Leukémia (fehérvérűség)

A leukémia (fehérvérűség) a rosszindulatú rákos megbetegedések azon formája, amely a vérképző sejtekből indul ki. A leukémia a csontvelőben lévő éretlen és érettebb vérképző sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának eredménye. A felszaporodott sejtek amellett, hogy kitöltik a csontvelőt, többnyire a vérpályába is belépnek és a keringő vérben is tömegesen megjelennek.

A leukémiák világszerte a rosszindulatú daganatos megbetegedések mintegy 3%-át alkotják. A 15 éven aluli gyermekekben pedig a leukémiák képezik a leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedést, s az összes gyermekkori rákos megbetegedés több mint egyharmadát teszik ki.

  • A vér és a csontvelő

    A vér legfőbb feladata, hogy tápanyagokat, oxigént, hormonokat és más építőanyagokat szállít testünk sejtjeihez, hogy azok életműködésüket megfelelően végezhessék. A vér alapvető szerepet tölt be a sejtjeink életműködése során képződött salakanyagok elszállításában, és szervezetünk fertőzésekkel szembeni védelmében is. A vérsejtek a vöröscsontvelőben képződnek, vérképző őssejtekből. Ez a folyamat normális esetben a szervezet szigorú szabályozása alatt áll, és mindig csak annyi vérsejt termelődik, amennyi az elpusztult vérsejtek pótlására szükséges, illetve amennyire a szervezetnek szüksége van.

  • A leukémiás megbetegedés tünetei

    A leukémiás megbetegedések sokáig teljesen tünetmentesek lehetnek, máskor pedig igen változatos tünetekkel kezdődhetnek. A megbetegedés tünetei hátterében részint az áll, hogy a leukémiás sejtek nem tudják a fehérvérsejtek normális működését ellátni, másrészt, hogy a csontvelőben burjánzó leukémiás sejtek egyéb vérsejtek képződését gátolják.

  • A leukémiás beteg kezelése

    A legjobb, ha a leukémiás beteg kezelése olyan kórházban, egészségügyi központban történik, amelynek orvosai a leukémiás megbetegedések kezelésében nagy tapasztalattal rendelkeznek. Ha ez nem valósítható meg, akkor feltétlenül kívánatos, hogy a beteget kezelő orvos a kezelési tervet ilyen centrum szakorvosaival, specialistáival megbeszélve alakítsa ki.

  • A leukémia kezelésének mellékhatásai

    A kemoterápia mellékhatásai leginkább az adott gyógyszerektől függenek. A kemoterápia általában a gyorsan osztódó sejtekre hat, így a csontvelőre, az emésztőrendszer felszínét alkotó sejtekre és a hajhagymákra. Mindezek következtében a vér alakos elemeinek száma csökkenhet, hányinger, hányás, hasmenés és hajhullás fordulhat elő. Székrekedés is kialakulhat. Étvágytalanság a kemoterápiás és a sugárkezelés alatt egyaránt előfordulhat.

  • A leukémia és típusai

    A fehérvérűség (leukémia) a csontvelőben lévő éretlen vérképző sejtek valamelyik formájának kóros, rákos átalakulása és az átalakult sejtek nagymérvű felszaporodása révén alakul ki. A legtöbb esetben a felszaporodott, kóros leukémiás sejtek nagy számban megjelennek a vérben is.

  • A leukémiák oka

    A leukémiás megbetegedések túlnyomó többségének okát máig sem ismerjük. Tudjuk viszont, hogy bizonyos tényezők, behatások megnövelik a leukémia kialakulásának esélyét, tehát vannak ismert kockázati tényezők.

  • Diagnózis, stádiumbeosztás

    A leukémiás betegnél fellépő, előzőkben felsorolt tünetek egyike sem jellegzetes a leukémiára. Ahhoz, hogy a változatos panaszokkal orvosánál jelentkező betegnél megállapítsák, hogy valóban leukémia áll-e a panaszok hátterében, a beteg igen alapos kivizsgálására van szükség. E kivizsgálás fontos részét képezi a beteg részletes kikérdezése betegségének előzményeiről. Ezt alapos fizikális vizsgálat követi, amelynek részét képezi a nyaki, hónaljárki-, lágyéktáji nyirokcsomók, a máj és a lép kitapintása és annak megállapítása, hogy azok duzzadtabbak- vagy nagyobbak-e a normálisnál vagy sem.

  • Támogató kezelés

    A leukémiás betegek kezelésének nem kevésbé fontos formája az úgynevezett támogató kezelés, vagyis a szupportív terápia. A kezelések elsődleges célja az, hogy segítse a leukémiával együtt járó, azt kísérő vérszegénység, fertőzések, vérzések felléptének megelőzését, de legalábbis csökkentse azok mértékét, súlyosságát. Ennek érdekében a betegnek időszakosan teljes vérátömlesztéseket vagy vérlemezke-transzfúziókat adnak. Emellett a fertőzések megelőzése, leküzdése érdekében még antibiotikus kezelésben is részesítik, illetve a vérképzést serkentő anyagokat adagolnak neki.

Ajánló

Ajánló