Harald zur Hausen, illetve Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier kapták megosztva az idei orvosi-élettani Nobel-díjat, a humán papillóma vírus (HPV) méhnyakrákot okozó hatásának feltárásért, illetve az AIDS-et okozó HIV-vírus felfedezéséért - jelentette be hétfőn, hazai idő szerint 11:30-kor Stockholmban a Karolinska Intézet illetékes bizottsága.
A német Harald zur Hausen a korábban uralkodó véleményekkel szemben felvetette, hogy a nők második leggyakoribb daganatos megbetegedését, a méhnyakrákot vírus okozza. A méhnyak rosszindulatú daganataiból származó tumoros sejtekben kimutatta a humán papillómavírus (HPV) örökítőanyagát. Felfedezte, hogy a HPV számos tagból álló nagy víruscsalád, de csak néhány típusuk okozhat rákot. Eredményei alapján sikerült megérteni a HPV fertőzési mechanizmusát és a vírus által okozott tumoros folyamat kialakulását, illetve kifejleszteni a vírus elleni védőoltásokat. Harald zur Hausen professzor 1936-ban született Németországban, jelenleg a Düsseldorf Egyetem munkatársa, korábban a német rákkutató központ elnöke és tudományos igazgatója.
Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier fedezte fel a humán immundeficiencia vírust (közismert rövidítéssel HIV). Az AIDS-betegséget (szerzett immunhiányos szindróma) előidéző rettegett kórokozót a betegség korai szakaszában lévő emberek nyirokcsomóiból, illetve késői szakaszában lévő páciensek véréből is kimutatták. Az örökítőanyagként nem DNS-t, hanem RNS-t használó úgynevezett retrovírus felfedezése után kezdődhetett meg az ellene folytatott küzdelem, amely napjainkban is több fronton zajlik, egyelőre átütő siker nélkül. Francoise Barré-Sinoussi 1947-ben született Franciaországban. A Párizsban lévő világhírű Pasteur Intézet munkatársa, ahol a víruskutató részleget vezeti. Luc Montagnier 1932-ben született Franciaországban. Jelenleg a Párizsban székelő nemzetközi AIDS-kutató és -megelőző alapítvány (World Foundation for AIDS Research and Prevention) igazgatója.
Az idei díjazottak (balról jobbra): Harald zur Hausen, Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier
A méhnyakrákot okozó humán papillómavírus felfedezése
Az 1970-es években uralkodó felfogással szemben Harald zur Hausen feltételezte, hogy a humán papillómavírus (HPV) szerepet játszhat a méhnyakrákos esetek egy részének kialakulásában: a kutató elképzelése szerint abban az esetben, ha a ráksejtek rákkeltő (onkogén) vírust tartalmaznak, képessé válnak rá, hogy a vírus örökítőanyagát (DNS-ét) saját genetikai állományukba (genomjukba) építsék be. A humán papillómavírus génjei ezáltal elősegíthetik a kóros sejtszaporodás beindulását, az említett vírusgének pedig kimutathatóak azáltal, ha a tumorsejtekben kifejezetten a vírus DNS-t keresik.
Hausen tíz évnyi kutatással próbálta megerősíteni elméletét: ez idő alatt a HPV különféle típusait próbálta meg kimutatni a rákos sejtekben. A munkát megnehezítette, hogy a ráksejtek genetikai állományába csak a vírus DNS-ének egyes darabjai épülnek be. Hausennek újfajta, addig nem ismert HPV DNS-darabokat sikerült kimutatnia azokban a tumorsejtekben, amelyeket egy szövetmintavételi eljárással (biopsziával) távolítottak el a daganatokból: 1983-ban így sikerült felfedeznie a HPV 16-os vírustörzsét, amely valóban rákkeltőnek bizonyult. 1984-ben a kutató méhnyakrákos betegekből vett mintákban a HPV 16-os és 18-as vírustörzseinek jelenlétét, és azt találta, hogy a két vírustörzs világszerte az esetek nagyjából 70%-ában jelen van a daganatos betegek szövetmintáiban.
A felfedezés jelentősége
A humán papillómavírusok közegészségügyi jelentősége az egész világon jelentősnek mondható: az összes rákos eset több mint 5%-áért a vírussal történő állandó jellegű fertőződés tehető felelőssé. A nemi úton terjedő fertőzések között a HPV a leggyakoribb, amely a népesség 50-80%-át érinti. A vírusnak több mint 100 típusa ismert: ezek közül nagyjából negyven a nemi szervek környékén fertőzőképes, 15 pedig nagy valószínűsséggel képes méhnyakrákot okozni. A HPV ezen kívül néhány más ráktípus kialakulásáért is felelőssé tehető, így például a hüvelyi, a férfi nemi szervi vagy a szájüregi rákok megjelenésében is szerepet játszhatnak a HPV egyes típusai. A szövettani vizsgálatok alapján méhnyakrákosnak tekintett nők 99,7%-ában megtalálható a HPV; ezek az esetek évente nagyjából 500 000 nőt érintenek világszerte. Magyarországon sajnos még mindig sok áldozatot szed a betegség, aminek egyik alapvető oka, hogy a szűrővizsgálatra a nőknek csak a töredéke megy el.
Harald zur Hausen sikeresen kimutatta továbbá a HPV addig nem ismert olyan tulajdonságait, amelyek nagyban hozzájárultak a vírusfertőzés által kiváltott tumorkialakulás megértéséhez, illetve annak felderítéséhez, hogy milyen tényezők segíthetik elő a vírus folyamatos jelenlétét a szervezetben. A HPV 16-os és 18-as vírustörzsei elleni védőoltásokat a felfedezést követően azonnal kifejlesztették, így ezek ma már csaknem 95%-os védelmet nyújtanak a kétfajta vírustípussal történő fertőződés ellen.