Az önrendelkezéshez való jog

Ez az egyik legterjedelmesebben szabályozott betegjog. Az önrendelkezés nemcsak a beteg embert illeti meg, hanem általánosan mindenkit. Eredendően alkotmányos alapjog, az alkotmány rendelkezésein nyugszik, ezért az ilyen jog csak rendkívüli esetben korlátozható, akkor is csak úgy, hogy a jog lényeges tartalmát ez a korlátozás nem érintheti. Másik alapvető garanciális szabály, hogy amennyiben mégis korlátozni kell egy alkotmányos alapjogot, az ilyen korlátozást csak törvény teheti meg, alacsonyabb szintű jogszabály - például miniszteri rendelet - már nem.

Ennek tükrében tekintsük át, mit jelent és milyen garanciális szempontjai vannak alkotmányos alapjogi szempontból a beteg önrendelkezési jogának!

Elsődlegesen azt jelenti, hogy a beteg szabadon eldöntheti, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, és az ellátás során mely beavatkozások elvégzéséhez járul hozzá, illetve melyeket utasítja vissza. Joga van arra is, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben a folyamatokat befolyásoló módon részt vegyen. Az önrendelkezési jog érvényesülésének egyik alapvető biztosítéka, hogy minden egészségügyi beavatkozás esetén a beteg eldöntheti, hogy - kényszertől és fenyegetettségtől, esetleg megtévesztéstől mentesen - az orvos részéről kapott tájékoztatást követően az egészségügyi beavatkozáshoz a beleegyezést megadja-e vagy sem.

További lényeges garanciális szabály, hogy a beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. Ez a jog a beteget bármikor, a beavatkozás során is megilleti. Ez a jog azonban visszaélésre is adhat okot, vagyis ezzel a jogával a beteg akár vissza is élhet. A visszaélés megakadályozására a törvényhozó azt a koncepciót alakította ki, hogy ha a betegnek nem volt kellő alapja ahhoz, hogy az ellátást visszautasítsa, és ezzel esetlegesen kárt okoz, úgy az ebből eredő kárt köteles megtéríteni.

Az egészségügyi beavatkozás elvégzéséhez szükséges beleegyezését a beteg - a mindennapi élet által teremtett helyzeteket figyelembe véve - főszabályszerűen bármilyen formában megadhatja. Így rendelkezhet a beavatkozásról szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is. Ugyanakkor a belsőleges (invazív) beavatkozás elvégzéséhez a beteg írásbeli hozzájárulása szükséges, vagy ha erre a beteg állapotánál fogva nem képes, úgy két tanú együttes jelenlétében ezt más formában - szóban vagy ráutaló magatartással - is megteheti.

Meg kell jegyeznünk, a gyakorlat többnyire azt mutatja, hogy az invazív beavatkozásokhoz előírt feltételek még nem minden egészségügyi szakterületen mennek végbe maradéktalanul a törvény szellemében (ilyen pl. a foghúzás).

Az önrendelkezési jog fontos jogosítványa, hogy a beteg - amennyiben természetszerűleg cselekvőképes - megfelelő alaki szempontok figyelembevételével megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a személyt, aki esetleges cselekvőképtelensége esetén helyette az egészségügyi beavatkozáshoz szükséges belelegyező nyilatkozatot megteszi. Ezt a nyilatkozatot már a l6. életévét betöltött kiskorú személy is megteheti.

A nyilatkozat formája lehet:

• közokirat (A közokiratot közjegyző vagy más hatóság készíti. Jelen esetben ilyen nyilatkozatot közjegyző készíthet.)

• teljes bizonyító erejű magánokirat (A nyilatkozattevő aláírását két tanú aláírásával hitelesíti. Lényeges szabály, hogy a tanúknak nem az okirat tartalmát, hanem az aláíró személy valódiságát kell bizonyítaniuk, ami természetesen feltételezi a nyilatkozatot tevő személy ismeretét a tanúk részéról.)

• írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozat. Természetesen ez esetben is szükséges a tanúk részéról a nyilatkozattevő személyes ismerete, és a nyilatkozat nyelvének értése.

Ha a fentiekben megjelölt feltétel érvényesül - tehát a beteg elveszti időközben cselekvőképességét - helyette és a nevében a megjelölt személy fog nyilatkozni. Azonban előfordulhat az is, hogy a beteg korábban nem jelölt meg olyan személyt, aki a nyilatkozatot helyette megtehetné. Ebben az esetben a törvény egy sorrendet állít fel, minek figyelembevételével a beteg hozzátartozói ezt a nyilatkozatot megtehetik. Ez a sorrendiség részben a rokonság vonalát követi, részben igyekszik bizonyos ésszerűségi és logikai szempontokat felállítani.

Ez a sorrend a törvény szellemében az alábbi:

l. a beteg törvényes képviselője (kiskorú esetében a szülő vagy gyám, a nagykorú, korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen beteg esetén a kijelölt gondnoka), ennek hiányában

2. a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes

• házastársa vagy élettársa, ennek hiányában

• gyermeke, ennek hiányában

• szülője, ennek hiányában

• testvére, ennek hiányában

• nagyszülője, ennek hiányában

• unokája,

3. az előző pontban megjelölt hozzátartozó hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő cselekvőképes

• gyermeke, ennek hiányában

• szülője, ennek hiányában

• testvére, ennek hiányában,

• nagyszülője, ennek hiányában

• unokája.

Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben felsorolt személyek beleegyező nyilatkozata kizárólag az invazív (belsőleges) beavatkozásokra vonatkozhat, ezek közül is csak azokra, melyeket a kezelőorvos javasol.

Az önrendelkezési jog lényeges velejárója, hogy a beteg aktívan alakíthatja a kezelésével kapcsolatos döntéseket, mivel a beteg - illetve a helyette a nyilatkozattételre feljogosított személy - véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni.

A fentiek figyelembevételével felmerülhet a kérdés, mi a teendő akkor, ha a betegnek nincs nyilatkozata, illetve nincs olyan hozzátartozója, aki ezt a nyilatkozatot megtehetné, esetleg van ilyen személy, de a nyilatkozatának beszerzése aránytalan késedelemmel járna. Ebben az esetben a törvény - a beteg érdekeit mindenekelőtt figyelembe véve - vélelmezi, hogy a beteg a beavatkozásba a beleegyezését adná, és ez feljogosítja a kezelőorvost, hogy a beavatkozást elvégezheti nyilatkozat hiányában is, feltéve, ha a beavatkozás elmaradása a beteg egészségi állapotát súlyosan veszélyeztetné vagy maradandó károsodást eredményezne.

A beteg önrendelkezési joga azonban nem korlátlan, abszolút jog. Ez azt jelenti, hogy vannak esetek, amikor nem kell a beleegyezést kérni a beavatkozások elvégzéséhez. Ez pedig akkor lehetséges, ha a beteg közvetlen életveszélyben van. Továbbá, ha a beavatkozás elmaradása mások életét, egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti - ide értve a 24. hetet betöltött méhmagzat életét.

A mindennapi életben - egyes betegségek jellegéből eredően - gyakran előfordul, hogy a belsőleges (invazív) beavatkozás esetében, a beavatkozás megkezdése előtt nem látható körülmények folytán a beavatkozás kiterjesztése válik szükségessé.

Ez a kiterjesztés a gyakorlat szempontjából két változatban állhat elő. Az egyik az, amikor a beavatkozást klasszikusan ki kell terjeszteni, például a beteg gyomrából egy, a tervezettnél nagyobb területet kell eltávolítani, a másik pedig az, amikor a kiterjesztés folytán a beteg egyik szerve vagy testrésze kerül eltávolításra, például a méh műtét megkezdését követően az operáló orvos azt észleli, hogy nem elég a méh részleges eltávolítsa, annak teljes kimetszése szükséges. Hasonló esettel találja magát szemben az orvos, ha egy emlőműtét során pusztán "kimetszést" tervez, azonban a műtét során elvégzett fagyasztott szövettani vizsgálat és a makroszkópos kép egyértelmű rosszindulatúságot mutat.

Az első esetben akkor lehetséges a kiterjesztett beavatkozás, ha ezt sürgős szükség indokolja, illetve ha a kiterjesztés elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos terhet jelentene.

A második esetben akkor lehetséges a kiterjesztett beavatkozás, ha a beteg közvetlen életveszély állapotában van, illetve ebben az esetben is akkor, ha a kiterjesztett beavatkozás elmaradása a betegnek aránytalanul súlyos terhet jelentene.

Az emlőműtét példája esetén a kiterjesztett műtét elvégzése csak abban az esetben lehetséges, ha a műtétet megelőzően a beteget tájékoztatták arról, hogy esetleges rosszindulatú elváltozás esetén szükséges az emlő teljes eltávolítása és a kiterjesztett műtéti beavatkozásba a beteg előzetesen írásban beleegyezett. Ettől eltekintve csak sürgős szükség esete indokolhatja a kiterjesztett műtét elvégzését.

A beteg írásbeli nyilatkozata szükséges akkor is, amikor a beavatkozás során testéből eltávolított szövetet, szervet, testrészt - az egészségügyi ellátásával össze nem függően - kívánnak felhasználni. Nem kell ilyen nyilatkozat az eltávolított anyag szokásos módon történő megsemmisítéséhez.

A beteg az önrendelkezési jog keretén belül rendelkezhet halála esetére a holttestét érintő beavatkozásokról is. A beteg megtilthatja, hogy a holttestéből szervet vagy szövetet átültetés, valamint egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.