Dr. Garami Zoltánnal a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Sebészeti Intézetének klinikai sebész-onkológus szakorvosával abból az alkalomból beszélgettünk, hogy őt választották a 2009-es évben az év onkológusává. Az elismerő kitüntetést a Nemzeti Rákellenes Nap alkalmából rendezett konferencián vehette át prof. Dr. Simon Tamástól, a Magyar Rákellenes Liga elnökétől az Egészségügyi Minisztériumban.
Az év onkológusa elismerő kitüntetést a betegek szavazatai alapján ítélik oda az odaadó, áldozatkész munkát végző orvosoknak. Ez volt a második év, hogy a díjjal járó Dr. Dollinger Gyula emlékplakettet átnyújtották. Az idén Dr. Garami Zoltán és Dr. Balog Csaba egyenlő szavazatot kaptak, Dr. Balog Csabát következő írásunkban mutatjuk be olvasóinknak.
Hogyan lett onkológus?
Dr. Garami Zoltán: 1987-ben végeztem a DOTE Általános Orvosi Karán, majd ugyanitt az I. sz. Sebészeti Klinikán helyezkedtem el, ahol 1991-ben tettem le a sebészi szakvizsgát. Érdeklődésem fokozatosan fordult az emlődaganatok műtéti kezelése felé, majd 1999-ben onkológus szakvizsgát is szereztem. Továbbra is a Sebészeti Intézetben dolgozom, elsősorban emlőműtéteket végzek.
Hogyan telnek napjai?
Dr. Garami Zoltán: Heti 3 napon operálok, 2 napon pedig a műtéten átesett betegek gondozását és felülvizsgálatát végzem, ebbe beletartozik a gyógyszeres kezelés és a kontrollvizsgálatok elvégzése. Mintegy 10 éven keresztül a kemoterápiás kezeléseket is koordináltam, jelenleg ezek a kezelések egy másik osztályon zajlanak.
Tudta, hogy létezik Magyarországon az Év Onkológusa elismerés?
Dr. Garami Zoltán: Teljesen váratlanul, derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy engem választottak erre a címre. Egyik kollégám hívott fel éppen rendelés közben, hogy hallottam-e a kitüntetésről. Tavaly kaptam a Magyar Rákellenes Ligától egy hivatalos értesítést, hogy bekerültem a legtöbb szavazatot kapott orvosok közé, ezért tudtam, hogy létezik ez a kitüntetés, de nagyon nagy meglepetés volt, hogy idén engem díjaznak vele.
Hogyan lehet jól kommunikálni a nem jó, esetleg nagyon rossz hírt?
Dr. Garami Zoltán: Ha azt kell elmondani a betegnek, hogy daganatos betegsége van, az soha nem könnyű. Ez a hír soha nem jó. Én mindig őszintén beszélek a beteggel, elmondom neki, hogy ma már az emlődaganatos betegek 70-80 százaléka meggyógyul. Elmagyarázom a helyzetet, azt, hogy mit lehet tenni, hiszen egy hosszú úton kell ilyenkor elindulnia betegnek és orvosnak együtt. És ahhoz, hogy ezt az utat sikerrel járjuk be, mindenképpen szükség van a beteg együttműködésére.
Van-e olyan eset, hogy nehéz a beteg együttműködését megszerezni?
Dr. Garami Zoltán: Nagyon ritka, hogy valaki nem engedi magát megműteni. Ma már a korszerű altatási módszerek alkalmazásával nem jelent túl nagy megterhelést a szervezet számára egy-egy ilyen műtét. Még a 85 év körüli betegek is már másnap talpon vannak, sétálgatnak. Mindamellett míg a 70-es években, de a 80-as évek első felében is emlőrák esetén az egész emlőt eltávolították, ma már az esetek 70-80 százalékában csak magát a daganatot távolítjuk el, akkora területet, amelyet feltétlenül szükséges.
Mennyi idő elteltével van lehetőség úgynevezett emlő-helyreállító műtétre?
Dr. Garami Zoltán: Az emlőrák kezelésében az első lépés a sebészeti beavatkozás, ezután a betegek sugárterápiát, hormonkezelést, vagy egyéb gyógyszeres kezelést kapnak, csak az esetek mintegy 30-40 százalékában van szükség kemoterápiás kezelésre. Ha a kezelések végezte után egy év eltelt, és sehol nem mutatható ki áttét, sor kerülhet az emlő-helyreállító műtétre. Ezt minden esetben javasolni szoktam a betegeknek, sok beteg - főleg az 50 évnél idősebbek - azonban nem él a lehetőséggel, annak ellenére, hogy ez a plasztikai beavatkozás teljesen ingyenes, a társadalombiztosítás által finanszírozott.
Ön 22 éve orvos, 13-14 éve foglalkozik az emlődaganat kezelésével, milyen irányú változást lát ez alatt az idő alatt?
Dr. Garami Zoltán: Már Magyarországon is beindult a teljes lakosságra - a 45-65 éves nőkre - kiterjedő ingyenes röntgenmammográfiás szűrővizsgálat, úgy gondolom ennek köszönhető, hogy kevesebb elhanyagolt daganattal találkozunk. Ma már korszerűbbek a daganatterápiás készítmények és a különböző terápiák, ezért, ha időben kerül felismerésre a daganat, hathatósabb segítséget tudunk nyújtani, mint 10-20 évvel ezelőtt.
Mit jelent az, hogy elhanyagolt egy emlődaganat?
Dr. Garami Zoltán: Az előrehaladott emlődaganat kifekélyesedik, vérző, váladékozó, bűzös sebként jelenik meg az emlő bőrén, viszont általában még ilyenkor is fájdalmatlan. Szerencsére egyre ritkább, hogy ilyen állapotú betegséget kezdünk el kezelni. Ilyenkor mindig arról van szó, hogy az érintett homokba dugja a fejét, nem akarja időben tudomásul venni, hogy segítségért kell fordulnia.
Mit tart nagyon fontosnak, milyen üzenetet szeretne küldeni a cikk női olvasóinak?
Dr. Garami Zoltán: Én nagyon szűrés párti vagyok. A korai diagnózis akár 30 százalékkal is csökkentheti a halálozást. Azt is látjuk, hogy sok beteg elkallódik, könnyebb arra gondolni, hogy biztos nincsen semmi baj. A megfelelő orvoshoz kell fordulni: ez nem jelenti azt, hogy rögtön onkológust kell felkeresni, de mindenképpen egy olyan orvost, akinek van "onkológiai szemlélete", aki a megfelelő helyre tudja irányítani a beteget.
Hogyan kapcsolódik ki, hogyan töltődik fel a hosszú munka után?
Dr. Garami Zoltán: Számomra már maga az otthonlét kikapcsolódást jelent, szívesen vagyok családommal, van egy 16 éves lányom. Ha időm engedi, néha el tudok menni horgászni is, ez is nagyon jól kikapcsol.
Szívesen említene egy betegtörténetet, amire mindig jó visszaemlékezni?
Dr. Garami Zoltán: Volt egy betegem, mikor hozzám került, 6 éves volt a kislánya, akit egyedül nevelt, éppen akkora, mint az enyém akkoriban. Nem is magáért aggódott, hanem azt kérdezte: "Doktor Úr, fel tudom nevelni a gyermekemet?" Kicsit felelőtlenül talán, de azt válaszoltam: "Garantálom, hogy igen." Ez tíz éve volt, azóta, ha összetalálkozunk a városban, öröm látni, hogy ő és lánya jól vannak. Ilyenkor összemosolygunk, ez mindig nagyon jó érzés.
…ő és az altatást végző orvos, olyan személyiségű orvosok, akik elérték azt, hogy a kórházban töltött nyolc nap nemhogy rossz emlék, de életem meghatározó, jó hangulatú hete legyen…
…az életemet mentette meg, mert nemcsak a testemmel, hanem a lelkemmel is éppúgy foglalkozott…
…az orvosom soha nem volt ideges, sietős, hanem "rámfigyelő"…
…ha bármit kérdezek, sose mondja, hogy nem rá tartozik, mindig megtalálja a megfelelő szót, ami megnyugtat…
…úgy érzem, akkor csak én vagyok, és ez az érzés adja nekem azt a pluszt, amit máshol nem érzek…
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
