Radioimmunterápia a limfóma kezelésében

Megosztás:

A radioimmunterápiát izotóppal jelzett antitestekkel végzik a non-Hodgkin limfóma kezelésére. A módszer a monoklonális antitestek azon tulajdonságát aknázza ki, hogy képesek a B-sejtekre tapadni és lokalizált sugárterápia segítségével elpusztítani a sejteket.

Az izotóppal jelzett antitestek parányi radioaktív részecskék. Ezeket monoklonális antitestekhez kötik, ezután addig cirkulálnak a vérkeringésben, míg meg nem találják az immunrendszer B-sejtjeit. Miután a monoklonális antitest hozzákapcsolódott a B-sejthez, a radioaktív anyag megöli a környezetében lévő limfóma sejteket - azokat is, melyeket a monoklonáris antitest eredetileg nem talált meg.

A kezelés a hagyományos kemoterápiára és a monoklonális antitestre már nem reagáló, vagy azt követően kiújult indolens non-Hodgkin limfómában adható.

A hematológiai mellékhatások kockázata izotóppal jelzett antitestek használata esetén viszonylag magas. Ide tartozik az anémia (vérszegénység) és az immunszuppresszió (az immunrendszer jelentős gyengülése), amely fertőzéseket és kisebb tüneteket, mint pl. hidegrázást, lázat, torokfájást és hányingert okoz. Emellett okozhat thrombocytopeniát, ami a vérlemezkék alacsony számára utaló kifejezés.

Mint minden sugárzás esetén, itt is számolni kell a másodlagos tumorok kialakulásának kockázatával. Még nem áll rendelkezésre elegendő adat a radioimmunterápia hosszú távú hatásait illetően.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló