A hasnyálmirigyrák jelenlétének megállapítása (diagnózis)

Megosztás:

Hogyan állapítja meg az orvos, hogy hasnyálmirigyrák alakult ki nálunk? Ez még akkor is nehéz, ha már fennáll a daganatos betegség gyanúja. A hasnyálmirigyrák diagnózisához többek között laboratóriumi, ultrahangos, röntgen- és komputertomográfiás (CT) vizsgálatokra van szükség.

A hasnyálmirigyrák diagnosztizálása még akkor is nehéz, ha gyanúja már felmerült, és rendkívül sok irányú, összetett vizsgálatok elvégzését igényli. A betegek többnyire ismeretlen eredetű fogyás, fáradékonyság, gyengeség vagy hasi fájdalmak, esetleg sárgaság tünetei miatt keresik fel az orvost. E tünetek pedig sajnos az esetek többségében csak olyankor lépnek fel, amikor hasnyálmirigyrák már meglehetősen előrehaladott stádiumba jutott.

A kivizsgálás részét képezi a beteg panaszaira, kórelőzményére vonatkozó kikérdezése, bizonyos laboratóriumi vizsgálatok (vérkép-, vizelet-, székletvizsgálat) elvégeztetése, a hasnyálmirigytájék ultrahangos vizsgálata, valamint a - rendszerint báriumos kontrasztanyag itatásával egybekapcsolt - röntgenvizsgálat, amelynek során a hasnyálmirigy körvonalai a röntgenképen kirajzolódnak. Komputertomográfiás (CT) vizsgálat is szükséges, főként a rák kiterjedésének pontosabb megállapítása és a szomszédos szervekhez való viszonyának tisztázása érdekében.

A kivizsgálásnál alkalmazott további bonyolultabb eljárások az epeutak és a pankreászvezeték röntgenképen kontrasztot adó anyaggal történő feltöltése, hogy ily módon nyerjenek értékelhető képet azok lefutásáról, a daganat által okozott esetleges beszűkülésről vagy elzáródásról. Az eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a bevezetett csövön, endoszkópon keresztül a gyanúsnak vélt területről mikroszkópos vizsgálat céljára szövetmintát vegyenek. A hasnyálmirigyrák biztos diagnózisának felállításához ugyanis nélkülözhetetlen a hasnyálmirigyből származó szövet- vagy sejtminta mikroszkópos vizsgálata. E célra esetenként olyan eljárást is alkalmaznak, hogy egy igen hosszú vékony tűvel a hasfalat átszúrva jutnak el a hasüreg hátsó részében elhelyezkedő hasnyálmirigyhez, és a tűhöz illesztett fecskendővel a hasnyálmirigy gyanúsnak vélt területéről mintegy szövetmintát szippantanak ki. A tű megfelelő helyre történő vezetése egyidejűleg végzett ultrahang- vagy röntgenvizsgálat segítségével történik (ezt vékonytű-biopsziának nevezik). Előfordul azonban, amikor a felsorolt vizsgálóeljárások egyike sem vezet kielégítő eredményre, és szükségessé válik a hasnyálmirigy és a hasüregi viszonyok közvetlen szemmel való megtekintése, vagyis hasi metszésen keresztül történő behatolás. Ezt laparotómiának nevezik, ez egyben a rákos daganat kiterjedésének, stádiumának meghatározására is igen alkalmas. Ennek ellenére ezt ma már ritkán végzik, mert a komputertomográfiás és ultrahangos vizsgálatok rendszerint a rák kiterjedéséről, stádiumáról is megfelelő információt szolgáltatnak anélkül, hogy ilyen invazív beavatkozásra szükség lenne.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: