Műtéti következmények és helyreállításuk fej-nyaki tumoroknál

Megosztás:

Nagyon fontos a komplex kezelés során létrejött szövődmények és mellékhatások kezelése. A mellékhatások és szövődmények azért jönnek létre, mert az onkoterápia módszereinek alkalmazása során nem könnyű megakadályozni azt, hogy az ép szervek, szövetek kisebb mértékben ne károsodjanak. A kezelésekkel kapcsolatos egyéni érzékenység rendkívül változó.

A fej-nyaki műtétek kisebb tumorok esetében nem okoznak maradandó elváltozást. Ha azonban a daganat kiterjedtebb, szükséges lehet a kulcscsont és a koponyaalap között elhelyezkedő lágyrészek, illetve csontok eltávolítása és pótlása. Ezen a területen rendkívüli fejlődés zajlott le az elmúlt 20 évben. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a szervezet legkülönbözőbb részeiről a fej-nyak területére épített saját szövetekkel, illetve műanyagokkal kiváló működési és esztétikai eredményeket lehet elérni. Ennek ellenére bizonyos műtéti típusoknál megváltozhat a rágás, a nyelés és a beszéd. A hangszalagok eltávolítását is eredményező gégeműtétek esetén a beteg elveszti gégehangját, ezekben az esetekben meg lehet tanítani az ún. nyelőcsőbeszédet. A gége teljes eltávolítása után a nyakra vezetik ki a légcsövet azért, hogy szabad légutakat biztosítsanak. Ez az élet végéig való kanülviselést jelent, amelynek használatára a beteget fel kell készíteni.

Rehabilitáció

A fej-nyaki tumorok kezelését követő rehabilitáció kétirányú: testi és lelki rehabilitáció.

A testi rehabilitáció kulcskérdése a fájdalomcsillapítás, amely általában gyógyszerekkel történik. Alapvető elv, hogy a fájdalmaknak megfelelő fájdalomcsillapítókat kell kiválasztani, és megfelelő dózisban és kombinációban alkalmazni. A betegek fájdalmának jelentős vagy nagyobb része az alapbetegség miatt, csekélyebb hányada a terápia miatt jön létre. A rendelkezésre álló fájdalomcsillapítókkal teljes fájdalommentességet lehet elérni.

A testi rehabilitációval azonos értékű a lelki rehabilitáció, amely a diagnózis közlésének időpontjában kezdődik. Törvény írja elő a beteg tájékoztatásának kötelezettségét, ugyanakkor nem mindegy, hogy az orvos ezt mikor és milyen módon teszi meg. A beteg lelkiállapotát alapvetően befolyásolja kezelőorvosai, illetve az egészségügyi személyzet empatikus készsége, a kialakult orvos-beteg viszony. A beteg számára nagy segítséget jelenthet a pszichológusok, pszichiáterek, betegcsoportok, lelkészek támogatása is. Ezzel azonos értékű a családtagok és barátok támogató hozzáállása. A pszichológusi, pszichiátriai támogatás nagyon sokszor eredményesebb, ha a beteg környezetével is foglalkozik.

Forrás: Országos Onkológiai Intézet

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.