A tájékozott beteg joga két oldalról közelítendő meg. Ami az egyik oldalon jogként jelenik meg, az a másik oldalon, vagyis az orvos oldalán, kötelezettségként szerepel. Míg a betegnek joga van ahhoz, hogy egyéniesített formában - a beteg értelmi szintjének, korának, állapotának, iskolázottságának figyelembe vételével - részletes tájékoztatást kapjon az egészségi állapotát érintő kérdésekben, addig az orvos tájékoztatási kötelezettsége azzal a korláttal érvényesül, hogy a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint tájékoztassa a beteget annak egészségi állapotáról.
Az egészségi állapottal és betegséggel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség a beteget is terheli. A beteg köteles tájékoztatni az ellátásában részt vevő egészségügyi dolgozókat mindarról, ami szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről. A beteg köteles továbbá tájékoztatni őket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról.
A tájékoztatásról a cselekvőképes beteg le is mondhat, kivéve azt az esetet, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse (pl. fertőző megbetegedés). Amikor a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére nem terápiás célból kerül sor (esztétikai műtét, sterilizációs műtét), a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes. Ezek a jogok a l6. életévét betöltött kiskorú személyt is megilletik. Bár a jogszabály a tájékoztatásról történő lemondást nem köti írásos formához, mégis tanácsos, hogy a beteg ez irányú döntését írásban rögzítsék, és ezt a dokumentációhoz kell csatolni, különös tekintettel az invazív (belsőleges) beavatkozások beleegyező nyilatkozatára.
A műtéti kockázat körében 5-20% és ezen mérték feletti gyakorisággal együtt járó szövődmény lehetőségéről a beteget műtét előtt tájékoztatni kell. Nem feltétlenül szükséges tájékoztatni a beteget a műtét során esetlegesen, véletlenszerűen előforduló kockázat lehetőségeiről, amelyek nem tartoznak a műtéttel viszonylag nagy gyakorisággal együtt járó szövődmények körébe. Adott esetben a minimális kockázatokról is kell és lehet tájékoztatni az érintettet. A betegnek ismernie kell a műtét elmaradása esetén várható következményeket, és tudnia kell, hogy a műtéttel milyen kockázatot vállal. Ahhoz, hogy a beteg egy adott beavatkozáshoz hozzájárulását adja, megfelelő ismeretanyaggal kell rendelkeznie, amit tájékoztatás útján szerez meg. A beavatkozás elvégzéséhez nem elegendő a megfelelő tájékoztatás, a betegnek írásos beleegyezését is kell adnia.
A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének (pl. kötelező gyógykezelés fertőző betegség esetén). Cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteg esetében a kezelőorvos a beteg pszichés állapotának, korának megfelelően köteles felvilágosítást adni. A teljes tájékoztatást a törvényes képviselő kapja meg.
A továbbiakban tételesen felsoroljuk azokat a kérdéseket, amelyekről teljes körűen tájékoztatni kell az érintettet. A betegnek joga van ahhoz, hogy részletes, egyéni, "testre szabott" tájékoztatást kapjon:
-
egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
-
a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
-
a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
-
a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
-
döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
-
a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
-
az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
-
a további ellátásokról, valamint
-
a javasolt életmódról.
A tájékoztatás során a beteget megilleti a kérdezés joga. Bármilyen, számára nem érthető információról kérdezhet a kezeléssel, vizsgálattal és betegségével összefüggésben, és aggályainak is hangot adhat. A kérdezési jog a kezelés egész időtartama alatt és azt követően is fennáll. A tájékozódáshoz való jogot az orvos tájékoztatási kötelezettségével együtt ismertetjük, hiszen a kettő együtt alkot komplex egészet. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a beteg-orvos viszonyában az orvos tájékoztatási kötelezettsége megelőzi a beteg jogát a tájékoztatáshoz. Kerülni kell az idegen nyelvű szavak, kifejezések használatát. Nem szabad abba a hibába esni, hogy a betegről feltételezzük a latin elnevezések ismeretét. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tájékoztatás során sokszor, akár ha a beteg is orvos, pontosan ugyanúgy viselkedhet, mint egy laikus. Ez a beteg lelkiállapotával áll szoros összefüggésben, hiszen az orvos is lehet beteg! Csak azért, mert valaki végzettségénél fogva egészségügyi ismeretekkel rendelkezik, nem jogosítja fel az ellátó személyzetet arra, hogy a tájékoztatást elmulassza, kivéve, ha az a beteg kérésére marad el.
A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített, általános ismertető segédanyagok átadásával.
A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel, szükség szerint fokozatosan végzi. Minden újabb tény, körülmény felmerülésekor a beteget ismételten tájékoztatni kell.
A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Elvárható, hogy a beteg kielégítő információt kapjon az alkalmazott gyógyszer hatásáról, mellékhatásáról és alkalmazási módjáról, idejéről. Az alkalmazott terápia vonatkozásában pontos utasítást és tájékoztatást kell adni a betegnek. Szabályellenes, sajnos, azonban ma is előfordul, hogy a gyógyszerek felírása "utasítás szerint" jelzéssel történik.
A betegnek joga van tájékozódni arról is, hogy az adott beavatkozás elvégzésében az ellátó intézmény milyen tapasztalattal rendelkezik. Jogos igény, hogy a beteg az ellátó személyét, szakképesítését, tapasztalatát megismerje.
Az orvos tájékoztatási kötelezettsége a betegség diagnózisára is kiterjed. A beteg általában a kezelőorvos utasításait pontosan betartja, ezáltal a tájékoztatást nyújtó orvos felelőssége még nagyobb. A beteg tájékoztatása nem a nővér feladata, hanem az orvos kötelessége.