Hogyan segítik a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok az onkohematológiai kezelések megtervezését?

Dr. Bödör Csaba, a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének tudományos főmunkatársa és az MTA-SE Lendület Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoport vezetőjeDr. Bödör Csaba, a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének tudományos főmunkatársa és az MTA-SE Lendület Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoport vezetője
Illyés András 2018. október 1.
Megosztás:

Ma már nemcsak a szolid tumoroknál, hanem a vérképzőszervi eredetű, a vér- és nyiroksejteket érintő daganatok kezelésében is bevezetésre kerültek a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok. Ezen vizsgálatok célja, hogy előre megállapítható legyen az adott betegség várható lefolyása, a kemoterápia vagy a célzott kezelések várható hatásossága vagy hatástalansága, illetve az alkalmazni kívánt célzott kezeléssel szemben a daganatban várhatóan kialakuló ellenálló képesség.

A korábbi évtizedekben még nem volt lehetőség a daganatok fontos paramétereit meghatározó molekuláris diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére, néhány éve azonban ezek már az onkohematológiai betegségekben is napi rutinná váltak, méghozzá Magyarországon is.

Ezekben a vizsgálatokban jellemzően háromféle molekuláris markert azonosítanak:

  • Prognosztikus, vagyis a betegség várható lefolyására utaló markerek;
  • Prediktív, vagyis az immunkemoterápiás, illetve a célzott kezelések hatékonyságát előrejelző markerek;
  • A gyógyszeres kezeléssel szembeni ellenálló képesség kialakulására utaló markerek (rezisztenciamutációk).

Ezen vizsgálatok a hazai betegek számára közfinanszírozottan érhetőek el, vidéken a nagyobb városok egyetemeinek molekuláris diagnosztikai laboratóriumaiban, Budapesten pedig a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Onkohematológiai Centrumában és a Dél-Pesti Centrumkórház molekuláris diagnosztikai laboratóriumában.

Akár egyetlen leukémiás sejt is kimutatható százezer egészséges sejt mellett

"Az elmúlt néhány évtizedben rengeteg új genetikai felfedezés történt, ami azt eredményezte, hogy ma már nemcsak egy diagnózisalkotás történik, hanem a betegség várható lefolyására vonatkozó kockázatbecslés is. Abban is tudunk információt nyújtani a klinikusok számára, hogy melyek azok a terápiatípusok, amelyek egy adott betegnél működni fognak, és melyek azok, amelyek feltehetően nem" - mondta a Vérképzőszervi Betegségek Hónapját beharangozó sajtótájékoztatón dr. Bödör Csaba, a Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének tudományos főmunkatársa és az MTA-SE Lendület Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoport vezetője.

"A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok és a daganatok kezelésének sikeressége szempontjából kiemelendő a krónikus mieloid leukémia, a CML: ez volt az első olyan daganattípus, ahol a daganat kialakulásának pontos okának felderítésével - a 9-es kromoszóma ABL1 jelzésű szakaszának áthelyeződése a 22-es kromoszómára - lehetővé vált a betegség célzott kezelése, méghozzá igen magas eredményességgel. A kezelés megkezdésekor meg kell határozni, hogy milyen mennyiségben van jelen a BCR-ABL1 jelű fúziós gén: ez alapján pontosan tudható, hogy milyen mennyiségben termelődik a gyógyszeres úton gátolni kívánt hibás enzim. A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok nemcsak a diagnózis felállításában nyújtanak segítséget, hanem a betegek monitorozásában is a kezelés során: PCR vizsgálatokkal ma már akár egyetlen leukémiás sejt is kimutatható százezer egészséges sejt mellett."

"A krónikus mieloid leukémia a daganatkezelés egyik sikertörténete, és ezt később több más daganattípusban is szerették volna megismételni, megkeresve azt a célpontot, amelyet gyógyszeres úton kezelve teljesen elvágható a betegség további előrehaladása. A többi onkohematológiai daganatnál ez egyelőre nem valósult meg a CML-hez hasonló eredményességgel, aminek az az oka, hogy ezek a daganatok a CML-nél jóval komplexebbek. Jelentős előrelépésekről viszont így is beszélhetünk, például a limfómák egyes típusai terén" - mondta Bödör.

Molekuláris diagnosztikai vizsgálatok krónikus limfoid leukémiában

"A limfómák közül talán a krónikus limfoid leukémiát, a CLL-t érdemes kiemelni. Ma már lehetőségünk van rá, hogy felállítsuk a betegség úgynevezett mutációs profilját, amely fontos klinikai jelentőséggel bír. Ez a profil egyaránt tartalmaz prognosztikus, vagyis a betegség várható lefolyására utaló markereket - ilyen például az IGHV mutációs státusza -, tartalmaz prediktív, vagyis az immunkemoterápiás, illetve a célzott kezelések hatékonyságát előrejelző markereket - ilyen például a 17p deléció és a TP53 mutáció -, és tartalmaz a gyógyszeres kezeléssel szembeni ellenálló képesség kialakulására utaló rezisztenciamutációkat - mint például a BTK/PLCG2 mutáció - is. Mindezen markerek alapján kapunk egy általános képet arról, hogy az adott betegnél mennyire lesz gyors a betegség várható lefolyása, és hogy milyen kezelést érdemes vagy nem érdemes alkalmaznunk."

CLL-ben az elmúlt években 4 új célzott gyógyszer is megjelent, amelyek a hagyományos immunkemoterápiára nem reagáló betegek esetében is reményt jelentenek. "Itt szintén fontos szerep jut a molekuláris diagnosztikai vizsgálatoknak, a TP53 és IGHV mutációs vizsgálatokkal ugyanis megállapítható, hogy hatásosak lesznek-e egy betegnél az új típusú célzott kezelések egyes típusai, és előre kideríthető az is, ha a hagyományos immunkemoterápia nem lesz hatásos. Ez a kétféle molekuláris diagnosztikai vizsgálat - az onkohematológiai kórképekben elvégezhető többi mutációs vizsgálathoz hasonlóan - 2018-tól már hazánkban is térítésmentesen érhető el" - hangsúlyozta Bödör.

"Rendkívül izgalmas időket élünk"

"A CLL-hez hasonló módon hol kisebb, hol nagyobb lépésekkel fejlődik az egyéb limfómatípusok molekuláris diagnosztikája és terápiája is. A legszerencsésebb az, ha az új terápiák bevezetése kéz a kézben jár a hozzájuk tartozó molekuláris diagnosztikai vizsgálatok bevezetésével. Nagyon izgalmas korszakban vagyunk, hiszen előfordul, hogy hónapról hónapra jelennek meg az új célzott kezelések, velük pedig a legújabb molekuláris diagnosztikai vizsgálatok. Mi folyamatosan követjük ezeket az eredményeket, és azon dolgozunk, hogy a legújabb molekuláris diagnosztikai vizsgálatok ne több év késéssel, hanem a megjelenésükkel szinte egy időben hazánkban is elérhetővé váljanak" - mondta Bödör.

"A limfómák többségénél a jelen pillanatban kezd kialakulni az, hogy mely molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat érdemes a leginkább alkalmazni: egyes molekuláris markerek a diagnózis pontosabb meghatározásában segítenek, mások a betegség lefolyásának pontosabb előrejelzésében, megint mások pedig konkrét terápiás relevanciával bírnak. Tizes nagyságrendnyi ilyen markert ismerünk már jelenleg is: a diffúz nagy B-sejtes limfóma kezelésére - amely a leggyakoribb limfómatípus - például 25-féle célzott gyógyszer áll klinikai tesztelés alatt, de mi már ismerjük azt a genetikai markert, amellyel meghatározható, hogy a betegség pontosan mely sejtekből alakult ki. Ez alapján két alcsoportra bontható a betegség, emellett az is eldönthető, hogy az adott típus reagálni fog-e egy-egy célzott kezelésre vagy sem. Amint befogadásra kerülnek ezek a gyógyszerek, mi már készen fogunk állni rá, hogy a szükséges molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat is elvégezzük." 

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló