Az intézmény elhagyásának joga

Megosztás:

A mozgásszabadság nem csupán a hétköznapi életben érvényesül, hanem a betegellátás során is. A beteg az egészségügyi intézményt szabadon elhagyhatja, feltéve, hogy ezzel mások testi épségét; egészségét nem veszélyezteti. Bizonyos helyzetben ez a szabadságjog korlátozható. Ilyen speciális helyzet áll elő a tbc-s betegek esetében, de a betegségnek csupán abban a fázisában, amikor a fertőzés veszélye fennáll.

Amennyiben a beteg az intézményből távozni szeretne, azt kezelőorvosánál jeleznie kell. Ez a kérdés mindaddig nem jelent gondot, míg a betegnél nem merül fel olyan szövődmény kialakulásának lehetősége, amely egészségi állapotát vagy akár a beteg életét is veszélyezteti.

Hogyan alakul ez a gyakorlatban? Mit tehet az orvos?
 

A beteget minden körülmények között tájékoztatni kell az esetleges szövődmények kialakulásának lehetőségéről. Ha a beteg a betegségéről és a várható szövődményekről kapott felvilágosítás ellenére az intézetet saját felelősségére el kívánja hagyni, és ezzel mások egészségét, vagy testi épségét nem veszélyezteti súlyosan, illetve nincs közvetlen életveszélyben, nem akadályozható meg akaratának véghezvitelében (ui. ez egyben az egészségügyi ellátás visszautasítását is jelentené). Arra is van lehetőség, hogy a beteg saját, szabad elhatározásából kezelését egy másik intézményben folytathassa.

Nem szabad az orvost ellenségnek nézni, ha a betegét megpróbálja meggyőzni az intézetben maradás szükségességéről, sőt azért sem, ha a tájékoztatást írásban rögzíti, illetve ha a nyilatkozattételnél két tanú jelenlétét kívánja meg. Ez egy későbbi jogvita elkerülését szolgálja. Az intézmény elhagyására irányuló szándék ténylegesen csak akkor merül fel, ha a beteg járóképes.

A "saját felelősségre történő távozás joga" nem illeti meg azt az egyébként cselekvőképes beteget, aki bizonyíthatóan az elmeállapot akut zavara miatt szeretné elhagyni a kórházat. Ilyen esetekben a mozgásszabadság átmenetileg korlátozható. Ez nem csupán a beteg környezetének a védelme miatt szükséges, hanem a saját érdeke is ezt kívánja meg. Ha a beteg elmeállapota egyensúlyba kerül, abban az esetben a szabad mozgás korlátozása nem indokolt.

Az elmeműködés akut zavara nem fedi kizárólag a pszichiátriai megbetegedés fogalmát. Ritkán előfordul, hogy agyi áttét, húgysav szint kóros és nagymértékű megemelkedése, oxigénhiányos állapot, gyógyszer okozta mellékhatás vagy alkohol rendszeres fogyasztását követően kialakuló elvonási tünetek miatt a beteg nem kíván abban a gyógyintézetben tovább tartózkodni, ahová önszántából vagy akaratán kívül beszállították. Ezekben az esetekben nem lehet tudni, hogy tiszta tudatállapotban mi is lenne a beteg kívánsága. Ebben az állapotban sokszor a zavartságra utal az is, hogy a beteg pl. pizsamában, akár infúziós szerelékkel a kezében akar távozni. Az ilyen állapotok kialakulása esetén cél a zavart állapot mihamarabbi megszüntetése, és csak olyan beavatkozások elvégzése, amelyek a tudatállapot kitisztulásához feltétlenül szükségesek, kivéve, ha a zavart beteg közvetlen életveszélybe került. Ilyen például, ha állapotánál fogva távozni készül, elesik és súlyos koponyasérülést szenved vagy súlyos vérzése lesz. Ilyenkor az életet közvetlen veszélyeztető állapotot is kötelező megszüntetni.

Ha a beteg a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan betegségben szenved és az élete hátralévő idejét saját otthonában, családi környezetben szeretné eltölteni, ez jogi és etikai szempontból is megengedett, természetesen további gyógykezelésére vonatkozó megfelelő utasításokkal ellátva. Természetesen az ellátó intézményben történt előzetes konzultáció alapján - feltéve ha az intézményben a kérdéses időpontban szabad kórházi ágy van - lehetőség van arra is, hogy a család kérésére a beteget végállapotában (pl. már eszméletlenül visszavinnék) visszaszállítsák.

Ha a beteg távozására azért kerül sor, mert a kezelés befejeződött, az orvos köteles 24 órával az elbocsátást megelőzően ezt a tényt közölni a beteggel vagy a hozzátartozóval. Amikor a kezelés befejeződött, és ezt a beteg tudomására is hozták, de az elbocsátás tényéről a betegnek nem szóltak, akkor célszerű megkérdeznie annak várható időpontját.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló