Dr. Dollinger Gyula élete és munkássága

2010. április 13.
  e-mail nyomtatás

A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól kezdve évente Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján.

 

Dr. Dollinger Gyula

"Életem legnagyobb része két forradalom közt folyt le. A keresztlevelem szerint 1849-ben, április 10-én, édesapám hiteles följegyzése szerint azonban április 8-án, húsvét vasárnapján születtem."

"Egynéhány testvérem kicsi korában halt meg és velem heten maradtunk életben. Közülük a 70. évet egyedül én értem el, mindig én voltam a legerősebb, duzzadó egészségemben a legpirosabb."

Dr. Dollinger Gyula 1875-ben Pesten orvos- és sebészdoktori, majd 1877-ben ugyanitt szülészmesteri oklevelet szerzett. Közben már 1874 júniusától tanársegéd a kórszövettani tanszéken, majd 1876-77-ben műtőnövendék Kovács József professzor sebészeti klinikáján. 1882-ben külföldi tanulmányútra indult német, francia és angol sebészeti és ortopédiai intézetekbe. Ugyanezen évben Budapesten a testegyenészet (ortopédia) tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 1889 áprilisától az Irgalmasrend budai kórházának műtője, 1891-től ugyanitt a sebészeti osztály kinevezett műtőorvosa. 1891-től rendkívüli, 1897-től nyilvános rendes tanár a budapesti Orvoskaron, egészen 1919-es nyugdíjba vonulásáig. Az ortopédia hazai megalapozója, külföldön is elismert szaktekintély volt.

Dollinger maradandót alkotott, iskolát teremtett a sebészeti tevékenység fejlesztése és az újabb technikák bevezetése terén. Jelentős szervezőmunkája segítette a klinikai tevékenységet, az egyetemi oktatást és az orvostovábbképzést. Merész újító volt, a modern magyar sebészet első reprezentánsa, a hazai ortopédiai sebészet megteremtője. Korának minden újításával lépést tartott. Klinikáján a hassebészet, az agysebészet, a mellkassebészet, az urológia és a modern orthopédia a mindennapi tevékenységek körébe tartozott.

Nevéhez fűződik az önkéntes ápolónői intézmény megszervezése a Vöröskereszten belül és az első magyarországi epekőműtét. Az I. világháború alatt kórházat, utókezelőt és művégtaggyárat szervezett. Több éven át volt elnöke a Budapesti Orvosegyesületnek, a budapesti, majd az Országos Orvosszövetségnek.

Ugyancsak Dollinger Gyula nevéhez fűződik az Országos Rák Bizottság megalakítása 1902-ben, a dohányzás és rák összefüggésének hangsúlyozása, illetve a rák-regiszter, azaz a magyarországi rák-megbetegedések tudományos szempontból történő orvosi feldolgozásának elindítása.

"Engem akkoriban a rákbetegség kérdése vonzott. Az angol és a német rákstatisztikák után érdeklődtem a rákbetegségnek hazánkban való elterjedése iránt. Az ügynek megnyertem Vargha Gyula dr.-t, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatóját és ő kieszközölte az országgyűlés engedélyét, hogy a vezetése alatt álló intézet az erre vonatkozó adatgyűjtést felvehesse hivatalos programjába. A beérkezett adatok táblázatos csoportosítását a hivatal végezte, számomra pedig fennmaradt azok tudományos feldolgozása orvosi szempontból. Ez a munka a rákbetegséggel kapcsolatos többirányú működésre indított. Ezek egyike volt a magyar rákkongresszus, amelyet, mint annak elnöke rendeztem és a budapesti királyi orvosegyletben egy állandó rákbizottság szervezése. Ez irányú működésem folytán kerültem összeköttetésbe a Nemzetközi Ráktársasággal, amelynek később alelnöke lettem, amely úgy, mint több nemzetközi tudományos társaság, a háború folytán megszűnt."

"A klinikámon a rákbetegség műtéti technikáját különös tanulmány tárgyává tettük. Pólya Jenő és Navratil Dezső műtőnövendékeim a fejen fellépő rákok gyógykezelésénél különös fontosságú nyaki nyirokutakat és nyirokcsomókat tették anatómiai tanulmányaik tárgyává és dolgozatukat közzétették, nekem pedig sikerült a Nemzetközi Sebészkongresszus 1908. évben Brüsszelben tartott kongresszusának főprogrampontjául a rák gyógykezelését elfogadtatni. A kongresszuson beszámoltam a klinikámon végzett rákműtéteknél elért közvetlen és késői eredményekről, valamint rákkiállítást is rendeztem, amely számos készítmény és táblázat bemutatásával a rákkezelés akkori állását illusztrálta."

1910-ben a Párizsban tartott kongresszuson jelentést lett az egyes államokban felvett rákstatisztikák eredményeiről. 

"Mihelyt a rádium hatása a rákbetegség helybeli kezelésére nyilvánvalóvá lett, attól fogva mint becses segédtényezőt használtuk, amellett azonban a Röntgen-sugaras gyógykezelés is folyt. Akkoriban még a Röntgen-sugarak veszélyessége alig volt ismeretes és az ellenük való védekezés egyáltalában nem volt kidolgozva, így a sugarak a vezetésem alatt álló klinikán is követeltek áldozatot, dr. Holzwarth Jenőt."

"Az orvos és így a sebész is szakmájának művészeti magaslatára akkor emelkedik, hogyha tudományának jó megalapítása után minden egyes betegének gyógyítása közben nem sommásan jár el, hanem tudva, hogy minden egyes individuum különbözik a többitől és hogy azért a beteg elváltozások is minden egyes esetben részleteikben különböznek, gyógyító beavatkozásait ezen individuális eltérések szerint módosítja. Élvezni a munkáját csak a művész tudja, a napszámosnak a munka nyűg."

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló