A prosztatarák terápiája, kezelésének módszerei

  e-mail nyomtatás

Van-e olyan prosztatarák, amely még nem igényel kezelést? Mikor nem javasolt a sebészi beavatkozás? Az alábbiakban a prosztatarák kezelési módszereit foglaltuk össze.

Ha az idős beteg prosztatarákja "A" stádiumban - és különösen, ha annak kedvezőbb szakaszát jelentő "A-1" stádiumban - van, az rendszerint nem is igényel kezelést, elegendő a beteg háromhavonkénti ellenőrzése. Az ilyen betegek prognózisa jó, élettartamuk sem lesz rövidebb, mint a hasonló korosztályba tartozó, de nem prosztatarákos férfiak átlagos élettartama.

Sebészi terápia

Idős, rossz szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) állapotban lévő, vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeknél a sebészi megoldás többnyire nem javasolt, alternatívaként sugár- és/vagy hormonkezelés alkalmazható.

Ha a prosztatarák nem terjed túl a prosztata tokján, a prosztata sebészi eltávolítása rendszerint kielégítő eredményt ad. A rákos prosztata műtéti eltávolítása többféle módon történhet, hasi vagy gáttáji metszésen keresztül. A húgycsövön át történő részleges eltávolítás viszont rák esetén csak kivételesen jöhet szóba. A prosztata műtéti eltávolítása az esetek többségében impotenciához vezet, és a betegek jelentős hányadában - legalábbis átmenetileg - a vizelettartás elégtelensége (inkontinencia) is kialakul. A kezelés mellékhatásai tehát igen súlyosan érintik a betegeket. Kidolgoztak ugyan a szexuális potenciáért felelős, az eltávolítandó prosztata oldalán futó vékony idegek megkímélését célzó műtéti eljárást is, ennek eredménye azonban mindig bizonytalan, és sokszor az idegek daganatos beszűrtsége nem is teszi lehetővé azok megtartását.

Sugárterápia

A prosztatarák sugárkezelését illetően országonként igen eltérő álláspontok alakultak ki. A sugárkezelést az USA-ban korai stádiumban lévő prosztatarákok kezelésére is kiterjedten alkalmazzák, pedig sokak véleménye szerint az nem olyan eredményes, mint a teljes prosztata műtéti eltávolítása. Hazánkban jelenleg a sugárterápiát a prosztatarákosok kezelésében inkább más terápiás formák kiegészítéseként, pl. teljes vagy részleges prosztata-eltávolítást követő utókezelésként használják. Alkalmazzák továbbá a sugárkezelést a csontáttétek vagy helyi daganatos beszűrődések okozta fájdalom enyhítésére, valamint a rák helyi kiújulásának kezelésére.

Hasznos tudnunk, hogy prosztatarák kezelésében alkalmazható sugárterápiának is többféle formája van. Történhet a besugárzás külső sugárforrásból vagy oly módon, hogy magába a rákos szervbe sugárzó anyagot tartalmazó, kicsiny, hengerszerű edénykéket helyeznek, s ezek képezik a sugárforrást. Ilyenkor tehát lényegében a besugárzás ún. belső sugárforrásból történik. Ennek másik módja az ún. after loading (ejtsd: lóding) technika, amikor sugárzó anyagot nem tartalmazó csövecskéket, tubust, katétert helyeznek a besugárzandó szerv, a célterület közelébe és megfelelő készülékkel, távirányítással utólag töltik fel sugárzó anyaggal azokat. Ily módon a kezelő személyzet nincs kitéve a sugárveszélynek, ugyanakkor a besugárzás a betegnél pontosabban a rákos területre irányított, célzottabb. Ami a külső sugárforrásból történő sugárterápiát illeti, nagy előnye, hogy járóbeteg rendelés keretében is alkalmazható, míg a belső sugárforrásból történő sugárterápia kórházi tartózkodást tesz szükségessé.

"A" és "B" stádiumú prosztatarákban a sebészi és sugárterápia sokak véleménye szerint közel azonos hatásúnak mutatkozik, míg mások a prosztata műtéti eltávolítását eredményesebbnek tartják. Döntés egyedi alapon, a beteggel együtt történhet. Nálunk azonban rendszerint a sebészi megoldást részesítik előnyben. A "C" stádiumú prosztatarák esetében gyakran nálunk is sugárkezelést alkalmaznak elsődleges, vagy fő kezelési módként, éspedig rendszerint külső sugárforrásból történő, ismételt besugárzásokat. A szükséges sugárdózist kisebb adagokra elosztva, 6-7 hét alatt adják le a besugárzandó területre.

A korszerű besugárzó készülék alkalmazásával, pl. a lineáris gyorsítóval végzett sugárterápia többek véleménye szerint kisebb megterhelés a beteg számára, és a szövődmények száma is kevesebb, mint a rákos prosztata műtéti eltávolítása esetén.

Sajnos, csakúgy mint a sebészi, a prosztatarák sugárkezelése sem mentes a nem kívánatos mellékhatásoktól, sőt szövődményektől sem. A besugárzás a prosztatával szomszédos végbélben gyulladást válthat ki, és kellemetlen hasmenést idézhet elő. Ez a besugárzott betegek mintegy 10%-ánál lép fel. Ezek részletesebb megbeszélésére később térünk vissza.

Hormonterápia

A prosztata, és nem kis mértékben a belőle kiinduló rák fejlődése is a tesztoszteron és más hím nemi hormonok (androgének) jelenlététől függő, vagyis hormonfüggő folyamat. Így a prosztatarák gyógykezelésében a hormonterápiának is igen fontos szerepe van. A hormonterápia lényege, hogy valamilyen módon csökkenteni igyekeznek elsősorban a tesztoszteron, de általában az androgének, tehát az összes hím nemi hormon szintjét. Ennek az évek során többféle formája alakult ki.

A hormonterápia legelterjedtebb és egyben máig is a leghatásosabb módja a hím nemi hormont termelő herék kiiktatása (kasztráció). Ez történhet sebészi úton, a herék és mellékherék együttes eltávolítása, vagy csak a herék tartalmának eltávolítása révén. A hereszövet besugárzással is elpusztítható, ez azonban rendszerint kevésbé eredményes, mint a műtéti megoldások.

A herék eltávolítása után a vér, illetve a vérszérum tesztoszteron-szintje rövid időn belül drasztikusan lecsökken, és a rákos prosztata jelentősen megkisebbedik, zsugorodik, a daganat is nagyrészt visszafejlődik: a daganat fejlődése (progressziója) megszűnik.

Az eljárás természetesen minden esetben a szexuális potencia végleges elvesztésével jár, ami lelkileg nehezen feldolgozható és többnyire erősen megviseli a betegeket, bár a férfias küllem a mellékvesék által termelt androgén hormonok miatt ilyen esetben rendszerint megmarad. A műtét viszonylag egyszerű, de visszafordíthatatlan, és a potencia végleges elvesztésén kívül hőhullámok fellépésében megnyilvánuló mellékhatása is van. Az eltávolított herék később műanyagból készült, herét utánzó golyók herezacskóba történő beültetésével pótolhatók, mely a betegre pszichésen jótékony hatású lehet.

Mód van a herék hormontermelésének gyógyszeres kiiktatására, illetve felfüggesztésére is, amit kémiai vagy injekciós kasztrációnak neveznek. A kasztrációs hatás egy- vagy kéthavonta adott injekcióval tartható fenn. Az injekciós kezelés elhagyása esetén a hím nemi hormonszint normalizálódik, a potencia is visszatér, de természetesen a daganat növekedésére kifejtett gátló hatás elmarad.

A hormonterápiának az évek során több más, eltérő hatásmechanizmus révén ható formája alakult ki és került bevezetésre. Egyik legkorábban kialakult formája a tesztoszteronnal ellentétesen ható női nemi hormonok, az ún. ösztrogének adagolása, tabletták formájában. Ezek nemcsak hogy semlegesítik a tesztoszteron hatását, de nagy adagokban adagolva annak termelődését is visszaszorítják.

A hormonkezelés másik módja ún. anti-androgének, androgénblokkolók adagolása. Ezek magában a prosztatában hatnak, éspedig oly módon, hogy prosztatasejtek hormonérzékelő receptoraihoz kapcsolódva gátolják a tesztoszteron, illetve a belőle a szervezetben képződő termék (dihidro-tesztoszteron) sejtekhez való kötődését, így megakadályozva, hogy azok a ráksejtekre a növekedést serkentő hatásukat kifejthessék.

Újabban a hormonterápia fegyvertára új anyagokkal is bővült, melyeket röviden LHRH analógoknak neveznek. Ezek olyan vegyületek, amelyek az agyalapi mirigyben képződő szabályozó hormonok termelődésének gátlása révén, tehát közvetve csökkentik a tesztoszteron termelődését. Az LHRH analógok előnye, hogy a velük történő kezelés során nem alakulnak ki a női nemi hormonokkal való kezelésnél szokványos, kellemetlen mellékhatások, az emlőduzzanat és az ereken belüli vérrögösödés. Bizonyos mellékhatások (bőrkipirulás és hőhullámok) azonban ilyenkor is megjelennek.

Napjainkban a legeredményesebbnek az ún. totális androgén blokádot (TAB) tartják, mikor is a korábban ismertetett sebészi vagy kémiai kasztrációt anti-androgének adagolásával egészítik ki. Ez többek szerint hatásosabb, mint egyik vagy másik eljárás külön-külön.

Hormonkezelés hatására legtöbb betegnél látványos javulás, a fájdalom enyhülése, az étvágy és a jó közérzet visszatérése lép fel, még előrehaladott rákban szenvedő betegben is. Előfordulhat, hogy a hormonérzékeny daganatok idővel érzéketlenné válhatnak a hormonok iránt, s ilyenkor terápiaváltás válik szükségessé. Megjegyzendő még, hogy a prosztatarákok egy része kezdettől fogva érzéketlen a hormonokra.

Kemoterápia

A hormonterápián kívül a gyógyszeres kezelésnek más lehetőségei is vannak, éspedig a daganatsejteket pusztító, szaporodásukat gátló daganatellenes szerek, citosztatikumok (sejtmérgek) adagolása. Ha erre sor kerül, többnyire nem is egy, hanem több citosztatikus szert alkalmaznak, ún. kombinált kemoterápiás kezelés formájában. Elterjedt egy olyan gyógyszer alkalmazása is, mely citosztatikum (mustárnitrogén) és ösztrogén kombinációja. Csak citosztatikus kezelésre prosztatarák esetén kivételesen ritkán kerül sor. Új szerek klinikai kipróbálása jelenleg is folyamatosan zajlik a világ több vezető rákkutató intézetében.

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Kiemelt témák

Ajánló