A gyógytorna szerepe a daganatos betegek rehabilitációjában

2005. augusztus 10.

Az onkológiai betegellátásban a rehabilitációs csoport tagja a gyógytornász is, aki ún. mozgás- és fizioterápiás módszerekkel, mindig a beteg aktuális állapotához alkalmazkodva segít, hogy a beteg el tudja érni testi-, lelki-, szociális- és foglalkozási funkcióinak maximumát azokon a kereteken belül, amelyeket állapota, betegsége, illetve annak kezelése megenged.

Az onkológiai mozgásterápiának/fizioterápiának a betegség bármely stádiumában létjogosultsága van, rögtön a diagnózis közlése után, a műtét előtti és utáni időszakban, illetve kemoterápia, sugárterápia és egyéb más terápiák idején - a még nem, illetve a már előrehaladott állapotúaknál egyaránt.

A mozgásterápia jellege a beteg aktuális állapotától, életkorától és a betegség stádiumától függően lehet:

A mozgásterápia főbb sajátosságai

A daganatos betegeknél alkalmazott gyógytorna a komplex rehabilitáció szerves része, kedvező élettani, lelki és életminőséget javító hatásai miatt.

A gyógytorna a daganatos betegek számára egyénre szabottan, reális célkitűzéssel megtervezett mozgásprogram, amely figyelembe veszi a beteg aktuális (fizikai, lelki, szociális) állapotát, a beteg esetében felmerülő beavatkozásokat (pl. kemo-, sugárterápia stb.), a beteg onkológiai állapotát (státuszát), a társbetegségeket (pl. magasvérnyomás, depresszió, szívbetegségek), a családi és szociális hátteret (pl. családtagok együttműködése), a
mozgást akadályozó tényezőket (pl. reménytelenség-, értéktelenség-érzet, fokozott, tartós szorongás), és az aktivitáshoz szükséges segédeszközöket.

Az általános gyógytorna legfőbb jellemzője, hogy a beteget testi-lelki (pszichoszomatikus) egységnek tekinti, és a gyógytorna lazító, megéreztető, támogató elemeit alkalmazza. A speciális gyógytorna jellemzői: a beteg azon testtáján alkalmazott mozgásterápia, amely területen történt vagy történik a beavatkozás, és/vagy azon területeken, ahol a tünetek megjelentek (pl. tüdődaganat-műtét után mellkasi gyógytorna alkalmazása).

A mozgásterápia megfelelő körülmények között (kórteremben, tornateremben), gyógytornász segítségével és irányításával, egyéni és/vagy kiscsoportos formában történik. A gyakorlatokat a gyógytornász (fizioterapeuta) pontosan ismerteti, szükség esetén együtt mozog a beteggel, és számos módon (beszéddel, zeneválasztással, tornaeszközökkel stb.) segíti a megváltozott testkép elfogadását, a testtudat megerősítését.

Gyakran kerül sor a hozzátartozók bevonására, oktatására a beteg otthonában hosszan tartóan alkalmazandó kezelések esetén. Ilyen például a nyirokduzzanat (limfödéma) kezelése során a speciális kötés (bandázs) alkalmazásának betanítása.

A páciens minden esetben orvosi javaslatra, beutalóval érkezik a gyógytornászhoz, aki a páciens aktuális állapotának megfelelően javaslatot tesz az ellátás formájára. A gyógytornász tervezi meg és állítja össze a beteg rehabilitációs mozgásprogramját, amelyben a gyakorlatok fajtája, erőssége, gyakorisága, időtartama, eszközigénye is szerepel, a kezelés eredményének célkitűzése mellett. A megtervezett mozgásprogramot a gyógytornásznak szükség és igény szerint módosítania kell (pl. az orvosi kontrollvizsgálat eredményétől függően).

Az onkológiai gyógytorna alkalmazásának főbb céljai

Onkológiai gyógytorna-beavatkozás a következő tünetek, állapotok, következmények esetében javasolt:

Pszichoterápiás céllal végezett gyógytorna-relaxációt a következő esetekben alkalmaznak:

A gyógytorna/fizioterápia ellenjavallatának eldöntése gyakran a daganatos beteget ellátó csoport szakembereinek közös megbeszélését és megegyezését igényli. Alapelv, hogy az onkológiai betegség bármely szakaszában ellenjavallt a gyógytorna (mint terápiás beavatkozás), ha következményeként a beteg életminőségének romlása, állapotrosszabbodása, a betegség előrehaladása (progressziója) a közeli jövőben várható (pl. lázas állapot, akut gyulladás, súlyos vérképzőrendszeri eltérések, trombózis, embóliás állapot stb.).

 

A gyógytorna és a gyógyászati segédeszközök emlőrák esetén

Az emlőoperált betegek mozgásterápiás és gyógyászati segédeszközzel történő rehabilitációja egymást kiegészítve, egymással összhangban valósíthatja meg a beteg ideiglenesen megváltozott életminőségének helyreállítását.

1. Az emlőoperáció következményeként kialakuló aszimmetrikus testtartás megelőzésének eszközei

Az emlődaganat kezelésének leggyakrabban alkalmazott módja a sebészi beavatkozás, amely az emlő részleges vagy teljes eltávolítását jelenti. A műtét és következményei testileg és lelkileg egyaránt nagy terhet rónak a betegre, hiszen az anyaságot és a nőiességet jelképező emlő elvesztését nehéz elfogadni. Éppen ezért fontos, hogy a beteg ismerje a műtét utáni rehabilitációs lehetőségeit, beleértve a gyógyászati segédeszközök szükségességét és elérhetőségét is.

Ma már az orvosi-szakmai eljárások az emlő minél nagyobb területét megtartó műtéteket részesítik előnyben (a szövődmények csökkentése céljából), de a beavatkozás tényén - mely csonkolással járó műtétet jelent - ez nem változtat, így a rehabilitáció változatlanul nagy jelentőségű.

A csonkolással járó műtét után a megváltozott testkép elfogadtatására és a helyes testtartásra kell elsősorban összpontosítani, vagyis az aszimmetriát, a kóros (védekező) tartás kialakulását kell megelőzni.

Miben segít a gyógytornász?

2. Az emlőprotézis

A rendszeresen alkalmazott, pontosan kivitelezett gyógytorna a test aszimmetriájának kialakulását megelőzheti és a statikai egyensúlyt átmenetileg fenntarthatja, de végleges megoldást a megfelelő - a statikai egyensúlyt visszaállító és az esztétikai problémát megoldó - gyógyászati segédeszközzel, azaz emlőprotézis használatával lehet elérni. Az emlőműtét után a külső megjelenés visszaszerzésének legegyszerűbb és legtermészetesebb módja egy megfelelő méretű és formájú külső, szilikon emlőprotézis kiválasztása.

Fontos az érintett beteg figyelmét felhívni arra a tényre, hogy nem csak a teljes emlő eltávolítása esetén szükséges a protézis alkalmazása, hanem részleges emlőcsonkolás következtében is, hiszen ez esetben szintén fennáll a statikai egyensúly megbomlása (ún. héjprotézis alkalmazása javasolt). Az emlőprotézis egy speciális protézistartó melltartóban viselhető.

Közvetlenül műtét után ideiglenes textilprotézis viselése ajánlott, amely optikailag kiegyenlítő képet nyújt anélkül, hogy a műtéti területet terhelné. Miután a műtéti heg begyógyult és az esetleges sugárterápia befejeződött, sor kerülhet a szilikon (végleges) protézis használatára.

A megfelelő méretű protézis kiválasztásában az emlőrehabilitált betegek gyógyászati segédeszköz mintaboltjában szakképzett tanácsadók állnak rendelkezésre. Fontos szempont, hogy az emlőprotézis az ép mell súlyával megegyező súlyú legyen, mivel így megelőzhető a rossz testtartás, a nyak- és váll környékén jelentkező feszülő érzés. Limfödémás kar, súlyosnak érzett mell, vagy igen érzékeny műtéti terület esetén könnyített emlőprotézis viselése ajánlott. Ezekre a speciális esetekre is van megoldás.

A protézistartó melltartók kiválasztása is kiemelt fontosságú. A speciális zsebbel ellátott melltartók biztosan tartják a protézist, és különböző funkciókat is ellátnak: például limfödémás kar esetén a széles vállpánttal ellátott termék ajánlott, mert a széles vállpántban teherelosztó betét is van, amely egyenletesen osztja el a mellek súlyát a vállakon, ezáltal megakadályozva, hogy a vállpánt bevágjon.

A torna mellett javasolt további mozgásformák: úszás, kocogás, dinamikus séta, kímélő túra és kirándulás. Mivel az operált oldalon a váll- és karmozgások valamennyire korlátozottá válnak, nagy jelentőséggel bír a mozgásterápia kiegészítéseképpen a megfelelő gyakorisággal és kímélettel végzett úszás (szabályos hát- és mellúszás). A protézistartó fürdőruhák megteremtik a lehetőséget arra, hogy a beteg tökéletes biztonságban, kényelemben érezhesse magát a mozgás során.

 

A daganatos betegek komplex nyiroködéma-kezelése

Daganatos betegek esetében a műtéti beavatkozás, vagy akár maga a betegség többnyire a nyirokrendszer közvetlen vagy közvetett érintettségét is jelenti, ezért az ebbe a betegségcsoportba tartozók egyben potenciális nyiroködémásnak (limfödémásnak) tekinthetők.

A nyiroködéma megelőzésében mind az egészségügyi személyzetnek, mind a betegnek fontos szerepe van. Az egészségügyi szakdolgozóknak (orvos, nővér, gyógytornász, diagnosztikus asszisztensek stb.) a különböző diagnosztikus és terápiás eljárások alkalmazásánál a nyiroködéma megelőzését szem előtt tartva kell az ellátást végezni. A gyógytornásznak a beteggel való személyes találkozása alkalmával fel kell hívnia a beteg figyelmét a nyiroködéma kialakulásának veszélyére, valamint a megelőzés lehetőségére, módjaira.

Mire figyeljenek a betegek a megelőzés érdekében?

A nyiroködémás állapot kialakulását speciális tüneteinek megjelenése jelzi. Mivel ez az állapot a beteg életminőségének romlásához vezethet, az érintett terület kezelése, karbantartása komplex terápia segítségével történhet. A kezelést diplomás gyógytornász végezheti, aki rendelkezik az ehhez szükséges kiegészítő szakképesítéssel is (limfterapeuta).

A kezelés célja a nyiroködémás terület, illetve a végtagduzzanat csökkentése, kiürítése és az állapotromlás elkerülése.

A kezelés formái:

A nyirokdrenázs (limfdrenázs) mint speciális kezelés minden esetben orvosi javaslatra kezdhető el, és csak rendszeres, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett végezhető, ugyanis a beteg állapota nagymértékben befolyásolja a kezelés indokoltságát.

 

Összefoglalás: a gyógytorna jelentősége a daganatos betegek számára

A gyógytorna segítséget nyújt az izmok letapadása, az izomgörcsök kialakulása, az ízületi mozgások beszűkülése, az izmok gyengülése, a szövődmények és a védekező (kóros) testtartás kialakulásának megelőzésében. A rendszeres kezelés szerepet játszik a már kialakult elváltozások javításában, helyreállításában.

Kiemelt jelentősége van a gyógytornász által betanított gyakorlatok, feladatsorok helyes elsajátításának, a torna rendszeres alkalmazásának, a megtervezett mozgásprogram végrehajtásának.

A gyógyulás folyamatában észlelhető állapotjavulás semmi esetre sem jelentheti a mozgásprogram félbeszakítását. A gyógytornászt a betegnek állapota változásáról tájékoztatnia kell. A fenti szabályok betartása, a mozgásprogram végzése hosszan tartó, kedvező életminőség változást szavatol a beteg számára. Mindez a gyógyulási esélyeket is fokozza.

 


A cikket az alábbi címen találja: http://daganatok.hu/20050810-a-gyogytorna-szerepe-a-daganatos-betegek-rehabilitaciojaban