Az önrendelkezéshez való jog

Megosztás:

Ez az egyik legterjedelmesebben szabályozott betegjog. Az önrendelkezés nemcsak a beteg embert illeti meg, hanem általánosan mindenkit. Eredendően alkotmányos alapjog, az alkotmány rendelkezésein nyugszik, ezért az ilyen jog csak rendkívüli esetben korlátozható, akkor is csak úgy, hogy a jog lényeges tartalmát ez a korlátozás nem érintheti. Másik alapvető garanciális szabály, hogy amennyiben mégis korlátozni kell egy alkotmányos alapjogot, az ilyen korlátozást csak törvény teheti meg, alacsonyabb szintű jogszabály - például miniszteri rendelet - már nem.

Ennek tükrében tekintsük át, mit jelent és milyen garanciális szempontjai vannak alkotmányos alapjogi szempontból a beteg önrendelkezési jogának!

Elsődlegesen azt jelenti, hogy a beteg szabadon eldöntheti, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, és az ellátás során mely beavatkozások elvégzéséhez járul hozzá, illetve melyeket utasítja vissza. Joga van arra is, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben a folyamatokat befolyásoló módon részt vegyen. Az önrendelkezési jog érvényesülésének egyik alapvető biztosítéka, hogy minden egészségügyi beavatkozás esetén a beteg eldöntheti, hogy - kényszertől és fenyegetettségtől, esetleg megtévesztéstől mentesen - az orvos részéről kapott tájékoztatást követően az egészségügyi beavatkozáshoz a beleegyezést megadja-e vagy sem.

További lényeges garanciális szabály, hogy a beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. Ez a jog a beteget bármikor, a beavatkozás során is megilleti. Ez a jog azonban visszaélésre is adhat okot, vagyis ezzel a jogával a beteg akár vissza is élhet. A visszaélés megakadályozására a törvényhozó azt a koncepciót alakította ki, hogy ha a betegnek nem volt kellő alapja ahhoz, hogy az ellátást visszautasítsa, és ezzel esetlegesen kárt okoz, úgy az ebből eredő kárt köteles megtéríteni.

Az egészségügyi beavatkozás elvégzéséhez szükséges beleegyezését a beteg - a mindennapi élet által teremtett helyzeteket figyelembe véve - főszabályszerűen bármilyen formában megadhatja. Így rendelkezhet a beavatkozásról szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is. Ugyanakkor a belsőleges (invazív) beavatkozás elvégzéséhez a beteg írásbeli hozzájárulása szükséges, vagy ha erre a beteg állapotánál fogva nem képes, úgy két tanú együttes jelenlétében ezt más formában - szóban vagy ráutaló magatartással - is megteheti.

Meg kell jegyeznünk, a gyakorlat többnyire azt mutatja, hogy az invazív beavatkozásokhoz előírt feltételek még nem minden egészségügyi szakterületen mennek végbe maradéktalanul a törvény szellemében (ilyen pl. a foghúzás).

Az önrendelkezési jog fontos jogosítványa, hogy a beteg - amennyiben természetszerűleg cselekvőképes - megfelelő alaki szempontok figyelembevételével megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a személyt, aki esetleges cselekvőképtelensége esetén helyette az egészségügyi beavatkozáshoz szükséges belelegyező nyilatkozatot megteszi. Ezt a nyilatkozatot már a l6. életévét betöltött kiskorú személy is megteheti.

A nyilatkozat formája lehet:

  • közokirat (A közokiratot közjegyző vagy más hatóság készíti. Jelen esetben ilyen nyilatkozatot közjegyző készíthet.)

  • teljes bizonyító erejű magánokirat (A nyilatkozattevő aláírását két tanú aláírásával hitelesíti. Lényeges szabály, hogy a tanúknak nem az okirat tartalmát, hanem az aláíró személy valódiságát kell bizonyítaniuk, ami természetesen feltételezi a nyilatkozatot tevő személy ismeretét a tanúk részéról.)

  • írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozat. Természetesen ez esetben is szükséges a tanúk részéról a nyilatkozattevő személyes ismerete, és a nyilatkozat nyelvének értése.

Ha a fentiekben megjelölt feltétel érvényesül - tehát a beteg elveszti időközben cselekvőképességét - helyette és a nevében a megjelölt személy fog nyilatkozni. Azonban előfordulhat az is, hogy a beteg korábban nem jelölt meg olyan személyt, aki a nyilatkozatot helyette megtehetné. Ebben az esetben a törvény egy sorrendet állít fel, minek figyelembevételével a beteg hozzátartozói ezt a nyilatkozatot megtehetik. Ez a sorrendiség részben a rokonság vonalát követi, részben igyekszik bizonyos ésszerűségi és logikai szempontokat felállítani.

Ez a sorrend a törvény szellemében az alábbi:

l. a beteg törvényes képviselője (kiskorú esetében a szülő vagy gyám, a nagykorú, korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen beteg esetén a kijelölt gondnoka), ennek hiányában

2. a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes

  • házastársa vagy élettársa, ennek hiányában

  • gyermeke, ennek hiányában

  • szülője, ennek hiányában

  • testvére, ennek hiányában

  • nagyszülője, ennek hiányában

  • unokája,

3. az előző pontban megjelölt hozzátartozó hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő cselekvőképes

  • gyermeke, ennek hiányában

  • szülője, ennek hiányában

  • testvére, ennek hiányában,

  • nagyszülője, ennek hiányában

  • unokája.

Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben felsorolt személyek beleegyező nyilatkozata kizárólag az invazív (belsőleges) beavatkozásokra vonatkozhat, ezek közül is csak azokra, melyeket a kezelőorvos javasol.

Az önrendelkezési jog lényeges velejárója, hogy a beteg aktívan alakíthatja a kezelésével kapcsolatos döntéseket, mivel a beteg - illetve a helyette a nyilatkozattételre feljogosított személy - véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni.

A fentiek figyelembevételével felmerülhet a kérdés, mi a teendő akkor, ha a betegnek nincs nyilatkozata, illetve nincs olyan hozzátartozója, aki ezt a nyilatkozatot megtehetné, esetleg van ilyen személy, de a nyilatkozatának beszerzése aránytalan késedelemmel járna. Ebben az esetben a törvény - a beteg érdekeit mindenekelőtt figyelembe véve - vélelmezi, hogy a beteg a beavatkozásba a beleegyezését adná, és ez feljogosítja a kezelőorvost, hogy a beavatkozást elvégezheti nyilatkozat hiányában is, feltéve, ha a beavatkozás elmaradása a beteg egészségi állapotát súlyosan veszélyeztetné vagy maradandó károsodást eredményezne.

A beteg önrendelkezési joga azonban nem korlátlan, abszolút jog. Ez azt jelenti, hogy vannak esetek, amikor nem kell a beleegyezést kérni a beavatkozások elvégzéséhez. Ez pedig akkor lehetséges, ha a beteg közvetlen életveszélyben van. Továbbá, ha a beavatkozás elmaradása mások életét, egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti - ide értve a 24. hetet betöltött méhmagzat életét.

A mindennapi életben - egyes betegségek jellegéből eredően - gyakran előfordul, hogy a belsőleges (invazív) beavatkozás esetében, a beavatkozás megkezdése előtt nem látható körülmények folytán a beavatkozás kiterjesztése válik szükségessé.

Ez a kiterjesztés a gyakorlat szempontjából két változatban állhat elő. Az egyik az, amikor a beavatkozást klasszikusan ki kell terjeszteni, például a beteg gyomrából egy, a tervezettnél nagyobb területet kell eltávolítani, a másik pedig az, amikor a kiterjesztés folytán a beteg egyik szerve vagy testrésze kerül eltávolításra, például a méh műtét megkezdését követően az operáló orvos azt észleli, hogy nem elég a méh részleges eltávolítsa, annak teljes kimetszése szükséges. Hasonló esettel találja magát szemben az orvos, ha egy emlőműtét során pusztán "kimetszést" tervez, azonban a műtét során elvégzett fagyasztott szövettani vizsgálat és a makroszkópos kép egyértelmű rosszindulatúságot mutat.

Az első esetben akkor lehetséges a kiterjesztett beavatkozás, ha ezt sürgős szükség indokolja, illetve ha a kiterjesztés elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos terhet jelentene.

A második esetben akkor lehetséges a kiterjesztett beavatkozás, ha a beteg közvetlen életveszély állapotában van, illetve ebben az esetben is akkor, ha a kiterjesztett beavatkozás elmaradása a betegnek aránytalanul súlyos terhet jelentene.

Az emlőműtét példája esetén a kiterjesztett műtét elvégzése csak abban az esetben lehetséges, ha a műtétet megelőzően a beteget tájékoztatták arról, hogy esetleges rosszindulatú elváltozás esetén szükséges az emlő teljes eltávolítása és a kiterjesztett műtéti beavatkozásba a beteg előzetesen írásban beleegyezett. Ettől eltekintve csak sürgős szükség esete indokolhatja a kiterjesztett műtét elvégzését.

A beteg írásbeli nyilatkozata szükséges akkor is, amikor a beavatkozás során testéből eltávolított szövetet, szervet, testrészt - az egészségügyi ellátásával össze nem függően - kívánnak felhasználni. Nem kell ilyen nyilatkozat az eltávolított anyag szokásos módon történő megsemmisítéséhez.

A beteg az önrendelkezési jog keretén belül rendelkezhet halála esetére a holttestét érintő beavatkozásokról is. A beteg megtilthatja, hogy a holttestéből szervet vagy szövetet átültetés, valamint egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló