A vastag- és végbélrákban elhunyt betegek 80 százaléka megmenthető lett volna

A korai felismerés fontosságáról beszélt nyitó beszédében Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. Felhívta a figyelmet, hogy gyanús jelek, apró tünetek esetén sem szabad halogatni az orvoshoz fordulást, hiszen az időben elkezdett terápiával ma már gyógyítható a vastag- és végbéldaganat.

A vastag- és végbélrák ma már nem halálos betegség

A vastag- és végbélrák legyőzhető - jelentette ki Bodoky György, a Szent László Kórház onkológiai osztályának főorvosa. Hozzátette: "meg szeretnénk változtatni e betegség képét, minél több betegnek biztosítani a teljes gyógyulás lehetőségét."

A professzor elmondta, hogy a vastag- és végbélrák ma már nem halálos betegség, de csak úgy lehet harcolni ellene, ha a beteg is részt vesz ebben. Az orvos teljesen tehetetlen a beteg hite, meggyőződése és szerepvállalása nélkül. Bodoky György szerint a gyógyítás végleges sikerében legalább 30 százalék múlik a beteg hozzáállásán.

A statisztikák szerint az elmúlt évben 9 ezer új megbetegedést regisztráltak, és 5 ezren haltak meg vastag- és végbélrák következtében Magyarországon. Időbeni felismeréssel a halálozás 80 százalékkal csökkenthető lenne, vagyis 4 ezer ember életét menthette volna meg, ha időben orvoshoz kerül - mondta el Bodoky György. Minél korábbi stádiumban ismerik fel a betegséget, annál nagyobb az esély a végleges gyógyulásra.

forrás: Magyar Rákellenes Liga

Leginkább az 50-70 év közötti korosztályt érinti ez a daganattípus. Kialakulásában biztos szerepe van a táplálkozási szokásoknak: a zsíros, rostszegény magyar konyha igen előnytelen a betegség szempontjából. Hajlamosító tényező lehet a a családi előfordulás is, bár jellemzően nem örökletes betegségről van szó. A gyulladásos bélbetegségek szintén hozzájárulhatnak a béldaganatok kialakulásához, a polipok átalakulhatnak rosszindulatú daganattá, ezért ilyen esetekben létfontosságú a rendszeres orvosi vizsgálatokon való megjelenés. Egy korábbi béldaganat szintén hajlamosít a további megbetegedésre, ezért szintén alapvető az orvosi ellenőrzés.

A megelőzésben az egészségtudatos életmód a legfontosabb. A rendszeres testmozgás, rendszeres és egészséges étkezés a legjobb védekezés a betegség ellen. Emellett lényeges a rendszeres orvosi ellenőrzés is, mivel sokszor apró, alattomos jelekből lehet következtetni a daganat jelenlétére. Egy nagyon szűk betegcsoportnál - bizonyos polipos esetekben - gyógyszeres megelőzésre is lehetőség van, de ez legtöbbeknél a sokféle mellékhatás miatt nem alkalmazható - mondta el Bodoky György.

Szűrésre háromféle módszert alkalmaznak a világon: van, ahol tíz évente egyszeri tükrözéses vizsgálaton vesznek részt a paciensek, van, ahol szintén tükrözéses vizsgálattal egy rövidebb bélszakaszt ellenőriznek öt évente. A harmadik megoldás a széklet vérvizsgálata, melyet 50 éves kor fölött évente végeznek megfelelő diétás előkészítés után, három részletben - ha ennek pozitív az eredménye, endoszkópos vizsgálattal állítják fel a pontos diagnózist. A népesség szintű szűrés Bodoky professzor szerint átalakíthatná a vastag- és végbéldaganatok általános kimenetelét. Mindenképp szükség van rá, hogy 50 év felett minél több ember vegyen részt ilyen vizsgálatokon.

A kezelésben alapvetően új tendenciák álltak fel, hihetelen fejlődésen ment keresztül az elmúlt 10-15 évben - mondta el Bodoky György. A molekuláris célzott terápia hatalmas különbséget jelent a hagyományos kemoterápiához képest, hiszen itt már a daganatos sejt osztódását lehet gátolni, az egészséges sejteket nem kell elpusztítani. Az új szerek egy másik csoportja, az úgynevezett érképződés-gátlók a daganatos erekre hatnak, ezáltal a daganat "táplálkozását" akadályozzák. A többnyire klinikai vizsgálatok alatt álló új gyógyszereknek a megelőzésben is szerepe lehet. Ma már az előrehaladott stádiumú betegek számára is sok reményt mutató lehetőség létezik, melyekkel a tünetek mérsékelhetők, az életminőség javítható.

A kezelés kezdetekor mindig elsődleges a terápiás cél meghatározása, amihez elengedhetetlen a daganat jellemzőinek ismerete. Tudni kell, milyen mellékhatások árán érhető el az eredmény, és beteggel közösen kell meghozni a döntést. A kezelés alatt észlelt változásokat is figyelni kell, hogy szükség esetén másik gyógyszerre lehessen váltani.

A modern kezelések hatásosságának érzékeltetésére Bodoky György elmondta, hogy míg 1993-ban tüneti kezeléssel átlagosan 5 hónapos túlélést tudtak elérni a vastag- és végbélrákos betegeknél, ma ez az idő több mint 3 évre nőtt. Ugyanakkor a költségek a '90-es évek elején átlagosan 18 ezer forintot tettek ki, míg ma egy-egy beteg kezelése akár 13 millió forint is lehet.

A táplálkozás szerepe a vastag- és végbélrák megelőzésében

A táplálkozás a daganatos betegségek 30-35 százalékáért felelős - mondta el Bereczky Mihály, a Semmelweis Egyetem III. sz. Sebészeti Klinikájának adjunktusa. Az étrendnek különösen nagy szerepe van a vastag- és végbéldaganatok kialakulásában, hiszen a belek hámsejtjeinek környezetét a bevitt táplálék határozza meg.

A rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorsága lényegesen magasabb a fejlett országokban, mint a fejlődő országokban. Ennek oka a vizsgálatok alapján egyértelműen környezeti okokkal magyarázható, ezen belül meghatározó eltérés van az általános étrendben.

A fejlődő országokban az úgynevezett mediterrán diéta terjedt el - valószínűleg ez az a táplálkozási forma, amely mellet az emberiség kialakult, a szervezetünk ehhez alkalmazkodott. Jellemzően sok növényi tápanyagot, zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz. A zsiradék forrás növényi, sőt a fehérje forrás is elsősorban az, másodsorban hal és csak harmadsorban az egyéb húsfélék.

A nálunk is jellemző nyugati diéta az előző ellentéte, az utolsó két-háromszáz év "vívmánya", melyhez a szervezet nem tudott alkalmazkodni. A legfontosabb, hogy feleslegben tartalmaz energiát, sokkal több energiát veszünk magunkhoz, mint amit felhasználunk. Túlságosan finomított ételeket fogyasztunk, melyekből a feldolgozás során nagyon sok táplálék-összetevő elvész. Zsiradékforrásunk alapvetően állati, ami szintén nem kedvező. Statisztikák támasztják alá a zsír káros hatását: minél több zsírt fogyasztanak egy országban, annál több a vastagbéldaganat miatti halálozás.

A betegségek elkerülésére alapvető, hogy kerüljük a dohányzást, az alkoholt, de emellett igen fontos az egészséges étrend, és a rendszeres fizikai aktivitás. Az étrendet illetően Bereczky Mihály elmondta, hogy kevesebb hús kisebb adagokban való fogyasztása javasolható. Érdemes a vörös húsok mellett fehér húst, halat is enni, kerüljük a gyárilag feldolgozott húskészítéményeket, mivel ezekben nagyon sok, kontrollálatlan zsiradék található. A húsok magas hőmérsékleten való feldolgozása, például a grillezés igen káros, mivel ennek során a felszínen rákkeltő anyagok keletkeznek. Védő hatású a calcium, a D vitamin, a különböző tejtermékek, a gabonában és zöldségekben található folsav, illetve a szelén.

Ne a betegség határozza meg az életünket

A gyógyulásban szükség van a beteg aktivitására - erről beszélt Rohánszky Magdolna pszichológus. Az aktivitásra pontos recept nem adható, de alapvető a szakember szavai szerint, hogy "ne a betegség adja az identitásunkat, ne az töltse ki életünket, hogy kezelésre járunk, és elkészítjük a megfelelő táplálékot."

A betegség kialakulásában és a betegséggel való megküzdésben is nagy szerepe van alapszemélyiségünk sajátosságainak - állapította meg a pszichológus. A daganatos betegség kialakulását elősegítheti egy bizonyos személyiségtípus: aki nagyon figyel másokra, nem áll ki magáért, nem fejezi ki indulatait és negatív érzelmeit, saját igényeinek háttérbe szorítása miatt kevésbé tudatos abban is, hogy mire van szüksége.

Nem meglepő, hogy a betegséggel való találkozáskor trauma ér minket. Ez hosszabb-rövidebb időre akár lebéníthatja érzelmeinket és gondolatainkat, ilyenkor természetes, hogy nem tudjuk rögtön, merre lépjünk. Ebben az időszakban már megtapasztalhatjuk a distresszt; különböző hangulatzavarokat, alvásproblémát, szorongást, félelmet, a depresszió különböző formáit élhetjük át. Ahogy halad előre a betegség, a distressz szintje különböző méreteket ölthet.

Megküzdési stratégiáink szerint különbözőek vagyunk, különbözőképp reagálunk a kihívásokra. Sokak által ismert, hogy létezik az aktív, ezen belül például harcos típus, illetve a passzív, beletörődő, a betegséget tagadó, a tehetetlen hozzáállás. A passzívabb formában eszköztelenebb, kiszolgáltatottabb a beteg, ebben az állapotban a depresszió, szorongás is könnyebben alakul ki. Személyiségünket nem tudjuk alapvetően megváltoztatni, de apró cselekedetekkl is tudunk tenni azért, hogy aktívabbak legyünk: valakinél már az is számít, ha felkel, nem marad ágyban, helyette sétálgat a szobában.

Rohánszky Magdolna egy általuk végzett felmérés eredményeiről is beszámolt: 97 vastag- illetve végbéldaganatos beteget vizsgáltak a kemoterápia kezdetekor, és azt találták, hogy majdnem 50 százalékuk szenvedett a depresszió valamilyen formájától és folyamatos szorongástól. A nők között gyakoribb volt az erőteljes szorongás és depresszió. A tehetetlen, reménytelen megküzdési stratégia viszont jellemzőbb volt a férfiaknál.

Nehéz, de meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy a betegség bizonytalanságot, folyamatos készenlétet hoz, bármikor bármi megtörténhet. A bizonytalanság egyik oka, hogy kikerülünk megszokott szerepeinkből, megtapasztalhatjuk a függést, segítségre szorulhatunk, kiszolgáltatottá válunk. A munkát is hosszabb-rövidebb ideig abbahagyjuk, ami miatt az egzisztenciális szerepünk is megváltozhat. Nehéz hozzászokni a folyamatos életveszély-érzethez. Testileg, lelkileg és szellemileg kifáradhatunk a kezelések miatt.

Ahhoz, hogy aktívabban vegyünk részt a saját gyógyulásunkban, át kell gondolni, milyenek voltunk eredetileg, mit hozott létre bennünk a betegség, és mit szeretnénk elérni. Önismeretre van szükség, tudnunk kell, hogy a múltban milyen erőforrásokra támaszkodtunk. Meg kell fogalmazni, mit szeretnénk, kihez fordulhatunk segítségért. Természetesen nem mindig tudjuk kontrollálni, mi történjen velünk, de fontos tudni, hogy belülről mire vagyunk képesek. A segítséget el kell tudni fogadni, mert van olyan pillanat, amikor kívülről jövő segítséggel jutunk hamarabb előre.

Szükség van a testi lelki egyensúly megteremtésére. Van olyan, akinél erre egy támaszcsoport, a betegszervezetek jelentik a megoldást, ahol biztonságot ad, hogy pontosan értik a problémáját. Van olyan típus, akinek az egyéni pszichiáter tud leginkább segíteni. Lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját személyiségének megfelelő megoldást.

Felkészülhetünk és kellemetlen helyzeteket kerülhetünk el, ha tudjuk, hogy a betegség alatt a memória és a figyelem is romolhat. Egyszerű és hasznos lehet például, ha az orvoshoz menet összeírjuk, mit akarunk kérdezni.

Dinamikus együttműködéssel tehetünk a legtöbbet: a problémáinkat meg kell osztani az orvossal, a családdal és a baráti körrel is. Sok energiát veszít, és saját életét nehezíti, aki visszatartja az információkat. Aktív, tiszta kommunikációra van szükség - ha nem mondjuk el pontosan, mit szeretnénk, más nem tudja kitalálni. Az orvosnak is igénye, hogy tudja, miben segíthet, milyen mennyiségű és minőségű információra van szükségünk ahhoz, hogy megnyugodva távozzunk.

Az összhanghoz szükség van a nem elégszer ismételt egészséges életmódra: megfelelő táplálkozásra és rendszeres testmozgásra. A táplálkozásnak örömöt is kell okoznia, amellett, hogy egészséges ételeket fogyasztunk. A testmozgásnak a kezelések alatt is van jelentősége, még ha csak öt percet sétálunk is először - a rendszeres mozgás csökkenti a kiújulás kockázatát.

Bár az élet megváltozik a betegség kapcsán, meg kell találni, mi az, amiért érdemes megküzdeni, végigcsinálni. Ne a betegség határozzon meg minket, sokat jelent, ha van olyan dolog, ami szellemi izgalmat, kihívást jelent. Szükség van rá, hogy a barátokkal, ismerősökkel megbeszélhessük a hétköznapi gondokat-örömöket. A gyógyulás érdekében semmiképp sem szabad megengedni, hogy a betegség teljesen rányomja bélyegét az életünkre - vallja Rohánszky Magdolna.

Segítő szervezet alakult vastag- és végbélrákos betegeknek

Bemutatkozott a vastag- és végbélrákos betegek érdekképviseletére alakult "Meggyógyulhatsz" Egyesület. "Nem kéne így járniuk sokaknak, ahogy nekünk" - mondta Dobolyi László, az egyesület elnöke, aki maga is küzd a betegséggel.

A vastag- és végbélrákos megbetegedést ma még sokan titokban tartják, nem merik felvállalni - állítja Dobolyi László. "Hisszük, hogy a mai tudomány lehetőségeivel, megfelelő időben elvégzett szűrővizsgálatokkal, korán felfedezett betegséggel, az orvostudomány mai felkészültségével, a rendelkezésre álló célzott gyógyszeres kezelésekkel, kitartással, akaraterővel jó az esély a gyógyulásra" - áll az egyesület nyilatkozatában.

Az egyesület szeretné elérni, hogy a betegek ismerjék a terápiás lehetőségeket és mindenki számára elérhető legyen az optimális kezelés. Bár országosan szervezett szűrővizsgálat még nem működik, mindenkit arra biztatnak, hogy forduljon orvoshoz időben, hiszen a betegség korán felismerve gyógyítható.

Az egyesület céljai közt az érdekérvényesítésen és az ismeretterjesztésen túl önsegítő csoportok létrehozása és a megváltozott munkaképessű betegek munkához segítése is szerepel.

Célok és irányok az onkológiában

A rákellenes küzdelem európai és magyarországi céljairól és eredményeiről beszélt Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa. A magyar onkológia helyzetét összességében biztatónak ítélte, az onkológiai ellátás centrumokba történő szervezése mindenképp a betegek érdekét szolgálja a professzor szerint.

A rákellenes küzdelem régóta különleges helyet foglal el az európai gondolkodásban - mondta el Kásler Miklós. Az eredmények ennek ellenére nem kielégítőek: 1984-ben célul tűzték ki, hogy 2000-re 10 százalékkal csökkenjen a daganatos betegségek miatti halálozás a primer és szekunder prevenció, illetve a felvilágosítás és az oktatás felerősítése révén. Finnországon és Ausztrián kívül ezt egy európiai országban sem sikerült elérni. A 2003-as új program, melynek révén 20 százalékos mortalitáscsökkenést remélnek a szakemberek 2015-re, már sokkal szélesebb alapokra helyezi a rákellenes küzdelmet. Közös információs rendszer kialakítását, az adatok európai szintű begyűjtését és értékelését, a diagnosztika és a terápia fejlesztését, egységes európai ellátórendszer kialakítását kívánják megvalósítani.

Az egész társadalomnak részt kell vennie a Nemzeti Rákellenes Program megvalósításában - hangsúlyozta Kásler Miklós. A legfontosabb feladatok közül elsőként a primer prevencióról beszélt - alapvető, hogy megpróbáljuk az összes olyan tényezőt kiiktatni az életünkből, melyek a rák kialakulásában szerepet játszanak. Ezek a dohányzás, a túlsúly, a fizikai aktivitás hiánya és a foglalkozási, környezeti ártalmak.

A szűrésnek akkor van értelme - mondta el a professzor -, ha egy adott szerv vizsgálati módszerének hatásossága közelít a 100 százalékhoz, ha a kivitelezéshez rendelkezésre állnak megfelelő berendezések és képzett személyek, ha a célpopuláció szűrhető, ha a kiszűrt betegek kezelésének is megvannak a feltételei valamint ha a finanszírozás is biztosított. Népesség szinten emlőrák-, méhnyakrák- illetve vastag- és végbélrák szűrésére lenne lehetőség. Ez utóbbira jelenleg csak modellkísérlet létezik, egyelőre szakmai viták akadályozzák a populáció szintű szűrés bevezetését. Kásler Miklós elmondta, hogy a speciális magyar helyzetre való tekintettel szájüregi és prosztatarák-szűrés bevezetése is indokolt lehetne. Hozzátette, hogy az egyéneknek szervezett szűrési program nélkül is mindig van értelme a vizsgálatok elvégeztetésének, különösen azokban az esetekben, ahol a korai diagnózis jelentős túlélési időt eredményez.

Az ellátórendszer átalakítása kapcsán elmondta, rendkívül fontos a beteg szempontjából, hogy a kezelés ott történjen, ahol egy helyen minden diagnosztikai és terápiás lehetőség rendelkezésre áll, így a sebészet, a sugárterápia, a kemoterápia, az immunterápia, és a manapság egyre inkább előtérbe kerülő célzott terápia.

Az elképzelések szerint, ha meghatározzák Magyarországon a regionális centrumokat, fejlesztik a megyei centrumokat, létrehozható egy olyan információs rendszer, ami lehetővé teszi a betegadatok teljeskörű továbbítását. Az így létrejövő digitalizáltan működő rendszerben a leletek legmagasabb színvonalú értékelése, a legmegfelelőbb terápia megválasztása válna lehetővé. Kásler professzor elmondása szerint a törekvés az, hogy létrejöjjön egy közép-európai közös onkológiai ellátórendszer, amely besimul a nagy európai ellátórendszerbe.