Ez itt a Mennyország? - Ahhoz képest elég sokan vannak

2011. február 2.
Megosztás:

A 76 éves tervező mérnök prosztata-megnagyobbodása több mint 20 éve kezdődött. Számtalan gyulladásgátló szert írt fel az urológus, de azok nem sokat használtak, ezért a mérnök különböző természetgyógyászati szerek - többnyire gyógyfüvek - alkalmazásával is próbálkozott. Sajnos, a folyamatot nem tudták megállítani, a prosztata egyre nagyobb lett.

- Mikor érezte, hogy a prosztataproblémával komolyabban is foglalkozni kellene?
- 15 éven keresztül rendszeresen jártam a lakóhelyem szerinti szakrendelőbe az urológus főorvosomhoz, akiben feltétel nélkül megbíztam. Fel sem merült bennem, hogy felkeressek egy másik szakorvost több szem, többet lát alapon. A meglehetősen elhúzódó kezelés és halogatás után - 2000-ben az urológusom végre felvetette a prosztataműtét lehetőségét. Ekkor, a tapintásos észlelésen túl, ultrahangvizsgálatot is alkalmazott, ami kimutatta a bajt.

- Akkor végre megtörtént a műtét?
- Nem. Én először is majdnem hanyatt dobtam magam a meglepetéstől, hogy a betegségem ilyen problematikus, de aztán a kezdeti ijedtség megint csitult, és a műtét többet nem került szóba. Kaptam másfajta gyógyszereket, de sajnos egyik sem használt, és ennek ellenére az orvosom nem forszírozta a műtétet.

- Akkor mégis hogyan jutott el a műtétig?
- Amikor már a kéthavonta felírt gyógyszerek sem használtak, és negyedóránként volt nem kis fájdalommal párosuló vizelési ingerem, rászántam magam a műtétre. Ez persze megint hat évembe került. Így utólag visszagondolva a történtekre, ha az orvos ilyen felelőtlen volt és indokolatlanul húzta-halasztotta a komolyabb kivizsgálást, talán én is jobban figyelhettem volna magamra, vagy talán erélyesebben kellett volna fellépnem.

- Akkor nem volt szerencséje az orvosokkal.
- Általában véve nagyon szerencsétlen vagyok a betegségekkel. 58 éves koromban kifogtam egy fakezű orvost, aki a combomban lévő zsírcsomót ambulanter távolította el. A műtétet nyitott ablaknál végezte, és nem azt kérdezte az asszisztensétől, hogy hol a sziké, hanem, hogy van-e szikénk? Volt, hála Istennek, csak éppen a sterilizálás maradt el. Egyébként a műtéthez beadott fájdalomcsillapító sem használt. Szóltam, hogy nagyon fáj a vágás, erre ő azt mondta, hogy még egy adag van, de az másnak kell. Sokáig babrált a combommal. Másnap szepszist kaptam. Aztán az Uzsoki utcai Kórházban ugyanaz az orvos műtött másodszor, aki elszúrta a banálisnak tűnő lábműtétemet, ugyanis egyidejűleg a rendelőben és a kórház sebészetén is dolgozott, és akkor még nem adtak lehetőséget az orvosválasztására. Akkor már drain csövek lógtak ki a combomból, aztán valahogy rendbe jöttem. Én egy mérnöki tervezőirodát vezettem, azonban a rutinműtétnek indult tortúra miatt, amit az orvosok műhibának neveztek, kilenc hónapig kiestem volt a munkából.

- Akkor elég komoly kétségekkel vághatott neki a prosztataműtétnek.
- 2006. július 4-én műtöttek prosztata-túltengéssel. 17 napig voltam benn. Három órás műtéten estem át. Mikor felébredtem, azt kérdeztem: Ez itt a Mennyország? A betegtársaim csak nevettek. Láttam, hogy padlón volt mindenki. Az egyik beteg azt mondta, igen ez a Mennyország. Ahhoz képest elég sokan vannak - válaszoltam.

- Most már láthatóan jó a kedélye, de mindig is sikerült ezt így megőrizni?
- Mikor súlyos állapotban voltam, titkolóztam, nem akartam, hogy a barátaim látogassanak a kórházban. Egyrészt azért, hogy ne lássák a katéterezés miatti kellemetlenségeket, másrészt a betegség csak a legközvetlenebb hozzátartozókra tartozik. Amikor aztán hazakerültem és jöttek a látogatók, mindig tréfálkoztam. Mert valójában senkit nem érdekel, hogy mennyit szenvedtem, vagy hogyan operáltak meg. Megunják, ha az ember mindig panaszkodik. Lábadozásom alatt, amikor összegyűlt a baráti kör - bocsánat, hogy így mondom -, végigröhögtük az estét. Ez rám is gyógyítólag hatott. És még egy általános szemléletbeli kérdést fontosnak tartok: aki feladja, azon nem lehet segíteni!

A beszélgetés alatt a mérnök úr felesége végig hallgat, azonban most ő is megszólal:
- És ne feledkezzünk meg arról, hogy hit nélkül nehéz lenne ezeket a megpróbáltatásokat elviselni! A beteg és a társa a hitből erőt merít. Mi evangélikusok vagyunk. Férjem három evangélikus templom felújítását irányította, de ez mellékes körülmény. Inkább az a fontos, hogy evangélikus hittestvéreink, barátaink nagyon sokat imádkoztak értünk. Hitünk szerint ez mindennél többet ér.

- A rákos betegségem óta - veszi vissza a szót a mérnök - egész más az élethez való hozzáállásom. José Carreras, aki maga is rákbeteg volt és meggyógyult, rengeteg zenei rendezvényt szervezett, amelyeket a külföldi adókon közvetítettek, és lehetett látni a közönség soraiban nagyon súlyos állapotban lévő rákos betegeket is. Betegségem előtt kimentem a szobából, mert nem bírtam végignézni állapotukat, az arcukra kiülő szenvedést: annyira éreztem, hogy közel van hozzám. Most már sokkal nagyobb empátiával fordulok a rákos betegségekben szenvedők felé. Nem félek szembenézni a gyilkos kórral, amely annyi ember halálát okozza.

* * *

A fenti történet főszereplője gyógykezelése alatt folyamatosan szedte az Avemart, ami meggyőződése szerint jelentősen hozzájárult a betegség elleni sikeres küzdelemhez, az erre vonatkozó gondolatok azonban reklámetikai megfontolásból eltávolításra kerültek.
Az Avemar nem gyógyszer. Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló