A mióma a méh döntően simaizomból felépülő jóindulatú daganata, ami a fogamzóképes korban lévő nők mintegy 20-25 százalékánál fordul elő. Az elváltozások ugyan csak az esetek 5-10 százalékában okoznak krónikus panaszokat, de meddőség is kialakulhat, emellett a spontán vetélések száma is nőhet. A miómák kezelése korábban csak altatásos műtéttel, a has felnyitásával volt lehetséges, jelenleg viszont már hazánk két kórházában is megoldható a miómákhoz vezető artériák szemcsékkel történő elzárása (mióma embolizáció). A katéterrel végzett eljárás a műtétnél sokkal kíméletesebb beavatkozás, amely után akár a gyermekvállalás is lehetséges.
A méh jóindulatú daganatai viszonylag ritkán okoznak komoly panaszokat, ennek ellenére előfordulhat alhasi fájdalom, székelési vagy vizelési problémák, a leggyakrabban pedig rendellenes erősségű vagy idejű menstruációs vérzés. Az Amerikai Nőgyógyász Társaság adatai szerint a meddőségnél akár 20%-ban is jelen lehet mióma, de az alaposabb vizsgálat után csak a nők mintegy 1%-ánál valószínűsíthető, hogy a jóindulatú méhdaganat nagy valószínűséggel oka is a meddőségnek. A mióma diagnosztizálására többnyire ultrahangvizsgálattal kerül sor.
A jóindulatú daganatos elváltozások legnagyobb csoportját alkotó miómák mérete változó lehet: előfordulhat néhány centiméteres, tüneteket nem okozó daganat, de a mióma akár a hasüreg nagy részét is kitöltheti - ebben az esetben már komoly és azonnali kezelést igénylő tünetek jelentkezése várható. A miómák kialakulásának pontos mechanizmusa és a növekedés ütemét befolyásoló tényezők ma még tisztázatlanok. Ami biztosan ismert, hogy minden egyes miómagöb egy simaizomsejt elfajulásából és kontrollálatlan osztódásából ered. A göbök mérete igen változó, egyes esetekben csak néhány milliméteresek, máskor azonban akár 20 centiméteresek is lehetnek.
A felismert és panaszokat okozó méhmiómák kezelésére korábban műtéti és hormonális megoldások álltak rendelkezésre Magyarországon. A műtéti beavatkozások azonban kevéssé vonzóak azok számára, akik a jövőben még gyermeket szeretnének vállalni. Ennek fő oka, hogy még abban az esetben is sor kerülhet a teljes méh eltávolítására, ha korábban kizárólag a mióma eltávolítását tervezték az orvosok. A hormonális kezeléseknek is vannak hátrányai: egyrészt igen költségesek, másrészt csak az alkalmazás ideje alatt csökkentik a miómák méretét. Hormonkezelést emiatt csak ritkán alkalmaznak a miómák kezelésére - ilyen lehet például a tervezett műtéti beavatkozás megkönnyítése.
Hazánkban három kórházban végeznek mióma embolizációt
A műtéti és hormonális kezeléseknek 2007 óta Magyarországon is elérhető egy vonzóbb alternatívája. Az úgynevezett mióma embolizáció nem igényli a has felnyitását, és altatás sem szükséges a beavatkozás elvégzéséhez. A beavatkozás során a méhdaganathoz vezető vérereket (artériákat) szemcsékkel zárják el, amely jelentősen csökkenti a mióma vér- és oxigénellátottságát. Az apró, mindössze 0,5 milliméter átmérőjű szemcséket egy katéter segítségével juttatják a méh vérellátását biztosító két artériába - a katétert az egyik lágyéki artérián keresztül vezetik fel. A mikroszemcsék ezt követően eltömítik a kisartériákat, ami a daganat szöveteiben egy "mesterséges infarktust" idéz elő. A mióma ezt követően nem lesz képes további növekedésre, sőt a szövetelhalás miatt jelentősen - átlagosan 50%-ban - veszít térfogatából.
A méh érhálózata a beavatkozás előtt és után
A Pécsi Tudományegyetem Radiológiai Klinikáján 2007-ben végezték el az első mióma embolizációt, 2008 óta pedig a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján is elérhető a beavatkozás. A Péterfy Sándor utcai Kórház Szülészeti, Nőgyógyászati és Radiológiai Osztályán 2010. április elsejétől szintén elkezdték a méhet ellátó artéria embolizációs kezelését.
A módszer klinikai hatékonysága mintegy 80 százalékos, vagyis a betegek panaszai 10-ből 8 esetben mérséklődnek, illetve megszűnnek. Az összezsugorodott mióma - amennyiben a továbbiakban nem okoz panaszokat - a helyén marad, és nincs szükség a daganat műtéti eltávolítására.
Az embolizációt követően a gyermekvállalás is lehetséges
A miómával diagnosztizált nők egy része később még gyermeket is szeretne vállalni, így az ő számukra egyáltalán nem mindegy, hogy adott esetben el kell-e távolítani a méhüket, vagy sem. (Megjegyzendő, hogy a kisebb méretű miomák esetén a szakirodalom által elsődleges kezelésként ajánlott göbkivétel-műtétnél is csökkenni fog annak a kockázata, hogy a göbbel együtt a méhet is el kell távolítani.)
A külföldi szakirodalom számos olyan példát említ, amikor az embolizációt követően sikeres volt a terhesség, és hazánkban is született már olyan csecsemő, akinek anyja a teherbeesés előtt átesett ezen a beavatkozáson (a pécsi klinikán). "A nálunk végzett 100 feletti embolizációs műtétet követően nem tudok egyelőre születésről. Azonban többnyire a panaszok csökkentésére végeztük a beavatkozást, így a nők többsége nem is tervezett már gyermeket" - mondta a Daganatok.hu kérdésére dr. Bérczi Viktor, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának igazgatója.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az embolizáció során leginkább a méhartéria azon ágai záródnak el, amelyek a daganat vérellátásáért felelősek. A miómába futó véráramlás ezekben az ágakban jóval erősebb, így a beadott embolizációs szemcsék főleg a daganatot ellátó artériaágakba kerülnek. Az eddigi nemzetközi publikációk alapján irodalmi ritkaság a méh embolizációt követő elsorvadása, így megmaradhat az esély a későbbi teherbeesésre. Arra azonban még a nemzetközi irodalomban sincsenek végleges adatok, hogy a beavatkozás milyen mértékben javítja a betegek teherbe esési esélyeit.
A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján nemrég végezték el a századik műtétet, Pécsett pedig már 2009 elején is 105 volt az addig kezelt betegek száma.
Hogyan zajlik az embolizáció?
A beavatkozás átlagosan egynapos kórházi benntartózkodást igényel. Ezt megelőzően egy MR-vizsgálatot végeznek a betegen, amely alapján eldöntik, hogy az embolizációt vagy a hagyományos műtétet javasolják-e. Budapesten általában 2 hónapon belül végzik el a beavatkozást, de súlyos vérzési panaszok miatti sürgős esetben ezt az időt le lehet rövidíteni.
A beavatkozás előtt nem szabad enni. A beteg először helyi érzéstelenítést kap, majd bevezetik a katétert az egyik lágyéki artériába. Az eljárás maga mindössze egy órát vesz igénybe, ahol a beteg - saját kérésére - egy monitoron akár végig is nézheti a beavatkozást. Az embolizációs szemcsék bejuttatását erős fájdalom kísérheti, de ez fájdalomcsillapítókkal kielégítő mértékben csökkenthető. Az utólagos fájdalmak miatt ezeket a gyógyszereket még másnap is igényelheti a beteg.
A panaszok ezt követően többnyire megszűnnek, és a beteg többnyire másnap elhagyhatja a kórházat. A beavatkozást az esetek jelentős hányadában teljes gyógyulás követi, vagyis végleg elmúlnak a menstruációt kísérő hasi görcsök, az alhasi panaszok, vagy a vizelési, székelési problémák. Ha a korábbi spontán vetélések oka a mióma volt, akkor itt is van esély arra, hogy a kezelést követően végre létrejöjjön a kívánt terhesség.
A beavatkozással összefüggő szövődmények száma alacsony, emellett nincsenek műtéti hegek sem. Súlyos szövődmény elsősorban fertőzés miatt alakulhat ki hetekkel később, ennek előfordulása azonban csupán egy-két százalék. A felépülés is gyorsabb, mint a hagyományos műtétet követően: a páciens egy hét elteltével többnyire újra munkaképes.