A kemoterápia lényege, hogy a beteget olyan gyógyszerekkel (sejtmérgekkel, citosztatikumokkal) kezelik, amelyek a ráksejtek szaporodását gátolják és/vagy azokat megölik. E rákellenes szerek túlnyomó többségére a sűrűn, gyorsan szaporodó, burjánzó sejtek - mint a ráksejtek - különösen érzékenyek.
A kemoterápiás kezelés káros mellékhatásainak alapját az képezi, hogy a kemoterápiás szerek hatása nem csak a rákos sejteket érinti. E szerek hasonló, tehát a sejtosztódást gátló, sejtpusztító hatást fejtenek ki a szerveinket, szöveteinket felépítő sejtek közül mindazokra, amelyek a ráksejtekhez hasonlóan gyors tempóban szaporodnak.
Ma már számos kemoterápiás szer van forgalomban. Sokszor jobb eredmény érhető el, ha a kezelés során több, különböző rákellenes szert együtt alkalmaznak. Ezt az eljárást kombinált kemoterápiás kezelésnek nevezik.
Van, amikor egyedül a kemoterápiás kezeléssel gyógyulás érhető el, főként a vérképző szervek rosszindulatú daganatai, leukémiák, limfómák esetében. Gyakran viszont a sebészi és a sugárterápia eredményeinek javítása érdekében, annak kiegészítéseként kerül alkalmazásra. Ezt adjuváns kemoterápiás kezelésnek nevezik.
Sokszor viszont már eleve szerényebb célok elérése érdekében alkalmaznak kemoterápiás kezelést, így a daganat növekedésének lassítása, a szervezetben való szétterjedésének megakadályozása, vagy a már szétszóródott daganatsejtek remélhető elpusztítása érdekében. Olykor pedig a rák okozta tünetek, panaszok, fájdalom enyhítése érdekében kerül sor kemoterápiás kezelésre. Ez utóbbi formát palliatív kemoterápiás kezelésnek nevezik.
A kemoterápiás gyógyszerek adagolása a szertől és a körülményektől függően többféle módon történhet: szájon át (pirula, kapszula vagy folyadék formájában), valamelyik nagyobb vénán keresztül (intravénásan), illetve a bőr alá vagy az izomzatba fecskendezve.
A kemoterápiás kezelés nem feltétlen tesz szükségessé kórházi bentfekvést. Megfelelően felkészült szakrendelőkben járóbeteg rendelés keretében, esetleg az orvos rendelőjében, vagy a beteg otthonában is elvégezhető a kezelés. Ez mindenekelőtt az alkalmazott gyógyszer jellegétől, a helyi adottságoktól és sok más tényezőtől függ.
Fontos, hogy a beteg tartsa magát a megkezdett kezelés rendjéhez, önkényesen ne szakítsa meg azt, viszont minden, a kezelés kapcsán észlelt, szokatlan érzésről, jelenségről pontosan tájékoztassa orvosát és kérdezze meg tanácsát, különösen az esetleg tapasztalt kellemetlenségekkel, szokatlan tünetekkel és panaszokkal kapcsolatban.
Nem kevésbé fontos az is, hogy a beteg a kemoterápiás kezelés megkezdése előtt informálja orvosát, hogy egyébként szed-e más okból valamilyen gyógyszert. Előfordulhat ugyanis, hogy a más okból szedett gyógyszerek között van olyan is, melynek szedése a kemoterápiás kezelés alatt nem kívánatos, vagy kifejezetten ellenjavallt, egymás hatásának zavarása miatt.
A beteg szempontjából rendkívül fontos, hogy a kezelés megkezdése előtt tájékoztatást kapjon orvosától, hogy a kezelés kapcsán milyen mellékhatásokra számíthat, hogyan enyhítheti azokat és előreláthatóan meddig tartanak.
Kívánatos az is, hogy a beteg arról is kellőképpen tájékozott legyen, hogy a kemoterápiás kezeléstől nem várhat azonnali, gyors, látványos javulást. A kezelés hatása eredményesség esetén is jóval később, több kemoterápiás kúra befejezése után mutatkozik, és az eredményesség megállapítása a kezelés előtti és a kezelés befejezését követő sokoldalú és gondos kivizsgálás során kapott leletek összehasonlítása alapján lehetséges.