2007 májusában Brüsszelben került megrendezésre az Európai Vastag- és Végbélrák Megelőzési Konferencia, amelyen 28 európai ország képviseltette magát. Az esemény zárásaként megfogalmazták azt a Brüsszeli Kiáltványt, amelyet azóta számos orvosi társaság, tudós, kutató, európai parlamenti képviselő aláírt.
A vastag- és végbélrák a második leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség Európában, és a daganatos halálozási okok között is a második helyen szerepel. Évente több mint 400 ezer európai embernél állapítják meg ezt a betegséget, és 212ezren halnak meg miatta. Kontinensünkön 1millió embert érint, akiknek a költséges kezelése jelentős terhet ró az egyes országok egészségügyi rendszerére. Ezek a számok még inkább elgondolkodtatóak, ha figyelembe vesszük azt, hogy szűréssel, a rákmegelőző állapotok korai felismerésével, a daganat minél gyorsabb kezelésével az összes új vastag- és végbélrák megelőzhető vagy jól gyógyítható lehetne.
Az Európai Unió egyes tagállamaiban már léteznek vastag- és végbélrák szűrési programok, de hatékonyságuk tekintetében nagy eltérések mutatkoznak. Annak érdekében, hogy a szűrési programok közötti egyenlőtlenségek csökkenjenek, és a betegek túlélési arányában jelentős javulást tapasztalhassunk, a Brüsszeli Kiáltvány aláírói felszólítják az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a minőségbiztosított vastag- és végbélrák szűrési programok valamennyi tagállamban történő bevezetése érdekében.
Ehhez létre kell hozni egy olyan európai irányelvet és cselekvési programot, amely a betegség megelőzését kiemelt fontosságú kérdésként kezeli az Európai Egészségügyi Programban. Támogatni kell a minőségbiztosított nemzeti szűrési programok bevezetését és az irányelvnek megfelelő módszert kell adni a magas kockázati csoportba tartozók kezelésére.
Támogatni kell a tagállamokat a nemzeti figyelemfelkeltő kampányokban, amely megismerteti az orvosokat és a lakosságot a vastag- és végbélrák szűrésének hasznosságáról.
Kiemelten fontos, hogy a nemzeti szűrőprogramok bevezetése a minőségbiztosítás és a minőségellenőrzés alapján történjen.
Biztosítani kell a megfelelő képzést a szűrést végző egészségügyi személyzet számára, a szűrést megelőző felvilágosítás, a szűrés és a diagnosztikus munka tekintetében egyaránt.
Létre kell hozni olyan kutatási programokat, amelyek a megelőzés és a korai felismerés, a különböző szűrési módszerek hatékonyságát vizsgálják.
Életre kell hívni egy olyan összeurópai hálózatot, amelyben részt vesznek az egészségpolitika, az egészségbiztosítás, a betegszervezetek és a magas kockázati csoportba tartozók képviselői. Csak ilyen összefogással, közös erőfeszítéssel lehet kiegyenlíteni belátható időn belül a vastag- és végbélrák túlélésének különbségeit.