"Azt gondolom, a tüdőrák szűrését nem lehet kötelezővé tenni, de igenis adjunk lehetőséget arra, hogy ha valaki meg akarja nézetni magát - és beletartozik a rizikócsoportba -, akkor legyen erre joga és lehetősége." Beszélgetés dr. Magyar Pál professzorral, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatójával.
A magyarországi helyzet és a kockázati tényezők
Daganatok.hu: Magyarországon is drámai a helyzet a daganatos halálozások területén, és ezen belül a tüdődaganatok állnak az első helyen. Újabb statisztikák azt mutatják, hogy a hölgyek szinte átvették a vezető szerepet ebben a tekintetében. Ön vezető tüdőgyógyászként és sok évtizedes tapasztalatok alapján hogyan látja a hazai helyzetet, és hogyan látja ezt a nemzetközi helyzettel összehasonlítva?
Magyar Pál: Valóban, a daganatos betegségek miatti halálozás komoly problémát jelent, és ezek közül a tüdődaganat az, ahol a legnagyobb a halálozási arány. Magyarországon 2002-ben több mint 8000 beteg halt meg tüdődaganatban. Azt gondolom, ez onnan is adódik, hogy Magyarországon igen sokan dohányoznak. A nők is felzárkóztak a dohányzás terén, így ma már közöttük is sok tüdődaganatos beteget találunk. Van olyan hely, ahol az emlődaganatot meghaladó a női tüdőrákos előfordulás. A halálozást illetően pedig messze vezet a tüdőrák, mivel az emlődaganatok nagyobb részét tudjuk úgy kezelni, hogy megvan az ötéves túlélés, s esetleg többet nem jelentkezik a daganat. Sajnos a tüdőrákot illetően - bár az utóbbi években valami kis előrelépés történt - az átlagos túlélés gyakorlatilag egy-két hónappal nőtt meg, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek betegek, akiket nem tudunk megmenteni. Tizenvalahány százalékra tehető az ötéves túlélés, akik között természetesen azok a páciensek vannak elsősorban, akik betegségét idejében fel tudjuk ismerni. Ezek egy jelentős része a tüdőszűrések kapcsán került felfedezésre, amikor még operálható, eltávolítható a daganat, még nincsenek áttétek, és így nagyobb az esély. A tüdődaganatok miatt is érdemes a ernyőfénykép-szűrést végezni, ott is a legnagyobb rizikócsoport, a 40 év feletti dohányosok esetében.
Daganatok.hu: A dohányzáson kívül - ami kétségkívül az elsődleges rizikótényező - milyen más okokat lát a betegség előfordulásának növekedése mögött? Szerepet játszanak-e például a környezetkárosító anyagok, vagy a szűrési fegyelem lazulása?
Magyar Pál: A környezetszennyeződés nyilvánvalóan szerepet játszik a tüdődaganatok kialakulásában, azt azonban egyértelműen le kell szögezni, hogy ennek hatása messze elmarad a dohányzásétól. A dohányzásnál közvetlenül szívjuk le a tömény füstöt: még egy gyártelep környezetében sem szívunk annyit, mint a dohányfüstből. A dohányfüstben rengeteg rákkeltő, karcinogén anyag van. Ha pedig valaki dohányzik és amellett még környezetszennyező anyagoknak is ki van téve, akkor a hatás nem egyszerűen összeadódik, hanem nagyobb mértékben jelentkezik: ebben az esetben rendkívüli módon megnőhet a rizikója annak, hogy tüdődaganat kialakuljon. Kétségtelenül fontos, hogy a környezetszennyeződést minimalizáljuk, de még inkább a munkahelyi szennyeződésre kell koncentrálni: a munkavédelemre, a közvetlen munkakörnyezet védelmére, hiszen ha valaki ott tölti a nap nyolc óráját, ahol nem megfelelő a levegő tisztítása, nem megfelelő a technológia, ott a veszély természetesen nagyobb. Azt gondolom, hogy ez irányban rendkívül sok lépés történt. Nem állítom azt, hogy nincs még teendő, de szépen javult az elmúlt évtizedekben a munkavédelem. Az elsődleges azonban a dohányzás elleni küzdelem.
Daganatok.hu: A környezeti hatások közül e tekintetben az azbeszt az egyik legfontosabb tényező, ami számos helyen fordul elő, még lakóházak építőanyagában is. Az azbeszttel való érintkezés milyen kockázati tényezőt jelent a tüdő-, illetve mellhártyadaganatok kialakulásában?
Magyar Pál: Kétségtelen, hogy az azbeszt a mellhártya egyik daganatában rendkívül fontos szerepet játszik. Nyilvánvaló, hogy nagyobb a veszély akkor, ha valaki nagyobb mértékben és tartósabban ki van téve ilyen hatásnak. Szerencsére lassan kivonják a forgalomból, Nyugat-Európában és nálunk is egyre kevésbé kerül felhasználásra. De nem szabad elfelejteni, hogy például a gépkocsiknál még vannak olyan fékpofák, amelyek tartalmaznak azbesztet, tehát még nem mondhatjuk azt, hogy teljesen kiküszöböltük.
Szakmai állásfoglalás a tüdőszűréssel kapcsolatban
Daganatok.hu: Régóta szakmai vita tárgyát képezi Magyarországon és külföldön is, hogy lehet-e szűrni a tüdőrákot. Alkalmas-e erre a mellkasröntgen-vizsgálat, az ernyőfénykép-szűrés? Mi a szakma állásfoglalása a tüdőszűréssel kapcsolatban?
Magyar Pál: A szűrési rendszer annak idején a meglehetősen nagy számú tébécés beteg miatt került bevezetésre. A szakmai kollégium állásfoglalása szerint, ahol 100 ezer lakosra számítva 20-nál kevesebb a tbc-sek előfordulása, ott nem kötelező a szűrés. Ám ott, ahol magasabb - 20-25 között és különösen, ha efölött van - igenis kötelezővé kell tenni, és ezt az ÁNTSZ adott esetben el is rendeli. A szakmai kollégium a közelmúltban tárgyalta a kérdést, és határozott javaslattal fog élni, mely szerint fenn kell tartani a tüdőszűrést - egyelőre főleg a tbc szempontjából, de legalább olyan hozadéka, sőt lassan nagyobb hozadéka lesz a szűréseknek a daganatok korai felismerésében. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyéb, a rekeszizomtól a nyakig előforduló elváltozást is kiszűrnek - nem is kis számban -, illetve az ilyen szűrésekhez kapcsolt kiegészítő szűrésekről, például az emlő tapintásos vizsgálatáról, vagy a mellkasi deformitások, bőrelváltozások felfedezéséről. Visszatérve a tüdődaganatokra: az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a szűréssel lehet nagyobb arányban kiemelni a korai stádiumban lévő daganatos betegeket, ezeket lehet inkább műteni, és a műtötteknél a túlélési mutatók sokkal jobbak.
Daganatok.hu: Mi a véleménye a komputer tomográffal, CT-vel történő szűrésről? A jelenleg zajló külföldi tanulmányok azt mutatják, hogy sokkal több elváltozást ki lehet vele mutatni, s az esetek döntő többségében korai stádiumban. Van-e ennek realitása Magyarországon?
Magyar Pál: A CT kétségtelenül a finomabb elváltozásokat is észreveszi. A magasabb sugárterhelés miatt azonban nem lehet évente CT-vizsgálatokat végezni, még a rizikócsoportba tartozó pácienseken sem. Az eljárás költsége is jelentősen nagyobb az egyszerű ernyőfénykép-szűrésnél, és a kiszűrt apró elváltozások jelentős részének nincs köze a daganatokhoz. Tehát azt gondolom, hogy ma Magyarországon ennek nincsen realitása.
Daganatok.hu: Hogyan lehetne akkor növelni a szűrések hatékonyságát? Próbálják-e korszerűsíteni az elavult gépparkot, illetve hogyan kívánják növelni a szűrési fegyelmet?
Magyar Pál: Ami azt illeti, sok helyen valóban elavultak a készülékek. A cél ennek a készülékparknak a fokozatos lecserélése digitális röntgenkészülékre. A digitális röntgenkészülékek előnyeit, például a finomabb felbontást, azaz nagyobb részletgazdagságot figyelembe véve nyilvánvalóan hatékonyabb lenne a kiemelési ráta. A digitális készülékek képeinek kiértékelésében számítunk a radiológusoknak a segítségére is: kettős leolvasást szeretnénk, és bizonyos együttműködés már kialakulni látszik e tekintetben.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet annyi digitális készüléket beállítani, ahány hagyományos szűrőállomás van az országban. Ám az elavult készülékek cseréjénél igenis figyelembe kell venni, hogy minden régióban legyen digitális készülék, s a korszerű szűrés ezekre a helyekre koncentrálódhatna. Azt gondolom, hogy a tüdőrák szűrését nem lehet kötelezővé tenni, de igenis adjunk lehetőséget arra, ha valaki meg akarja nézetni magát - és beletartozik a rizikócsoportba - legyen erre joga és lehetősége.
Daganatok.hu: Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a szakma a tüdőszűrések folytatása mellett van, aminek több oka is van.
Magyar Pál: Igen, így van. Adott egy hálózat, ennek a szétverése bűn lenne. Irigylik is tőlünk azok az országok - a környezetünkben - akik megszüntették annak idején a szűrést. Most a hálózat korszerűsítése a legfontosabb. A tüdőgyógyászati szűrésre pedig rá lehetne építeni egyéb szakterületi szűréseket is, így a pácienseknek nem kell többször utaznia. Össze lehetne kötni például emlőszűréssel, szájüregi rákszűréssel és így tovább. Mi tüdőgyógyászok például azt tervezzük, hogy a mellkasi ernyőfénykép-szűréshez hozzácsatolunk egy egyszerű légzésfunkciós szűrést, hiszen igen sok ember szenved nehézlégzéssel: megszokta, hogy köhög, köpetet ürít. Ezeknél a pácienseknél - ha időben kiemeljük - el lehet kerülni, hogy súlyos, kórházi ápolást igénylő betegekké váljanak.
Daganatok.hu: Ön szerint milyen szerepet játszanak a szociális körülmények a tüdődaganatok előfordulásában?
Magyar Pál: Számos olyan betegség van - köztük természetesen a tüdőbetegségek egy része is - mely összefüggést mutat szociális helyzettel. Akinek az immunrendszere nem olyan, mint egy jól táplált, egészséges személyé, ott nyilvánvaló, hogy a szervezet védekezőképessége leromlik, s a szervezetben keletkezett daganatsejtek elpusztítását sajnos nem tudja olyan hatékonyan végezni.
A kezelés jelene és jövője
Daganatok.hu: A szűrések után a kezelés aktuális kérdéseiről szeretnénk kérdezni. Milyen fejlődést lát a tüdődaganatok terápiájában?
Magyar Pál: Én már harminc évvel ezelőtt is tüdőgyógyászkodtam. Akkoriban, ha valakit nem lehetett operálni, akkor annak kicsi esélye volt. Sokkal nagyobb volt a halálozás. Az utóbbi 10-15 évben azonban sok és sikeres próbálkozás történt. Új daganatellenes szerek bevezetésére került sor a tüdődaganatok esetében is. Olyan sikereket ugyan nem tudott elérni a gyógyszeripar és az orvostársadalom, mint a például a végbél- és vastagbélrák vagy az emlődaganatok esetében, de emelkedett az átlagos túlélés. A modern daganatellenes szerek és a modern sugárkezelés az utóbbi tíz egynéhány évben kerültek be, és folyamatosan kerülnek be napjainkban is a hazai terápiás fegyvertárba. Nem lehet azt mondani, hogy ezeknek átütő hatása van, de a kis százalékos növekedés is sokat számít a túlélőket illetően, hiszen itt emberéletekről van szó.
Megindultak új kutatási irányok is: célzottan ható daganatellenes szerekkel folynak vizsgálatok. De még rengeteg a teendő. Egyelőre nem sikerült olyan módszert találni, amivel előrehaladottabb stádiumban is meg lehet menteni a betegeket. A túlélés szempontjából ma is a legfontosabb az időben történő felismerés és az operáció. Ma már olyan betegeket is operálunk, akiket korábban operálhatatlanak nyilvánítottunk. Hatékony kemoterápiás kezelések után megkisebbedik a daganat, a stádiuma alacsonyabb szintre kerül vissza, és operálhatóvá válik. Ha a beteg nem operálható - vagy azért, mert a daganat már annyira szétszóródott a szervezetben, vagy az állapota nem olyan, hogy a tüdő csonkítását, egyáltalán egy operációt kibírjon -, a sugárkezelés és a kemoterápia együtt szintén növeli a túlélés esélyét.
Daganatok.hu: Mi a Professzor Úr véleménye az immunterápiáról? Tudjuk, hogy gyerekcipőben járó, de ígéretes módszer, és rengeteg beteg érdeklődik iránta.
Magyar Pál: Az immunrendszernek számos betegségnél van szerepe. Tehát ha valamilyen szer az immunrendszer megerősítésével, védekezőképességnek helyreállításával kapcsolatos, és ezt igazolják konkrét vizsgálatokkal is, akkor nyilvánvaló helye van a terápiában. Ám pillanatnyilag én nem nagyon tudnék a regisztrált gyógyszerek közül olyat, ami a tüdődaganatok immunterápiájával a daganat megszűnését, vagy akár csak a túlélés jelentős növekedését okozná.