A fej-nyaki tumor kezelése

Megosztás:

A diagnózis, a stádium és a tumor biológiai tulajdonságainak ismeretében egy szakorvosokból álló csoport (patológus, fej-nyaksebész, sugárterápiás szakember és klinikai onkológus) a betegnek, illetve a daganatos betegségnek leginkább megfelelő, személyre szabott kezelési tervet dolgoz ki.

A javasolt terápia nagyon sok tényezőtől függ: a beteg általános állapotától, a daganat elhelyezkedésétől, méretétől, szövettani típusától, kiterjedésétől, a szomszédságban lévő szervek esetleges beszűrtségétől, az esetleges áttétek jelenlététől, egymáshoz és a környezethez viszonyított helyzetüktől. A javasolt kezelési tervet a beteggel megbeszélik, és egyetértése esetén elvégzik.

A kezelés három összetevője a sebészi-, a sugár- és a gyógyszeres kezelés. Közülük legfontosabb a sebészi kezelés és az ezt kiegészítő sugárterápia. A fej-nyaki betegek között szinte valamennyi részesül sebészi- és sugárkezelésben. Vannak olyan elhelyezkedésű és szövettani típusú daganatok, ahol gyógyszeres kezelés is szükséges. A pajzsmirigydaganatok bizonyos típusainál a kezelés része az izotópkezelés is, amely egy speciális belső sugárkezelést jelent.
 
A kezelési típusok sorrendjének és típusának, illetve gyógyszeres kezelés esetében a gyógyszerkombinációk összeállításának és dózisának meghatározása az onkológiai csoport feladata.

A műtét

Az onkológiai sebészet legnagyobb problémája az, hogy - szemben a sebészet legtöbb ágával - egy több részből álló kezelésnek a része, a várható eredmények és kockázatok, az esetleges szövődmények nem pontosan ismertek. Nem tudjuk ugyanis pontosan megállapítani a rák megszokottól gyakran eltérő terjedési módját, egyénektől függően változó biológiai viselkedését, nem ismerjük pontosan, hogy a hasonló paraméterek között elvégzett műtétek onkológiai eredményessége miért különböző.

A rák a szervezet általános megbetegedése, nem kizárólag műtéti probléma. Ugyanakkor mégis a műtét a komplex kezelés leglényegesebb alkotórésze.

A fej-nyaki műtétnek a radikalitásra kell törekednie. Ez azt jelenti, hogy egy blokkban távolítják el az ép szövetekből az elsődleges daganatot, a regionális (helyi) áttéteket és a köztük futó, esetleg daganatosan érintett nyirokutakat. Ha ezt meg tudják tenni, akkor a daganat szakmai kifejezéssel rezekábilis. Ellenkező esetben irrezekabilitásról beszélünk, amely nem oldja meg a tumoros megbetegedés problémáját, mivel biztosan marad daganatos szövet a műtéti területen. Ebben az esetben a műtét célja a daganattömeg megkisebbítése, amely életveszélyt háríthat el (pl. vérzés, fulladás), vagy a beteg életminőségét javítja. Abban az esetben, ha a beteg általános állapota lehetővé teszi a sokszor nagyon hosszú és nagyon megterhelő műtétek elvégzését, operabilitásról beszélünk.

A rezekabilitás fogalma az utolsó évtizedekben kiszélesedett. Mai felfogásunk szerint azt jelenti, hogy a daganat úgy távolítható el hiánytalanul, hogy a beteg alapvető életfunkciói biztosítottak maradnak, vagy helyre lehet azokat állítani. A rezekabilitás határai csak a gerincoszlop, a koponyaalap és a fő agyi verőér koponyaalapi szakasza. Ezeknek a műtéteknek az elvégzését a rekonstrukciós (helyreállító) sebészet fejlődése tette lehetővé, amely már az esztétikai szempontoknak is eleget tesz.

Ha a daganat nyaki nyirokcsomót is érint, ún. nyaki disszekciót végeznek, ami az összes nyaki nyirokcsomó eltávolítását jelenti. Ha a tumoros folyamat a nyirokcsomókon túllépve más nyaki szerveket is érint, akkor azoknak az eltávolítására is sor kerül.

Az anatómiailag rendkívül változatos fej-nyaki területen nagyon sokféle műtétet lehet végezni, a fenti szempontok alapján.

Sugárterápia

A műtéthez hasonlóan a sugárkezelés is helyi terápia, a szervezet egésze számára nem nyújt védelmet. A sugárzást a daganatra és közvetlen környezetére, illetve a műtét után a műtéti területre és annak környezetére irányítják úgy, hogy a célterületre jusson a tumor elpusztításához szükséges  dózis,  ugyanakkor az ép szövetek  sugárvédelme biztosítva legyen. Ehhez korszerű gépekre és kiegészítő berendezésekre van szükség. Abban az esetben, ha a besugárzást külső sugárforrással végzik, teleterápiáról beszélünk. Ha a daganatba és annak környékére beültetett radioaktív anyagot használnak, brachiterápiáról beszélünk.

A sugárkezelés általában a műtétet követi, azzal a céllal és feltételezéssel, hogy a műtéti területen esetlegesen szemmel nem látható tumorsejtek maradtak vissza, amelyeket sugárkezeléssel el lehet pusztítani. A műtét előtti sugárkezeléssel a tumor mérete csökkenthető, illetve a tumor rezekábilissá válhat. A külső besugárzást általában 5-6 héten keresztül, heti 5 alkalommal végzik. Ez azért történik így, hogy a kezelések közötti időszakban az ép szövetek regenerálódni tudjanak (azaz újraképződhessenek). A brachiterápia során a behelyezett izotópok sugárforrást jelentenek, ezért az ápolószemélyzet és a látogatók csak korlátozott időt tölthetnek a beteg mellett. Ez a kezelés csak 1-2 napot vesz igénybe.

Kemoterápia

A kemoterápia során rákellenes gyógyszert vagy gyógyszerkombinációt juttatnak a szervezetbe, amely a keringés révén a szervezet minden részébe eljut és pusztítja a ráksejteket. A műtét előtt alkalmazott kemoterápiának az a célja, hogy csökkentse a daganat méretét, így szerepe lehet a daganat rezekábilissá tételében. A műtét, illetve sugárkezelés utáni kemoterápia célja az, hogy a megmaradt ráksejteket elpusztítsa, vagy a daganat növekedését meggátolja vagy csökkentse, illetve hogy a távoli, irrezekábilis áttéteket kezelje. A szájüregi tumorok kemoterápiája az utolsó 1-2 évben került a kutatások középpontjába.

Azokban az egyre ritkább esetekben, amikor a komplex onkoterápiával nem lehet elérni a fej-nyaki rák végleges gyógyulását és a terápiás lehetőségek is kimerültek, a kezelés egyetlen célja a beteg életminőségének a lehető legteljesebb fenntartása. Ezt szaknyelven palliatív kezelésnek nevezik.

Klinikai vizsgálatok

A klinikai vizsgálat azt jelenti, hogy új daganatkezelési módszereket vizsgálnak és értékelnek, amelyek hatásosabbak lehetnek, mint a szokásos terápia. Egyes esetekben a betegek újfajta kezeléseket kapnak, más vizsgálatokban az orvosok különböző kezelési módokat hasonlítanak össze. Az egyik betegcsoport a hagyományos kezelést kapja, a másik betegcsoportot egy új, reményteljes kezelésben részesítik. Egyes kutatások a daganat elpusztítására vagy méretének csökkentésére irányulnak, mások a helyi kiújulást vagy az áttétképzést előzik meg. Egy további lehetőség a tumoros progresszió, azaz a tumoros folyamat növekedési ütemének lelassítása. Vizsgálják a komplex onkoterápia alkotórészeiként alkalmazott eljárások legjobb sorrendjének a megállapítását, és a megfelelő kezelési időtartam meghatározását is.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.