A tüdőrák diagnosztikája

Megosztás:

Egy röntgeneltérés vagy egy CT-vizsgálat eredménye önmagában nem elég a tüdőrák diagnózisának felállításához. PET-vizsgálattal további információ nyerhető, egyértelmű diagnózis azonban csak a szövettani vizsgálatot követően állítható fel.

Általános állapot felmérése, fizikális kivizsgálás

A tüdőrákos vagy tüdőrák-gyanús esetek kivizsgálásakor először a beteg általános állapotának felmérésére szolgáló általános vizsgálatokat végeznek. A későbbiekben ez segíti az orvosok döntését arról, hogy milyen további, akár speciális vizsgálatok végezhetők, illetve a kezelés lehetőségeinek mérlegelésében is fontos szerepük van az így szerezhető információknak.

A kivizsgálás állandó összetevői: a betegre és családjára vonatkozó kórelőzményi adatok felvétele, a beteg dohányzási szokásáról való kikérdezése, foglalkozásának, munkakörülményeinek tisztázása. Ezt a beteg nagyon gondos, részletes fizikális kivizsgálása követi - ilyenkor az orvos megtapintja a beteget, a nyirokcsomókat, a hasát és meghallgatja a tüdejét. Ide kapcsolódnak még a laborvizsgálatok, az EKG, a légzésfunkciós- illetve a vérgáz-vizsgálat.

Vannak egyes jelek, amik nem csak tüdőrákos betegségre utalhatnak, de támpontot nyújthatnak, terelik az orvos figyelmét a betegségcsoport felé. Az egyik ilyen tünet lehet az úgynevezett dobverő ujj. Előfordulhatnak bizonyos bőrelváltozások, amiknek a hátterében állhat az immunrendszer károsodása, de rákos betegség is. Kóros megnagyobbodott nyirokcsomó esetén mindenképp felmerül a rák gyanúja. Szintén utalhat a betegségre, ha egy beteg nagyon lesoványodott és a bőre alatt jól tapintható, esetleg látható csomócskák vannak. Egyes esetekben értágulatok láthatók a mellkason a szívbe visszamenő ér nyomása következtében, és ilyenkor általában a beteg nyaka is jelentősen megvastagodik. Vannak olyan jelek is, amik a tüdőrák mellkason belüli elhelyezkedésnek pontosabb meghatározását segíthetik.

Képalkotó eljárások alkalmazása

A különböző képalkotó módszerek is a kivizsgálás részei lehetnek, de tudni kell, hogy ezek a betegségnek csak a gyanúját, esetleg erős gyanúját kelthetik, diagnózis csak szövettani vizsgálat után adható. Semmiképp sem lehet egy röntgeneltérés, vagy egy CT vizsgálat eredménye alapján valakire azt mondani, hogy tüdőrákja van. Ezek a vizsgálatok fájdalommentesek, eltekintve a leginkább kontrasztanyag beadásához szükséges tűszúrásoktól. Elsősorban az elváltozás helyének meghatározásában segítenek, illetve a kiterjedésre, a betegség stádiumára nyerhetők információk. További fontos funkciójuk, hogy megkönnyítik a mintavételt.

A legegyszerűbb, ugyanakkor fontos képalkotó vizsgálat a röntgen. A tüdőrák-gyanús betegek kivizsgálásának ma már elengedhetetlen része a CT vizsgálat is. Ennek segítségével pontosabb kép kapható arról, hogy a röntgenen esetleg látható "pici folt" valójában mekkora, hogyan helyezkedik el a mellkasfalhoz képest. Tisztázható, hogy nyirokcsomó megnagyobbodás is van-e (ez utóbbi eldöntéséhez a röntgen érzékenysége nem mindig elég) - az esetleges áttétek miatt tüdőrák esetén különösen fontos a nyirokcsomók alapos vizsgálata.

Áttétek szempontjából egyes tünetek fennállásakor az agyat, a koponyát, a májat és a mellékveséket is ellenőrizni kell. Bizonyos típusú fájdalmak felhívhatják a figyelmet csontáttét lehetőségére. A tüdőrák a tüdőbe is adhat áttéteket, akár ugyanazon az oldalon, akár a másik tüdőfélbe.

Az MR vizsgálat a tüdő vizsgálatára nem alkalmas, de segítségével pontosabb kép kapható az agyról, a gerinc melletti területekről, illetve a daganat kapcsolatáról a nagy erekhez, és ellenőrizhető, hogy kialakult-e csontáttét.

A PET vizsgálat a tüdőrák esetében igen informatív és hasznos. Ez a módszer a különféle sejtek, szövetek anyagcseréjét vizsgálja - segítségével kimerevített kép helyett a működésről kapható információ. A sejtek viselkedéséből - abból, hogy mennyire aktívak, milyen gyors az anyagcseréjük - következtetni lehet rá, hogy rosszindulatú betegségről van-e szó. A PET-nek a nyirokcsomók állapotának meghatározásában is fontos szerepe lehet. Bizonyos esetekben a kezelés hatásosságának ellenőrzésére is szolgálhat - ha a kezelés után a röntgenen, CT-n látható még folt, PET-tel ellenőrizhető, hogy aktív betegségről van szó, vagy csak egy hegszövet, egy maradvány látszott a felvételen. PET segítségével lehetőség van a kiújulás korai meghatározására is.

A tüdő műtét után várható működésére illetve esetleges csontáttét kimutatására alkalmazható az úgynevezett tüdőszcintigráfiás vizsgálat. A "megoszlási" tüdőszcintigráfia végzésére olyan esetben lehet szükség, amikor például a daganat kimetszésére csak az egyik tüdőfél teljes eltávolításával van lehetőség, és el kell dönteni, hogy a megmaradó tüdőfél elég lesz-e a légzés biztosítására az adott betegnél.

Egyértelmű diagnózis csak mintavétel után

Gyanú esetén csak szövettani/sejttani vizsgálat után mondható egyértelmű diagnózis. Ehhez szövettani (vagy citológiai) mintára van szükség, amit különböző mintavételi eljárásokkal vesznek a betegtől. A későbbi kezelés megválasztásához is tudni kell, milyen fajta daganatról van szó, milyen szövettani típusba tartozik az adott betegség.

A legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb a köpet-vizsgálat, ez azonban csak igen ritka esetben helyettesíti az invazív (belsőleges) beavatkozásokat. A köpetben csak akkor lehetnek a diagnózis felállítására alkalmas daganatsejtek, ha olyan helyen van az elváltozás, hogy a váladék képes kisodorni a kóros sejteket. Ha a daganat "mélyen" van, közel a mellhártyához, távol a hörgőktől, akkor ennek az esélye minimális. Előrehaladott betegségben szenvedőknél, legyengült, idős betegeknél érdemes megpróbálkozni ezzel a módszerrel.

A kulcsfontosságú beavatkozások a bronchoscopia (hörgőtükrözés) és a transztorakális vizsgálat (a mellkasfalon keresztül, tűvel történő mintavétel).

Ma Magyarországon a bronchoscopos vizsgálatok 90-95 százalékát hajlékony, úgynevezett broncho-fiberoscopos eszközzel végzik. Az esetek döntő többségében helyi érzéstelenítést alkalmaznak, az altatás - eltekintve egy-két extrém helyzettől - nem javasolt. Tapasztalt vizsgáló mellett a hörgőtükrözés kis kellemetlenséggel - főképp köhögéssel - járhat, de fájdalommal nem. Mintavételtől függően néhány perces a vizsgálat, de a legrészletesebb vizsgálat sem tart általában tíz percnél tovább.

A vizsgálat során a cél, hogy megtalálják az elváltozás pontos helyét a későbbi műtét tervezéséhez, illetve hogy mintát lehessen venni a daganatból. Az elváltozás elhelyezkedésétől függően különböző eszközökkel sejt- vagy szövetminta vételre van lehetőség. Mivel a tüdő működő állományában nincsenek érző idegek, a kicsippentés, szúrás itt nem okoz fájdalmat.

Néha a tükrözéssel a hörgőrendszerben először nem látszik eltérés, pedig a röntgen és a CT daganat gyanút állapított meg. Ilyenkor röntgen segítségét is igénybe veszik a tükrözés során - azzal követik a bronchoscop, illetve a mintavevő műszer útját, amíg az a röntgenen is látható folthoz nem vezet. A hörgőtükrözés közbeni ultrahang vizsgálat végzésére is lehetőség van ma már.

Ha hörgőtükrözéssel nem sikerül a mintavétel, röntgen vagy CT ellenőrzés alatt, kívülről végzett, úgynevezett transztorakális (a mellkasfalon keresztül, tűvel végzett) vizsgálat segítségével próbálnak mintához jutni.

Egyes esetekben a mellkason át a mellhártya két rétege közé szúrt tűvel is lehet mintát venni, például összegyűlt mellkasi folyadékból, illetve ha a bőr alatt van a daganatos elváltozás, abból is nyerhető vékony tűvel sejtminta.

Már Magyarországon is hozzáférhető az úgynevezett virtuális bronchoscopia. Ennek során egy speciális szoftver a CT vizsgálat után képes kirajzolni a hörgőrendszert, láthatóvá tesz olyan területeket is, amelyek - a betegség kiterjedése miatt - a hagyományos bronchoscoppal nem elérhetők.

A fejezet aktualizálását dr. Moldvay Judit, tüdőgyógyász-onkológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának egyetemi docense segítette (2007. június)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló

Ajánló