A gégerákos beteg rehabilitációját, életminőségének javítását szolgáló kezelések, módszerek és eljárások

Megosztás:

A műtéti és a sugárkezelésnek eltérő mellékhatásai vannak, és ezek eltérő módon enyhíthetőek. Az egyik legfőbb probléma az étvágytalanság - elsősorban emiatt fontos, hogy a beteget megfelelően, kalóriában és fehérjékben gazdag étrenddel táplálják.

A gégerák kezelése sok esetben azzal a következménnyel jár, hogy a szájnyálkahártya igen érzékennyé és sérülékennyé válik, ki is fekélyesedhet. Éppen ezért általános gyakorlat, hogy a sugárkezelés megkezdése előtt a betegnél teljes körű fogászati vizsgálatot végeznek, és a szükségessé váló fogászati kezeléseket elvégeztetik, mert a sugárkezelés után a fogászati beavatkozásokat követő gyógyulási folyamat elhúzódóvá, problémássá válhat.

A besugárzás következményei

A besugárzást követően csökken a nyáltermelés, szájszárazság alakul ki. A nyál védőhatásának hiányában a fogak gyorsabban romlanak, fokozott szájápolásra van szükség. A szájnyálkahártya sérülékenysége, vérzékenysége miatt speciális, lágyabb fogkefe alkalmazása válik szükségessé és gyakori szájvizes öblítés szükséges a szájüreg nedvesen és frissen tartása és a fogak védelme érdekében. Ajánlott a hidrogén-peroxidot és szódabikarbónát tartalmazó, sós vízzel történő öblögetés. A szájápolás helyes módját azonban célszerű fogorvosunkkal megbeszélni. A gyakoribb szájápolás mellett nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztása segíthet a panaszokon. Esetenként azonban spray formájában még műnyál alkalmazása is szükségessé válhat a szájszárazság csökkentésére.

A besugárzás mellékhatásaként a szájszárazság mellett a nyelv is rendkívül érzékennyé válhat, a beteg elveszítheti ízérzékelését, és állandó keserűíz-érzés is kialakulhat nála. Fokozott folyadékfelvétellel ez is csökkenthető. Idővel ezek a panaszok maguktól is mérséklődhetnek.

A sugárterápia a besugárzott területen a bőrön is maradandó elváltozásokat okoz, bőrpír, majd bőrszárazság, elvékonyodás és elszíneződés alakul ki. A besugárzott bőrfelület dörzsölés és minden mechanikai károsodás iránt érzékenyebbé válik. A sugárkezelés alatt a borotválkozás is kerülendő, a sugárterápiát követően pedig, ha a szőrzet újra kinő, célszerű villanyborotva használata, mert így kisebb a bőr sérülésének veszélye, mint a hagyományos késes-pengés borotvakészülékek használata esetén. A sugárkárosodott bőr speciális gondozást igényel, levegőztetni, ugyanakkor a napfénytől óvni kell. A megfelelő bőrápolószer megválasztásában is célszerű az orvos tanácsára támaszkodni.

A csak sugárkezelésben részesült betegek a megszokott módon lélegeznek és beszélnek. Hangjuk azonban gyengébbé válik és színezete is megváltozik, amellett az ilyen betegek az időjárás-változásokra is érzékenyebbé válnak. Sugárterápia idején és azt követően előfordulhat, hogy a besugárzott beteg csomót érez a torkában, amely a sugárzás okozta gégevizenyő, gégeduzzanat következménye. Gyógyszeresen ez is enyhíthető. Sugárterápia kapcsán a betegek fáradékonnyá, gyengévé válnak, fokozott pihenésre van szükségük, de fontos, hogy aktivitásukat - amennyire csak tudják - őrizzék meg a kezelés alatt és után.

A műtét következményei

A gégén végzett sebészi beavatkozások a fájdalmon túl súlyosabb és kellemetlenebb mellékhatásokkal is járnak. A műtétet követő jó néhány napon át a beteg képtelen étkezni és inni. Ilyenkor a beteget intravénásan, infúzióban adott magas kalóriatartalmú folyadékkal táplálják. Egy-két nap után pedig még a műtét során behelyezett, az orron, torkon és a nyelőcsövön át a gyomorba vezető csövön keresztül ugyancsak magas kalóriatartalmú folyékony tápszerrel táplálják az operált beteget. Amikor a torokseb eléggé gyógyult, ezt a mesterséges táplálás céljából bevezetett csövet eltávolítják, és fokozatosan visszatérnek a beteg szájon át történő táplálására. Kezdetben komoly nyelési nehézségek mutatkozhatnak, melyet a beteg a nővér irányítása mellett fokozatosan leküzdhet.

A műtét másik nem kevésbé kellemetlen mellékhatása az, hogy a tüdők és a légcső a műtétet követően nagy mennyiségű nyákot termelnek, amelyet eleinte a nővér az új légzőnyílásba illesztett plasztikcsövön át időszakonként leszív, és megtanítja a beteget arra, hogy ezt saját maga is el tudja végezni, majd fokozatosan a nyák felköhögésére is megtanítják az operált beteget. Egyidejűleg szükségessé válhat a szájból is a nyál elszívása, hiszen a torok duzzanata a nyál lenyelését is akadályozza.

A frissen műtött betegnél szükségessé válhat a levegő mesterséges párásítása, hiszen átmenetileg - még részleges gégekiirtás esetén is - a légcsövön művileg kialakított nyíláson, a sztómán át lélegzik a beteg, vagyis a belélegzett levegő nem megy át a természetes légutakon, ahol a beszívott levegő megfelelő nedvességtartalma kialakulhatna. Részleges gégekiirtás esetén a sztóma csak átmenetileg szükséges. Néhány nap után zárják, és a beteg a megszokott módon lélegzik és beszél, hangszínezete azonban eltérő lesz a megszokottól.

Teljes gégekiirtást követően a sztóma állandó megtartására van szükség. A beteg ezen keresztül lélegzik és köhög. A korábban említett kanül benntartása is heteken át szükséges lehet. A kanül a nyílás sebének gyógyulása után elvileg eltávolítható, sok beteg azonban állandóan használja azt. Ha a kanült eltávolítják, az egy kisebb gombbal helyettesíthető. Sok beteg azonban idővel ezt is nélkülözni tudja.

A gégeműtét további következménye, hogy a nyak és a torok - az idegek műtét során elkerülhetetlen sérülése miatt - átmenetileg érzéketlenné válik. Ha pedig a nyaki nyirokcsomók műtéti eltávolítása is szükséges, a műtét következtében a váll és a nyak is gyengévé és merevvé válhat.

A kemoterápiás kezelés mellékhatásai gégerák esetében sem különböznek a kemoterápia más rákok kezelése kapcsán észlelt szokványos mellékhatásaitól. Mellékhatásként elsősorban fertőzések iránti csökkent ellenállás, étvágyvesztés, hányinger, hányás, szájszárazság alakul ki, és átmenetileg a betegek hajukat is elveszíthetik. Emellett általános legyengülés kíséri a kezelést.

Étvágytalanság

Gégerákos betegeknél az étvágy elvesztése különösen súlyos probléma. Kialakulásában több tényező játszik szerepet. Szerepe lehet a kemoterápiás kezelés mellékhatásának, továbbá annak, hogy a betegeknél a műtét következtében megváltozik a szag- és ízérzés. A sugárkezelés ugyancsak károsan érinti az ízérzést. Ezek hatása összeadódva nagyfokú étvágytalanságot okoz. Ugyanakkor a beteg jól táplálása nagyon fontos, mert így sokkal jobban tűri a kezelés mellékhatásait, és a gyógyulási folyamat is kedvezőbb. Fontos tehát a kalóriadús és fehérjében gazdag táplálás, hogy a beteg súlyvesztését, leromlását megakadályozzuk, és erejének visszanyerését, szöveteinek regenerálódását elősegítsük. A gégeműtött betegek megfelelő táplálkozása ettől függetlenül is komoly gond, hiszen újra meg kell tanulniuk nyelni, melyhez a nővér és a beszédterapeuta, a logopédus nyújthat segítséget. Betegenként változó, hogy inkább folyékony vagy szilárd tápanyagot tudnak jobban nyelni. A sugárterápia okozta szájszárazság miatt azonban a betegek többsége inkább lágy állagú, nedvdús, pépes ételeket fogyaszt előszeretettel.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: