Betegség és új élet

A kép illusztrációA kép illusztráció
Daganatok.hu 2010. szeptember 20.
Megosztás:

Az egyetemi tanárnőnek meglepő fordulatot hozott a betegség. A megpróbáltatások ellenére élete teljesen megújult.

"Nagy szerencsém, hogy egy új kapcsolat és a betegség egyszerre köszöntött be az életembe, és a párom végig kitartott mellettem. A másoknál tragédiaként megélt események csak megerősítették egymás iránti szeretetünket, amely átsegített az összes nehézségen. Szerencsémre nincs betegségtudatom, így a megpróbáltatások, amelyeken minden rákbetegnek át kell esnie, nem tettek elesetté, kiszolgáltatottá. (...)

Betegségemet 1996-97 körül észleltem, de mivel nagyon elfoglalt voltam, húztam-halasztottam a dolgot. Végül 1997 végén fordultam orvoshoz, de akkor már sajnos olyan előrehaladott állapotú volt a daganat, hogy a műtét előtt komoly kemoterápiás kezelés kellett. A kemoterápiát megismételték az 1998. márciusi műtétem után is. Ha visszafordíthatnám az idő kerekét, biztos, hogy jobban odafigyelnék az intő jelekre és főleg magamra, mert ha előbb kiderül, talán nem lett volna szükség a radikális beavatkozásra - most már kár ezen meditálni.

A sebész és onkológus orvosok által előírt műtét előtti kemoterápia célja az volt, hogy a mellemben lévő csomót kisebbítse. Három dózis kemoterápiát kaptam műtét előtt és hatot műtét után. A kórházban 50 dózis sugárkezelésben részesültem.

Az akkor kezdődött új kapcsolatom hozzájárult a gyors gyógyuláshoz, sőt, bár hánytam és rosszul voltam, mégis nevetve viseltem a kemoterápiát, mert volt, aki hitt a gyógyulásomban és biztatott. A dolog különlegessége, hogy pszichésen nem úgy éltem át a gyógyulást, mint egy hétköznapi ember. (...)

Szerencsémre a műtét után nem újult ki a daganat és áttét sem képződött. (...) Mondhatom, hogy a betegségemmel kapcsolatban több a jó emlékem, mint a rossz. Az operáció után kifejezetten jót tett a mozgás, rendszeresen jártam gyógytornára és úszni: ezek a hónalj alatti ödémát is elmulasztották. (...)

Sokat gondolkodtam, hogy miért lettem negyvennyolc éves koromban rákbeteg. Talán a felelősségteljes munkámmal járó kegyetlenül sok stressz és a gyötrődések lehettek az okok. Esetleg a magánéleti dilemmáim is szerepet játszhattak, hiszen döntenem kellett a férjemről, az akkor húsz éves nagylányomról és az új kapcsolatomról.

Végül a nagy kérdést praktikus kompromisszummal oldottuk meg. Ez a kapcsolat kibírta a betegségem és az idő próbáját. Párommal tíz év után is változatlanul együtt vagyunk: figyelmes, odaadó törődése, gondoskodása sokat segített gyógyulásomban, de a családom sem hagyott magamra. Azután rájöttem a valós genetikai okra: anyai ágon örökölhettem a rákbetegségre való hajlamot, mert anyukám petefészekrákját 75 éves korában fedezték fel, és négy éven belül szegény meghalt. Nem véletlen, hogy ugyanaz az orvos operálta őt is mint engem.

Az életem másik fontos eleme a szakmai eredményesség. A műtétem után két évvel, 2000-ben kezdtem el az akadémiai nagydoktorit, 2004-ben megvédtem, és kineveztek egyetemi tanárnak. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a rákbetegség után is van élet! Persze ehhez nagyban hozzájárult az a készítmény, ami jó kondíciót adott, hogy el tudjam végezni a nagydoktorira való felkészüléshez szükséges rendkívül sok kitartást igénylő tudományos tevékenységet.

Ami a külsőmet illeti, öt kilót felszedtem az elmúlt tíz évben, pedig rendszeresen teniszezem és vigyázok az étkezésre is. Onkológus orvosom javaslatára nem eszem sertéshúst, és mivel a marha is egy kényes jószág, azt is mellőzöm. Inkább szárnyasokat fogyasztok előszeretettel. (...) Szerencsére az édességet nem szeretem.

A gyógyuláshoz a lelki tényezők nagyon fontosak. Óvakodjunk attól, hogy kialakuljon, esetleg eluralkodjon rajtuk a betegségtudat, mert akkor eleve veszített ügy a gyógyulás! Én például egy napig sem voltam táppénzen, az operáció idejére szabadságot vettem ki. A sugárterápia befejezése óta évente megajándékozom magam egy utazással: voltunk a párommal Kínában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Pápua Új-Guineában, Dél-Afrikában, Peruban és a Galapagosz-szigeteken. A betegségem óta alakult ki bennem ez a felfokozott utazás iránti igény, ami persze pénz kérdése is, de mindig adódnak az ember életében olyan dolgok, amelyekkel kifejezheti a saját maga iránti szeretetét. És ezekkel a lehetőségekkel igenis élni kell!"

* * *

A fenti történet főszereplője gyógykezelése alatt folyamatosan szedte az Avemart, ami meggyőződése szerint jelentősen hozzájárult a betegség elleni sikeres küzdelemhez, az erre vonatkozó gondolatok azonban reklámetikai megfontolásból eltávolításra kerültek.
Az Avemar nem gyógyszer. Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: