Amitől minden nő fél: a mellrák sebészi kezelése

Daganatok.hu 2011. március 4.
Megosztás:

Ma már egyáltalán nem általános gyakorlat, hogy a mellműtétek során a teljes emlőt eltávolítsák: az emlőmegtartó műtétekkel a megőrizhető az egészséges mellszövet legnagyobb része, és kizárólag a daganatcsomó az, amely eltávolításra kerül.

A mellrák gyógyításának ez a legrégebben alkalmazott eszköze, de míg korábban a teljes mellet, az alatta lévő mellizomzatot és a hónaljárok nyirokcsomókat tartalmazó zsírszövetét is eltávolították, addig ma már arra törekszenek, hogy a műtéti beavatkozás minél kevésbé legyen radikális.

Milyen műtéti típusok léteznek? A masztektómia a fenti módszert jelenti, vagyis amikor mindent eltávolítanak. A kvadrantektómia során - amint arra a név is utal - a mellnek csak körülbelül a negyede kerül eltávolításra. A lumpektómia még kevésbé radikális megoldás, hiszen ilyenkor csak a daganatcsomót és az ezt körülvevő egészséges mellszövet egy részét műtik ki. Az utóbbi eljárást emlőmegtartó műtétnek is nevezik.

Hogyan csökkenthető a kiújulás esélye? Az egyik lehetőség, ha a műtéti eljárást követően sugárterápiát is alkalmaznak. Ha lehetséges, az elsődleges választás az emlőmegtartó műtét és a kiegészítő sugárkezelés, a túlélési adatok ugyanis ebben az esetben megegyeznek azzal, mintha a teljes emlő eltávolítását követően alkalmaztak volna besugárzást.

A kiújulási esély egy kórtani eljárással is csökkenthető. A kimetszett daganatot és egy "őrszem nyirokcsomót" rögtön átküldenek a patológiai osztályra, ahol még a műtét alatt meghatározható, hogy a daganatszövet milyen közel van a metszési szélhez. Ha nem elégséges a metszés (az ép szövetben is vannak daganatsejtek), akkor a műtéti metszést távolabb kell megejteni, annak érdekében, hogy a teljes melldaganat eltávolítható legyen.

A mell teljes egészében történő eltávolítására csak a nagyon előrehaladott stádiumban lévő daganatoknál szokott sor kerülni.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.