Osteoszarkóma

 A leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat, az osteoszarkóma éves gyakorisága körülbelül egymilló-másfél lakos. A férfi-nő arány 2:1. Bármely életkorban előfordulhatnak, de a 60%-uk az első két évtizedben keletkezik. Az előfordulás csúcsa a serdülőkorra esik, így a gyermekkori és fiatal felnőttkori összes daganatos megbetegedés 8%-át képezi. Azonban 50 év körül ismételt kiugrás észlelhető, mely lényegesen alacsonyabb a serdülőkorinál.

Az osteoszarkóma a csontrendszeren, illetve adott csonton belül is jellegzetes helyeken alakulhat ki. A legtöbb daganat a hosszú csöves csontok ízületközeli részein alakul ki (lásd az ábrán). A betegség a csontrendszeren kívül is előfordulhat, pl. a hasüregben vagy a mellkasban, de ezek nagyon ritkák.

Az osteoszarkóma elsősorban a környező szövetek felé terjed, az ízületi üreg mentén, valamint véráram útján adhat áttétet, leggyakrabban a tüdőbe. Egyéb rosszindulatú daganatokhoz képest a nyirokcsomókba ritkábban ad áttétet.

Hajlamosító tényezők

Az osteoszarkóma keletkezésének oka ismeretlen, de néhány hajlamosító tényezőről már tudnak. A genetikai tényezők különösen gyermekeknél fontosak, például a szemüregben keletkezett rosszindulatú daganat (retinoblastoma) esetében a betegek 40%-ának van örökletes hajlama más rosszindulatú daganatos megbetegedésekre is. Ha ezeknél a betegeknél a 13q14-s kromoszómahelyen genetikai hiba (mutáció) következik be (ezáltal pedig hibás sejt jön létre), akkor az osteoszarkóma kialakulásának kockázata 500-szor nagyobb, mint az átlag népesség körében. A daganatok fokozott gyakorisággal jelentkeznek azoknál, akiknél születésüknél fogva hiányzik a p53-gén (egy fontos tumorszupresszor, azaz "daganatelnyomó" gén). A betegséget szakirodalom Li-Fraumeni szindrómának nevezi.

Ezek a veleszületett genetikai betegségek meglehetősen ritkák, jól diagnosztizálhatók, a betegek szoros kontroll alatt állnak az esetlegesen kialakuló második daganat mielőbbi észlelése céljából. A betegségek kialakulását elősegítheti fluoreszkáló festékekkel való hosszantartó érintkezés és az ionizáló sugárzás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezekkel történt érintkezés során feltétlenül osteoszarkóma alakul ki.

Szövettan

Feltételezik, hogy az osteoszarkóma olyan kötőszöveti (ún. mesenchymalis) őssejtből származik, amely kötőszövetté, porc- és csontszövetté képes átalakulni (differenciálódni), s ezeket a szöveteket az osteoszarkómában - ha különböző mértékben is - gyakran meg lehet találni. Így az uralkodó daganatszövet jellegétől függően megkülönböztethetők a különböző altípusok, mint az osteoblastos, fibroblastos, chondroblastos, teleangiectasias, óriássejtes, kissejtes altípus. Közös jellemzőjük, hogy ún. osteoid mátrixot, ún. "daganatos csontot" kell termelniük. A tumoros osteoid kimutatása az osteoszarkóma diagnózis feltétele, ennek alapján különíthető el a csontban szintén előforduló, de ritkább egyéb daganatoktól.

Klinikai tünetek és diagnosztikai vizsgálatok

A csontszarkómák tünetei nem jellegzetesek (nem specifikusak). Az első tünet általában a fájdalom, mely egyre fokozódik, majd az érintett terület duzzanata jelentkezik. A daganat gyors növekedése a végtag körfogatának növekedéséhez vagy hirtelen töréshez vezethet, amely a folyamat első tünete is lehet. Utóbbi főleg a combcsontban előforduló daganatokra jellemző. A szomszédos ízületben ízületi gyulladás alakulhat ki, de a mozgás még normális marad. A hosszantartó, fájdalomcsillapítókra szűnő, de vissza-visszatérő, éjszaka is jelentkező végtagfájdalmak esetén ortopéd szakorvos felkeresése feltétlenül javasolt.

Különböző képalkotó technikák segítik az osteoszarkóma diagnózisát. A csontdaganatok a csontok alakját és szerkezetét megváltoztatva, az ép csontot roncsolva növekednek. A panaszok alapján elvégzett kétirányú röntgenfelvétel az esetek jelentős részében felkelti az osteoszarkóma gyanúját. A csont a normális szerkezetét a daganat területén elveszti.

A daganat kiterjedésének megállapítására, illetve a megfelelő műtéti beavatkozás megtervezéséhez elengedhetetlen az érintett régió CT- és/vagy MRI-vizsgálatának elvégzése. A távoli áttétek kizárása céljából csont izotóp, valamint mellkas röntgen, illetve mellkasi CT-vizsgálatok elvégzése javasolt. Természetesen a laborvizsgálatok is a kivizsgálás részét képezik, azonban a laboratóriumi vizsgálatok diagnosztikus értéke csontszarkómáknál korlátozott értékű. A végleges diagnózist a daganatból vett szövettani mintavétel igazolja.

Kezelés

A betegség kezelésében az elmúlt 30 évben igen jelentős fejlődés észlelhető, amelynek fő elemei a következők.

• Az 1970-es években kizárólag sebészi kezelést (radikális amputációt) alkalmaztak, és az osteoszarkómát gyógyszeres kezelésre (kemoterápiára) érzéketlen daganatnak tartották. Csak sebészi beavatkozással 10-20%-os ötéves túlélést tudtak elérni.
• Az 1970-es évek vége felé a kemoterápia hatásosságát sikerült bizonyítani ebben a kórképben is. Egyes esetekben végtagmegtartó műtéteket is megkíséreltek.
• Az 1980-as évek második felétől alkalmazzák a műtét előtti,- valamint a műtétet követő, sejtosztódást gátló gyógyszer-kombinációkból álló kezeléseket.

A multicentrikus osteoszarkóma munkacsoportok létrejötte (onkológus, ortopédsebész, radiológus, patológus szakemberek), az összehangoltabb kemoterápiás kezelések kidolgozása, a képalkotó eljárások fejlődése (CT, MRI) és a műtéti technikák fejlesztése az eredményeket tovább javította, így a '90-s évek elejére a korai stádiumokban 75-85%-os ötéves túlélést is sikerült elérni. Az időben felismert esetek 80-85%-ában nyílik lehetőség végtagmegtartó műtétek elvégzésére, s egyre nagyobb számban kerül sor a távoli áttétek műtéti eltávolítására is. A kemoterápia alkalmazása lényeges előrelépést jelentett az osteoszarkómák kezelésében, alapvetően megváltoztatta a kezelési stratégiát, és ezzel a túlélését jelentősen javította, s az időben felfedezett esetekben esélyt adott a végleges gyógyulásra.

A jelenleg elfogadott kezelési terv:

1. Biopszia (szövetmintavétel)
2. Neoadjuváns (műtét előtti) kemoterápia (a daganat megkisebbítését célzó gyógyszeres kezelés)
3. Műtét (végtagmegtartó vagy amputáció), áttétek (metasztázisok) eltávolítása
4. Adjuváns (műtét utáni) kemoterápia (a maradék tumorsejtek elpusztítását célzó gyógyszeres kezelés)