"Én kezelem Önt, maga pedig gyógyul" - betegtalálkozó a Limfóma Világnapon

Kéri Ibolya, a Magyar Rákellenes Liga munkatársa és a Limfóma Klub vezetőjeKéri Ibolya, a Magyar Rákellenes Liga munkatársa és a Limfóma Klub vezetője
Illyés András 2011. szeptember 16.
Megosztás:

Szeptember 15-én, csütörtökön rendezték meg az idei Limfóma Világnap eseményeit a budapesti Jókai téren. A programsorozat keretében orvos-beteg találkozó is zajlott, amelyen dr. Molnár Zsuzsanna beszélt a limfóma tüneteiről, a kivizsgálás fázisairól és a gyógyítás lehetőségeiről, dr. Masszi Tamás pedig az őssejt-terápia helyét vázolta fel a limfómák kezelésében. Végül Cseh Borbála, egy azóta tünetmentes limfómás beteg beszélt kezeléséről, amely minden tekintetben sikeresnek bizonyult: Borival épp az ötvenedik születésnapján közölték, hogy beteg, de elszántságának és kezelőorvosának, dr. Mikala Gábornak köszönhetően ma is jól van, és úgy érzi, több szempontból is sokat adott neki ez a betegség.

A rosszindulatú - malignus - limfómák a nyiroksejtekből kiinduló daganatos betegségeket jelentik. A betegségnek két fő csoportját különböztetik meg, a Hodgkin-kórt és a Non-Hodgkin-kórt; minden olyan limfómát, amely nem Hodgkin-kór, a Non-Hodgkin típusú megbetegedések közé sorolunk. Ennél persze valamivel bonyolultabb a dolog, hiszen a betegség kórszövettani elemzése alapján a limfómának ma már csaknem 200 különböző alcsoportját írták le a kutatók. A sikeres kezelés szempontjából alapvető fontosságú, hogy helyesen állítsák fel a diagnózist, hiszen korántsem mindegy, hogy melyik altípust mivel kezelik - előfordul, hogy a beteg magától is meggyógyul, máskor azonban igen komoly és azonnali beavatkozásra is szükség lehet.

Hogyan ismerhető fel a limfóma?

Molnár Zsuzsanna hematológus szakember elsőként arról beszélt a betegeknek, hogy miként lehet felismerni a limfómákat: sokan már egy megnagyobbodott nyirokcsomó esetén is mindjárt rákra gondolnak, ennek azonban számos más oka is lehet. Előfordulhat például, hogy egy egyszerű fertőzés okozza a nyirokcsomó megnagyobbodását, így ebben az esetben kizárható a limfóma. Természetesen, semmiképp nem szabad kivizsgálatlanul hagyni ezeket az eseteket! A limfómák egy része véletlenül kerül felismerésre, ezért rendkívül fontos a háziorvosok szerepe, akiknek azonnal hematológiai szakrendelésre kell irányítaniuk betegeiket, ha a limfómára utaló tüneteket észlelnek a kivizsgálás során.

Ha nem véletlenül, és nem is szűrővizsgálat során ismerik fel a betegséget, akkor a beteg már panaszokkal fordult orvosához. A daganat ebben az esetben olyan anyagokat termel, amely különféle tünetekhez - izzadás, láz, rossz közérzet - vezet. Ezek a tünetek persze nemcsak a limfómák kísérőjeként léphetnek fel, de feltétlenül szakorvosi kivizsgálást tesznek szükségessé. Lehet, hogy a tüneteket a daganat elhelyezkedése váltja ki: a limfóma miatt megnagyobbodott nyirokcsomók nyomhatják például a hörgőket: ebben az esetben köhögni fog a beteg. Ha a hasi és lágyéki területeken alakult ki daganat, akkor hasi diszkomfortérzés és fájdalom jelentkezhet. Ha a megnagyobbodott nyirokcsomók a lábban vannak, akkor lábödéma alakulhat ki.

Limfóma Világnap 2011-09-15

A tünetek tehát igen változatosak lehetnek, ezért feltétlenül vizsgáltassuk ki magunkat, ha egy-egy tünet már hosszabb ideje is fennáll! A Szent László Kórház rákambulanciájára beutaló nélkül is mehetnek a betegek, így ha háziorvosunk nem akar minket hematológiai szakrendelésre küldeni, de mi aggódunk, akkor azonnal keressük fel a kórházat! Ehhez mindössze egy előzetes időpont egyeztetésre van szükség, hogy a szakorvosokhoz ne egyszerre érkezzenek a betegek.

A limfómák egy része ma már krónikus betegségnek tekinthető

A pontos diagnózis felállítása érdekében mindenféleképpen szövettani vizsgálatra van szükség. Enélkül nem tisztázható, hogy a limfóma mely típusáról van szó. A kezelés célja lehet egyrészt a teljes gyógyulás, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a tartós tünetmentesség elérése lesz a feladat. A limfómákat az esetek egy részében ma már krónikus betegségként is felfoghatjuk: ezzel ugyanúgy együtt élhet a beteg, mint egy cukorbetegséggel vagy a magas vérnyomással.

A műtéti kezelés viszonylag ritka a limfómák esetében, a betegek nagy részét gyógyszeres úton, kemo- vagy immunterápiával kezelik. Az utóbbi célzottabb, hiszen ilyenkor a daganatsejtekhez kötődő és az immunrendszert erősítő anyagokat juttatnak a beteg szervezetébe. Kiegészítő kezelésként sugárterápia is lehetséges. Mellékhatások sajnos majdnem minden esetben előfordulhatnak, de az orvosok igyekeznek mindig olyan kezelést választani, amely a legkevesebb szenvedést okozza a páciensnek. A limfóma kiújulása esetén ismételt mintavételre és új diagnózis felállítására van szükség.

Hol van az őssejt-transzplantáció helye a limfómák kezelésében?

Masszi Tamás ezt követően részletesen elmagyarázta a betegeknek, hogy mikor van, és mikor nincs szükség az őssejtekkel történő kezelésre. Az őssejtekről sajnos sok beteg hiszi, hogy valamiféle csodaszert jelentenek, és azonnali gyógyulás is elérhető velük bárki számára. Erről ma még szó sincs: nincs kizárva, hogy a jövőben valóban eljut idáig az orvostudomány ezen területe, de ma még korántsem tartunk itt.

Limfóma Világnap 2011-09-15

Őssejt-transzplantációra lehet szükség a limfóma első visszaesését követően, illetve egyes, "gonosz" limfómák esetében - az utóbbiak a betegség azon típusait jelentik, amelyek nagyon gyorsan és agresszíven haladnak előre, ezért azonnali és minél radikálisabb beavatkozásra van szükség. A transzplantációt mindig megelőzik a kemo-, az immun- vagy a sugárterápiás kezelések, így itt sem arról van szó, hogy az őssejtek önmagukban gyógyítanák a betegséget. Masszi Tamás megfogalmazásában: "Az őssejt-transzplantáció jelen pillanatban a már majdnem meggyógyított limfómákat képes teljesen meggyógyítani."

A transzplantációknak kétféle típusa létezik, az allogén és az autogén transzplantáció. Az előbbi úgy írható le, mint "egy csapás és egy immunhatás", hiszen itt sejtes immunválaszt is kiváltanak a betegben. Ebben az esetben egészséges embertől származó őssejteket kap a beteg, az autogén transzplantáció esetében viszont a beteg saját őssejtjeit ültetik vissza. Ez egy jobb megoldás abból a szempontból, hogy itt biztosan nem fog fellépni a "graft versus host" betegség, vagyis amikor az immunrendszer megpróbálja kivetni magából az övétől eltérő immunrendszerből származó sejteket (az allogén transzplantációknál fennállhat ez a veszély). Az autogén transzplantáció a betegségre mért egyetlen nagy csapáshoz hasonlítható: ilyenkor akkorát próbálnak "ütni" az orvosok, hogy az már elegendő legyen a daganat visszaszorításához.

Az őssejtek forrásai egyaránt lehetnek a csontvelő, a perifériás vér vagy a köldökvér: ha nem a beteg saját őssejtjeit ültetik vissza, akkor feltétlenül olyan donort kell keresni, akinek immunrendszere kompatibilis a betegével. Ez lehet például a testvére (ez a jobbik eset), vagy egy idegen ember is, ilyenkor azonban mindent nagyon pontosan kell ellenőrizni, hogy ne történjen később baj. Az őssejt-transzplantációk legnagyobb részét a beteg saját őssejtjeivel végzik - százból kilencven esetben erre kerül sor.

Hazánkban évente 350 körüli transzplantációt végeznek, ami egy medián értéknek tekinthető: egyes országokban magasabb ugyan ez a szám, de nem mondható az sem, hogy rosszul állnánk ezen a téren. A budapesti László Kórházban 2009-ben 207 őssejt-transzplantációt végeztek, ezen kívül még Miskolcon, Debrecenben, Szeged és Pécsen érhető el ilyen kezelés. Az őssejt-transzplantációk engedélyezését minden esetben egy erre a célra létrehozott bizottság végzi.

További információk: Transzplantáció a limfóma kezelésében

Cseh Borbála esete a diffúz nagy B-sejtes limfómával

A betegklub záró beszélgetése Kéri Ibolya, a Magyar Rákellenes Liga munkatársa és a Limfóma Klub vezetője, valamint Cseh Borbála, egy mára tünetmentes limfómás beteg között zajlott. Borbála épp az ötvenedik születésnapján tudta meg, hogy beteg: először még az sem volt világos, hogy szarkómája vagy limfómája van-e. Kezelőorvosával, dr. Mikala Gáborral azonban megegyeztek: "Én kezelem Önt, maga pedig gyógyul." És így is lett, hiszen Bori elhatározta, megpróbál minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy kigyógyuljon betegségéből.

Limfóma Világnap 2011-09-15

Ehhez először is változtatott a táplálkozásán, s betartotta, amit dietetikusa ajánlott neki. Ezen kívül sokat mozgott: mint mondta, ez sokszor egyáltalán nem könnyű és néha fájdalmakkal is jár, de felbecsülhetetlen értékű a gyógyulás és a jó közérzet szempontjából. És főleg, sokkal fontosabb, mint a különféle, a rák ellen árult csodaszereket szedni folyamatosan. Borbála naponta másfél órát jógázik és tornázik, ezen kívül légzőgyakorlatokat is végez. Már nyolc kemoterápiás kezelésen esett át, ennek ellenére - ahogyan a tegnapi betegtalálkozó résztvevői is láthatták - jó kondícióban van és vidám. Pedig, amikor fény derült betegségére, az már a negyedik stádiumban volt.

Borbála ma úgy érzi, hogy a megpróbáltatások ellenére is igen sokat kapott ettől a betegségtől: sok segítőkész emberrel ismerkedett meg, és rengeteg támogatást kapott, többek között Kéri Ibolyától is, a Limfóma Klub vezetőjétől. A Klub Budapesten kívül még három másik városban létezik, Szegeden, Pécsen és Debrecenben; a beszélgetést követően élő körkapcsolást is láthattak a résztvevők, amelyen a vidéki betegklubok vezetői számoltak be az aznapi eseményekről.

A limfómáról gyűjtőoldalunkon olvashatnak bővebben: Gyűjtőoldal a limfómáról
 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.