A 82 éves hölgy 1952-ben esküdött meg férjével. Bár szerették volna, sajnos nem született gyermekük. Egész életében sportos életmódot folytatott, a betegség mégis megtalálta a hölgyet.
Az előzmények
Több, mint 20 évig túráztunk. Teljesítettük a 900 kilométeres Kék túrát. Aztán volt a Római Parton egy csónakházunk. Nyaranta ott sátoroztunk, és kajakkal gyakorta meglátogattuk kedvenc városunkat, Szentendrét. De most sem tétlenkedünk: közel lakunk a Lukács uszodához, így megvan a napi reggeli programunk. Nagyon jól egymásra találtunk a férjemmel! Érdeklődési körünk azonos, mindketten nyitottak vagyunk a világ dolgai felé, így soha nem unatkozunk! Mindig van miről beszélgetnünk, még éjfélkor is.
Ami a betegség öröklődését illeti, édesanyám nővére és két gyermeke rákban halt meg, mert nem fedezték fel időben a gyilkos kórt. Korábbi betegségeimről csak annyit, hogy 1992-ben vastagbélrákkal kezeltek a Szent Margit Kórházban, de szerencsére kigyógyultam belőle. Az orvos évente egyszer elküld tükrözésre, ám hála Istennek, semmi eltérést nem észlelnek!
2004 tavaszán kitartó száraz köhögésem miatt felkerestem a kerületi tüdőgondozót, és mit ad Isten, egy foltot találtak a tüdőmön. Tüdőtumor, mondta ki az ítéletet a szövettani vélemény alapján az onkológus kezelőorvosom. Bár az is igaz, egész életemben sokat dohányoztam, persze most már nem. Aztán vidáman végigcsináltam a hat alkalmas, műtét előtti kemoterápiát. Szerencsére, a szervezetem jól bírta, nem hullott ki a hajam, hányingerem sem volt, sőt, naponta hazajöttem. Egy óra infúzió után itthon főztem, végeztem a dolgaim - közben csepegett az oldat -, majd délután visszamentem, hogy levegyék a kezemről a műszert.
A műtét után
Az Országos Onkológiai Intézetben három órás műtét során eltávolítottak a jobb tüdőm három lebenyének egyikét, amelyikben a daganat volt. A 79. születésnapomon az intenzív osztályon feküdtem, de mondhatom; egyben újjá is születtem! Mindig vidám voltam, így kineveztek az "Intenzív díszpolgárának." Férjem is meglátogathatott, így minden rendben volt. (...)
Negyedévenként járok kontrollra, különböző vizsgálatokat rendel el orvosom, úgyhogy állandóan "kézben vagyok tartva"! Hála Istennek (...) a kontrolleredményeim mindig negatívak: azt mondta a doktor úr, hogy a rákbetegségem elmúlt, így e szerint élek. Semmit nem változtattam az életmódomon, mintha nem is lett volna a rák! A közérzetem - kedélyem teljesen jó, naponta járunk úszni a Lukácsba. (...) A doktor úr és az asszisztensnője azt mondták: nagyon sokat jelent a betegséghez való hozzáállásom, a bizalmam, a hitem a gyógyulásban, és az, hogy nem fogom fel tragikusan a dolgot, nem sopánkodom, hogy "Jaj, Istenem, hát én rákos vagyok, mi lesz most?" Nem foglalkozom a betegséggel. Elmúlt és kész. Tudom, hogy mikor kell a kontrollokra menni, azt pontosan betartom, minden vizsgálatra elmegyek, és akkor a dolog le van zárva: élem azt az életemet, mint 20 évvel ezelőtt. (...)
Az immunrendszerem megerősödött, és olyan friss vagyok, mint egy 20 éves ember! (...) Csak azt tanácsolhatom, ne rontsuk el az életünket rettegéssel!