és kemoterápiás kezelésre jól reagálnak, később azonban velük szemben ellenállóvá (therapiaresistenssé) válhatnak. Áttéteket távoli, koponyüregen kívüli szervekbe is képezhetnek. Sokkal gyakoribb azonban, hogy más szervekben kialakuló lymphomák adnak áttéteket az agyba (másodlagos agyi lymphoma).
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
