Milyen lehetőségek vannak a mellrák gyógyítására?

Daganatok.hu 2011. március 4.
Megosztás:

A mellrák - korai stádiumban felismerve - kezelhető és szerencsés esetben véglegesen meg is gyógyítható. A mellrák kezelésére többféle módszer áll rendelkezésre: választható lehetőség a sebészi beavatkozás, létezik kemo- és sugárterápia, enyhe mellékhatásokkal járó hormonterápia és ma már a célzottan ható gyógyszerek is elérhetőek.

A mellrák kezelésében jelenleg ötféle módszer alkalmazható. Választható egyrészt a műtéti kezelés, a sugárterápia, a gyógyszerekkel végzett kemoterápia, a hormonkezelés, újabban pedig már a célzott kezelési lehetőségek is rendelkezésre állnak. Ha a kivizsgálás során valóban beigazolódott, hogy mellrákról van szó, akkor többféle szempont alapján döntenek róla az orvosok, hogy milyen terápiát érdemes a leginkább alkalmazni. Ez függ többek között a daganat és az emlők nagyságától, a tumor elhelyezkedésétől, az életkortól (számít az is, hogy menstruál-e még a hölgy), valamint az általános egészségi állapottól. Ami azonban a leginkább számít, az a mellrák stádiuma: korai állapotú vagy előrehaladott daganatról van-e szó? A terápia kiválasztását szintén alapvetően befolyásoló tumorbiológiai jellemzőket a szövettani vizsgálatok során határozzák meg. (A mellrák sebészi kezelését külön fejezetben tárgyaljuk.)

Mellrákos betegek sugárkezelése

Sugárkezelésre abban az esetben szokott sor kerülni, ha a műtétet körülvevő területen meg szeretnék előzni a mellrák kiújulását. Ezt nevezik adjuváns terápiának. Ha csak a daganatcsomót műtötték ki, akkor minden esetben elvégzik az operált emlőnek és környékének besugárzását. A teljes mell eltávolítását követően szintén gyakran sor kerül sugárkezelésre.

Sugárkezelés általában huszonöt alkalommal történik. A kezelésnek nincsenek komoly mellékhatásai. Enyhébb mellékhatások lehetnek a bőr gyulladása, illetve az emlő kötőszövet-szaporulata. A sugárkezelést általában a kemoterápia után vagy a gyógyszeres kezelések közé ékelve adják.

Mellrákos betegek kemoterápiája

Kemoterápia javasolt abban az esetben, ha az eltávolított és megvizsgált nyirokcsomóban áttétet vagy érbetörést lehetett tapasztalni. Ebben az esetben fennáll a veszélye, hogy a daganat a szervezet távolabbi területeire is kiterjedhetett. Kemoterápia javasolt akkor is, ha a mellrák nagyméretű volt (a méretnövekedés az áttétképzés esélyét is megnöveli). Ha receptornegatív mellrákról van szó, akkor is kemoterápiára lehet szükség, hiszen a hormonkezeléstől ebben az esetben nem várható hatás. (Receptornegatív mellrákról akkor beszélünk, ha a daganatsejtek nem tartalmaznak ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorokat.)

Milyen mellékhatásokkal jár a kezelés? A daganatsejteket elpusztító gyógyszerek a ráksejtek mellett elsősorban azokra a sejtcsoportokra hatnak, amelyek gyors osztódással jellemezhetőek. Ilyenek például a szőrtüszősejtek, a hajhagymasejtek, továbbá a gyomor- és a bélnyálkahártya sejtjei. Ebből következően a kemoterápia mellékhatásai is ezeken a területeken lépnek fel: egyaránt jelentkezhet hajhullás (esetleg a haj teljes elvesztése), valamint étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szájnyálkahártya-gyulladás, gyomortájéki fájdalmak vagy görcsök. A mellékhatások többnyire csak átmenetileg állnak fenn, a gyomor- és bélpanaszok pedig a legtöbbször gyógyszerekkel is jól kezelhetőek.

Hasonlóan gyors sejtosztódás zajlik a csontvelőben, vagyis a vérképző szervben. A kemoterápia így a fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek és a vérlemezkék számát is egyaránt csökkentheti. A vörösvérsejtek keringésben töltött ideje százhúsz nap, így a csontvelő átmeneti gátlása még nem csökkenti a számukat. A fehérvérsejteknél mindez nem így van, tekintve, hogy csak 3-4 napig élnek. Ha a kemoterápia egy-két hétig tart, már jelentősen eshet a fehérvérsejtek száma. Mindez azért jelent problémát, mert csökkenni fog a szervezet immunvédekezése, és a beteg könnyebben elkaphatja a fertőző betegségeket.

A kemoterápiás kezelések hatékonysága átlagosan hatvan-nyolcvan százalék közötti, ami azt jelenti, hogy a betegek többségénél eredményes kezelésről beszélhetünk.

Kevesebb mellékhatás: a mellrákos betegek hormonterápiája

Ahogy azt már említettük, ez a kezelési mód csak azokban az esetekben bizonyulhat hatékonynak, ha a mellrák daganatsejtjein előfordulnak az ösztrogén- és/vagy progeszteronreceptorok. (Az ösztrogén és a progeszteron egyaránt a női szervezet fontos hormonjai, a receptorok pedig a hormonok megkötésére képes molekulák. Ha a daganatsejtek legalább egy százaléka tartalmazza a receptorokat, akkor hormonérzékeny daganatról beszélhetünk.)

A daganat további növekedése az ösztrogénszint csökkentésével, vagy az ösztrogének receptorokba történő bekötődésének gátlásával akadályozható meg. A hormonterápia sokszor önmagában is eredményes lehet, de gyakran alkalmazzák a kemoterápia kiegészítéseként, vagy azt követően. A hormonkezelés fő előnyei között említhető, hogy enyhébbek a mellékhatások, ennek ellenére időnként súlyos mellékhatások is felléphetnek. Az antiösztrogének esetenként trombózist, méhtestrákot, néha pedig depressziót okozhatnak, így ezek elkerülésére is oda kell figyelnie a kezelőorvosnak. Hőhullámok szintén előfordulhatnak a kezelés megkezdésekor.

A hormonkezelés a továbbiak miatt is előnyös lehet: az antiösztrogének hatására az ellenoldali emlőben a felére csökken a daganatképződés esélye, és ugyanennyivel mérséklődik a mellkasfali kiújulás kockázata. Lassul továbbá a csontritkulás kialakulása, kedvezően alakul a vérzsírok szintje, sőt a petefészekrák is körülbelül ötven százalékkal kisebb eséllyel jelenik meg.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.