A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól kezdve évente Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján.
"Életem legnagyobb része két forradalom közt folyt le. A keresztlevelem szerint 1849-ben, április 10-én, édesapám hiteles följegyzése szerint azonban április 8-án, húsvét vasárnapján születtem."
"Egynéhány testvérem kicsi korában halt meg és velem heten maradtunk életben. Közülük a 70. évet egyedül én értem el, mindig én voltam a legerősebb, duzzadó egészségemben a legpirosabb."
Dr. Dollinger Gyula 1875-ben Pesten orvos- és sebészdoktori, majd 1877-ben ugyanitt szülészmesteri oklevelet szerzett. Közben már 1874 júniusától tanársegéd a kórszövettani tanszéken, majd 1876-77-ben műtőnövendék Kovács József professzor sebészeti klinikáján. 1882-ben külföldi tanulmányútra indult német, francia és angol sebészeti és ortopédiai intézetekbe. Ugyanezen évben Budapesten a testegyenészet (ortopédia) tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 1889 áprilisától az Irgalmasrend budai kórházának műtője, 1891-től ugyanitt a sebészeti osztály kinevezett műtőorvosa. 1891-től rendkívüli, 1897-től nyilvános rendes tanár a budapesti Orvoskaron, egészen 1919-es nyugdíjba vonulásáig. Az ortopédia hazai megalapozója, külföldön is elismert szaktekintély volt.
Dollinger maradandót alkotott, iskolát teremtett a sebészeti tevékenység fejlesztése és az újabb technikák bevezetése terén. Jelentős szervezőmunkája segítette a klinikai tevékenységet, az egyetemi oktatást és az orvostovábbképzést. Merész újító volt, a modern magyar sebészet első reprezentánsa, a hazai ortopédiai sebészet megteremtője. Korának minden újításával lépést tartott. Klinikáján a hassebészet, az agysebészet, a mellkassebészet, az urológia és a modern orthopédia a mindennapi tevékenységek körébe tartozott.
Nevéhez fűződik az önkéntes ápolónői intézmény megszervezése a Vöröskereszten belül és az első magyarországi epekőműtét. Az I. világháború alatt kórházat, utókezelőt és művégtaggyárat szervezett. Több éven át volt elnöke a Budapesti Orvosegyesületnek, a budapesti, majd az Országos Orvosszövetségnek.
Ugyancsak Dollinger Gyula nevéhez fűződik az Országos Rák Bizottság megalakítása 1902-ben, a dohányzás és rák összefüggésének hangsúlyozása, illetve a rák-regiszter, azaz a magyarországi rák-megbetegedések tudományos szempontból történő orvosi feldolgozásának elindítása.
"Engem akkoriban a rákbetegség kérdése vonzott. Az angol és a német rákstatisztikák után érdeklődtem a rákbetegségnek hazánkban való elterjedése iránt. Az ügynek megnyertem Vargha Gyula dr.-t, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatóját és ő kieszközölte az országgyűlés engedélyét, hogy a vezetése alatt álló intézet az erre vonatkozó adatgyűjtést felvehesse hivatalos programjába. A beérkezett adatok táblázatos csoportosítását a hivatal végezte, számomra pedig fennmaradt azok tudományos feldolgozása orvosi szempontból. Ez a munka a rákbetegséggel kapcsolatos többirányú működésre indított. Ezek egyike volt a magyar rákkongresszus, amelyet, mint annak elnöke rendeztem és a budapesti királyi orvosegyletben egy állandó rákbizottság szervezése. Ez irányú működésem folytán kerültem összeköttetésbe a Nemzetközi Ráktársasággal, amelynek később alelnöke lettem, amely úgy, mint több nemzetközi tudományos társaság, a háború folytán megszűnt."
"A klinikámon a rákbetegség műtéti technikáját különös tanulmány tárgyává tettük. Pólya Jenő és Navratil Dezső műtőnövendékeim a fejen fellépő rákok gyógykezelésénél különös fontosságú nyaki nyirokutakat és nyirokcsomókat tették anatómiai tanulmányaik tárgyává és dolgozatukat közzétették, nekem pedig sikerült a Nemzetközi Sebészkongresszus 1908. évben Brüsszelben tartott kongresszusának főprogrampontjául a rák gyógykezelését elfogadtatni. A kongresszuson beszámoltam a klinikámon végzett rákműtéteknél elért közvetlen és késői eredményekről, valamint rákkiállítást is rendeztem, amely számos készítmény és táblázat bemutatásával a rákkezelés akkori állását illusztrálta."
1910-ben a Párizsban tartott kongresszuson jelentést lett az egyes államokban felvett rákstatisztikák eredményeiről.
"Mihelyt a rádium hatása a rákbetegség helybeli kezelésére nyilvánvalóvá lett, attól fogva mint becses segédtényezőt használtuk, amellett azonban a Röntgen-sugaras gyógykezelés is folyt. Akkoriban még a Röntgen-sugarak veszélyessége alig volt ismeretes és az ellenük való védekezés egyáltalában nem volt kidolgozva, így a sugarak a vezetésem alatt álló klinikán is követeltek áldozatot, dr. Holzwarth Jenőt."
"Az orvos és így a sebész is szakmájának művészeti magaslatára akkor emelkedik, hogyha tudományának jó megalapítása után minden egyes betegének gyógyítása közben nem sommásan jár el, hanem tudva, hogy minden egyes individuum különbözik a többitől és hogy azért a beteg elváltozások is minden egyes esetben részleteikben különböznek, gyógyító beavatkozásait ezen individuális eltérések szerint módosítja. Élvezni a munkáját csak a művész tudja, a napszámosnak a munka nyűg."