Osztódásban lévő emlődaganatsejtek - melyik stratégia a legjobb az elpusztításukra?A tumorok és a fertőzések kezelése bizonyos esetekben akkor hatékonyabb, ha agresszív terápiát alkalmazunk, míg más feltételek között hasznosabb a rákos sejtek és a kórokozók elpusztítása helyett azok féken tartására törekedni. A PLOS Biology tanulmánya bemutatja, hogy mikor hatékonyabb az egyik, és mikor a másik stratégia. Az adaptív terápia koncepciója tumorok esetén is azt a feltételezést alkalmazza, hogy létezik elfogadható mértékű betegségteher.
Hírek a rákbetegség kezeléséről:
Új immunterápiás gyógyszerek - a bispecifikus antitestek
Első humán kísérlet a CRISPR-szerkesztett T-sejtekkel a rák személyre szabott kezelésére
Hormonterápia prosztatarák esetében
Nyelési problémák daganatos betegeknél
Célzott terápiákkal egyre hatékonyabban kezelhető a rák
Háttéranyagaink:
A rákbetegség kezelése összeállítás kezdőoldala
Sebészi kezelés
Kemoterápia
Sugárkezelés (sugárterápia, radioterápia)
Célzott daganatterápia
Őssejtterápia
Természetgyógyászat
Támogató (szupportív) kezelés
Olyan esetekben, amikor a gyógyszer-rezisztencia kialakulása a kezelés kudarcát eredményezheti, bizonyos körülmények között előnytelen a kórokozók teljes körű elpusztítására törekedni, ehelyett hasznosabb lehet a fertőzés vagy a tumor tolerálható szinten tartása, mivel így megnő az az időtartam, ameddig a gyógyszer hatékony, és javul a betegség lefolyása.
Más esetekben azonban a tradicionális megközelítés - a kórokozók és tumorsejtek minél teljesebb elpusztítása -, az agresszív kezelési rezsim alkalmazása a legelőnyösebb - írja a Medical Online cikke a PLOS Biology tanulmányára hivatkozva.
Agresszív vagy kevésbé agresszív rákellenes kezelés: mikor melyik a hatékonyabb?
Elsa Hansen és munkatársai annak jártak utána, hogyan lehet eldönteni, hogy egy adott esetben melyik megközelítési mód a hatékonyabb. Munkájuk során a Penn State University és a University of Michigan kutatói matematikai analízis segítségével azonosították azokat a tényezőket, amelyek segítenek meghozni a bonyolult terápiás döntést.
A két terápiás stratégia összehasonlítása során az volt a cél, hogy megtalálják, melyik alkalmazásakor alakul ki a legkésőbb a gyógyszer-rezisztencia. Mivel számos infekció és tumor esetében bizonyos mennyiségű kórokozó tolerálható, a kezelést akkor tekintették sikeresnek, ha a fertőző ágens mennyisége vagy a tumoros sejtszám ez alatt az elfogadható küszöbérték alatt maradt, a terápiás kudarc ennek a küszöbértéknek az átlépését jelentette.
Mint a kutatók leszögezik, vannak olyan esetek is, amikor az orvos dönthet úgy, hogy egyáltalán nem kell kezelni a fertőzést, ilyen lehet például egy tünetmentes húgyúti infekció vagy egy fülfertőzés, és vannak olyanok - például bakteriális meningitis -, amikor a kórokozó teljes eliminálása a cél, azonban az esetek zöme e két szélsőség között helyezkedik el.
Ezekben az esetekben lehet nehéz megtalálni azt a terápiás rezsimet, aminek alkalmazásával a fertőzés vagy a tumor által okozott károsodás, valamint a gyógyszer által okozott mutáció, illetve gyógyszer-rezisztencia kialakulásának kockázata kiegyenlíti egymást.
Néha a kórokozók kordában tartása jelenti a klinikai előnyt
Hansen és munkatársai elemzése azzal a következtetéssel zárul, hogy valóban léteznek olyan szituációk, amikor a kórokozók kordában tartása jelenti a klinikai előnyt, azonban olyan helyzetek is vannak, amikor a kórokozók elpusztítására törekvő tradicionális megközelítés, még ha végül kudarcot is vall, hosszabb ideig eredményes, mint a féken tartó, adaptív terápia.
A tanulmány az adaptív terápiával kapcsolatban további evolúciós előnyök lehetőségét is felcsillantja: az eddigi kutatások szerint elképzelhető, hogy a féken tartás során olyan sejtek szelektálódnak, amelyek a leginkább képesek versenyezni a krónikus felügyelet viszonyai között: miközben kis sebességgel szaporodnak, egyre hatékonyabban tartják kordában a rezisztens versenytársakat.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
