Szondás táplálás

Megosztás:

Az enterális táplálás másik formája szondán át történik. Ilyenkor egy csövön keresztül jut az étel a gyomor-bélrendszerbe. Főként azoknál a betegnél szükséges, akik szájon át nem képesek magukhoz venni elegendő ételt, azonban bélrendszerük még működik. A cső az egyik orrlyukon vagy a hason lévő nyíláson, ún. sztómán keresztül vezethető be.

Az otthon készített turmixok minősége és tápanyagtartalma változó. A korszerűtlen, vastag szondákba adott híg, energiaszegény, ragadós tápoldatokkal hosszú távon nem lehet megfelelően táplálni. A szakmai ajánlások szondán keresztül éppen ezért csak gyári készítményt javasolnak, ezek ugyanis nem tömítik el azt.

A szonda általában kis átmérőjű, jó minőségű poliuretánból vagy szilikonból készül. Bevezetésüket követően akár 6-8 hétig is használhatóak. Nem keményednek meg, és az orrot, bélrendszert sem irritálják. Ellenben a gyorsan keményedő PVC-szondákat hetente cserélni kell. A vezetődrótos csövek előnye pedig, hogy könnyebb levezetni őket. A szondák viselhetőségének idejét átmérőjük is befolyásolja.

A szondás táplálási módszerrel háromféle módon juttatható tápszer, illetve folyadék a gyomor-bélrendszerbe:

  • Bólusban: fecskendővel 2-3 dl táplálék adható be egyszerre a beteg szükségletei szerint, átlagban napi 5-7 alkalommal. Ügyelni kell a lassú beadásra.
  • Folyamatos beadásnál tápszeres üveghez vagy zacskóhoz illeszthető szerelék használható. Az adagolt cseppszámot a napi mennyiség és a táplálás felépítésének stádiuma szerint kell beállítani. Kezdetben óránként 25-50 ml-t, ami később elérheti a 200-500 ml/óra mennyiséget. Naponta 2-4 óra szünetet kell tartani az adagolásban. Vékonybélbe csak ezzel a módszerrel javasolt a gyógytápszer bevitele.
  • Intermittálva: ebben az esetben a szereléken egy bizonyos óránkénti cseppszámot kell beállítani. Egy óra adagolást hatvan perc szünet követ. Ezt az eljárást a kívánt mennyiség beadásáig kell megismételni.

A szondát a táplálás megkezdése előtt és után minden esetben alaposan át kell mosni, 25-50 ml vízzel. A beteget a mesterséges táplálásnál félig ülő helyzetbe kell hozni, ahhoz hasonlóan, mint ahogy egyébként is enni szoktunk. A tápszert szobahőmérsékleten kell beadni. A szondázás gyakori mellékhatása a hasmenés, jóllehet megfelelő higiénés körülmények biztosításával, az adagolás pontos megtervezésével és a gyógytápszer gondos megválasztásával ennek gyakorisága mérsékelhető.

A szonda akkor vehető ki, ha viselője szájon át már annyit képes enni, hogy nem fogy. Gyakori, hogy a szonda mellett a szájon át is képes valaki enni, azonban nem eleget. Ha a nyelés már zavartalan, ennek nincsen akadálya. Ilyenkor eleinte folyadék, puding állagú ételek fogyasztása javasolt. A forró és fűszeres ételeket, italokat kerülni kell. Amennyiben a nyelési reflex még nem állt helyre, ki kell várni, míg a beteg ismét biztosan nyelni tud és az elfogyasztott étel a szükségletének megfelel. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ilyenkor is fontos a szájhigiéné: a fogmosást és szájöblítést nem szabad elhanyagolni.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról:

Ajánló