Okozhatnak-e emlőrákot a dezodorok és az izzadásgátlók?

Illyés András 2014. október 9.
Megosztás:

Ha beírjuk a Google-ba a "mellrák" és a "dezodor" szavakat, több olyan cikket is találunk, amelyek szerint a dezodorok, illetve az izzadásgátlók használata egyértelmű összefüggésbe hozható az emlőrák kialakulásával. Honnan ered ez a feltételezés, és mennyire tekinthető igazoltnak az eddigi tudományos vizsgálatok fényében?

A dezodorok, illetve az izzadásgátlók használata és az emlőrák kockázatnövekedése közötti összefüggés főként dr. Philippa D. Darbre munkásságához köthető. Darbre - a nagy-britanniai Reading Egyetem munkatársaként - régóta kutatja a különféle vegyi anyagok emlősejtekre gyakorolt hatásait, különös tekintettel a daganatossá válás folyamataira.

Darbre és munkatársai számos tanulmányt közöltek ebben a témában, maga a kutatónő pedig évek óta kerüli a dezodorok - és más kozmetikumok - használatát, más nőket is hasonló elhatározásra biztatva. Legalábbis addig, amíg a kutatások szerinte egyértelműen be nem bizonyítják, hogy a kozmetikai termékek vegyi anyagai biztosan nem növelik az emlőrák megjelenésének esélyét.

Honnan ered a dezodorhasználat és az emlőrák kialakulása között feltételezett összefüggés?

Darbre és kollégái abból a megfigyelésből indultak ki, hogy a mell külső-felső negyedében gyakoribbak az emlőtumorok. Ez éppen az a negyed, ami a legközelebb van a hónaljárokhoz. Ez alapján kezdték el feltételezni, hogy a dezodorok, illetve az izzadásgátlók mára általánosan elterjedt használata összefügghet az emlőrákos esetek utóbbi években megnövekedett számával - írja a Cancer Research UK áttekintő cikke.

A feltételezés igazolása érdekében Darbre kutatócsoportja többféle, a dezodorokban és izzadásgátlókban megtalálható vegyületet is megvizsgált. Ezen anyagok között szerepeltek az alumínium sói, amelyek laborkísérleteik szerint enyhe mértékben az ösztrogén nevű - és az emlőrák kialakulásával egyes esetekben bizonyítottan összefüggésbe hozható hormon - hatásait utánozzák. Az alumíniumsók DNS-károsító - genotoxikus - hatását is kimutatták, de szintén csak laboratóriumi körülmények között, és nem az emberi szervezetben.

Később egy másik vizsgálatot is végeztek, amelyben emberi daganatokból származó szövetminták szerepeltek. Az emlőrákos betegekből származó mintákban az alumíniumtartalmat vizsgálták, amelynek koncentrációja magasabbnak bizonyult a mell bőrfelülethez közelebb eső részein, mint a mélyebb rétegekben. A szerzők ez alapján feltételezték, hogy "a bőrfelület közelében azért lehet magasabb az alumíniumkoncentráció, mert ezek a területek közelebb esnek a hónaljhoz, itt pedig már érvényesülhet az izzadásgátlók hatása." (Vagyis lehet, hogy az alumíniumsók az izzadásgátlókból kerültek oda, és ezek indították be az emlő sejtjeinek tumorossá válását. Az idézett tanulmányban ez ebben a formában nincsen leírva, az interneten azonban néhányan mégis így értelmezik az eredményeket.)

Hogyan juthatnak el az alumíniumsók az emlő sejtjeihez és hogyan nem?

Az alumíniumvegyületeket tartalmazó dezodorok és izzadásgátlók rákkeltő hatása helyett van egy sokkal egyszerűbb magyarázat is arra, hogy az emlőtumorok miért gyakoribbak a mell külső-felső negyedében. Egyszerűen azért, mert itt nagyobb mennyiségű emlőszövet van jelen, több sejt esetén pedig annak is magasabb lesz a kockázata, hogy a sejtekben rosszindulatú elváltozások alakuljanak ki - idéz egy erre vonatkozó vizsgálatot a Cancer Research UK összefoglalója.

Nem tisztázott az sem, hogy a dezodorok és izzadásgátlók alumíniumsói a hónaljunkból - a bőrön keresztül felszívódva - hogyan jutnának el nagyobb mennyiségben az emlősejtekbe. A nyirokrendszer biztosan alkalmatlan erre, hiszen "a nyirokelvezetés az emlőkből történik a hónalji nyirokcsomók felé, így nehéz elképzelni, hogy a hónaljból a nyirok ellenkező irányban vigye az ott lévő anyagokat" - írja az alumíniumsók feltételezett emlőrákkeltő hatásáról dr. Nyirkos Péter bőrgyógyász.

A véráramba kerülve természetesen az emlő sejtjeihez is eljuthatnak az alumíniumsók, itt viszont először is ki kellene zárni azt a mennyiséget, amit a táplálkozással - például zöldségekkel vagy mesterséges színezékanyagok formájában - juttatunk a szervezetünkbe nap mint nap. Másrészt nem ismert pontosan azt sem, hogy a bőrön keresztül mekkora mennyiség szívódhat fel, és kerülhet a vérerekbe az alumíniumsókból. (Az emlőrákkockázat növekedésével elsősorban az izzadásgátlókat, és nem az az izzadtság kellemetlen szagát semlegesítő dezodorokat hozták összefüggésbe.)

Az izzadásgátlók használatával - ha gyártójuk még nem vonta ki belőlük az alumíniumsókat - néhány milligrammnyi alumíniumsó kerülhet a bőrünkre egy-egy használat alkalmával. Ebből azonban - vélhetően - csak mikrogrammnyi mennyiségek kerülhetnek végül a véráramba. Ez abban az esetben lehet magasabb, ha a termékek használata előtt megborotváltuk a hónaljunkat, és az ilyenkor létrejött mikrosérülések miatt megnövekszik az egyébként jól záródó bőrfelület áteresztőképessége - írja a DocCheck cikkében Nicole Simon egészségügyi újságíró.

Simon azt az állásfoglalást is idézi, amelyet az Európai Bizottság fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottsága (Scientific Committee on Consumer Safety; SCCS) adott ki a kozmetikumokban előforduló alumínium esetleges káros hatásairól. A legutóbb 2014. június 18-án felülvizsgált dokumentumban az összes olyan kutatást áttekintik, amelyekben mostanáig az alumíniumtartalmú kozmetikumok egészségügyi hatásaival foglalkoztak. A bizottság konklúziója egy mondatban a következő: "Az SCCS azon a véleményen van, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk nem támasztják alá az alumínium esetleges rákkeltő hatásával kapcsolatos aggodalmakat."

Okozhatnak-e emlőrákot a parabének?

A parabének - az alumíniumsókhoz hasonlóan - kismértékben az ösztrogén hatásait utánozhatják, és ezek - a különféle élelmiszerek mellett - szintén előfordulnak azokban a dezodorokban és izzadásgátlókban, amelyekből még nem vonták ki őket. Darbre és munkatársai ezért a parabének esetleges szerepét is felvetették az emlőrákkockázat növelésében.

A Cancer Research UK ezzel kapcsolatban egy 2008-ast tanulmányt idéz, amelyben 19, a parabének lehetséges emlőrákkeltő hatásával foglalkozó kutatás eredményeit összegzik. Ebben - a már tárgyalt alumíniumsók mellett - a parabének rákkeltő hatására sem találtak semmilyen bizonyítékot. Ezt erősíti meg az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) összefoglaló cikke is, amely többek között ezt írja: "A parabéneknek - gyenge mértékben - valóban lehet az ösztrogénhez hasonló hatásuk. A női szervezetben termelődő ösztrogének azonban több százszor, illetve ezerszer erősebb hatást fejtenek ki, mint ezek a vegyületek. A hormonhelyettesítő terápiák - amelynek során természetes ösztrogént juttatnak a nők szervezetébe hosszabb időn keresztül - emiatt sokkal inkább összefüggésbe hozhatóak az emlőrák kialakulásával, mint a kozmetikumokból a szervezetbe bekerülő parabének."

Érdemes-e kerülnünk az alumíniumsókat vagy a parabéneket tartalmazó kozmetikumokat?

Az Amerikai Rák Társaság imént idézett cikke szerint ha valaki a fentiek ellenére is fél ezektől a vegyületektől, akkor érdemes olyan kozmetikumokat választania, amelyek nem tartalmaznak sem alumíniumsókat, sem pedig parabéneket. A gyártók egy része - a fogyasztók aggodalmai és nem a bizonyított rákkeltő hatás miatt - már kivonta a kozmetikai termékeiből ezt a két vegyületcsoportot. Érdemes tehát megnéznünk a termékek címkéit, és ha fel vannak tüntetve az összetevők, akkor ez alapján már tudatosan dönthetünk arról, hogy milyen terméket választunk.

Elővigyázatosságként megtehetjük továbbá, hogy nem alkalmazunk dezodorokat vagy izzadásgátlókat azt követően, hogy megborotváltuk a hónaljunkat. Ha a bőrön nem keletkeznek mikrosérülések, akkor sokkal kisebb lesz rá az esély, hogy bármilyen anyag felszívódjon a bőrünkön keresztül.

A kozmetikumok miatt kialakuló emlőrákgyanút felvető Philippa Darbre pedig ezt írja egy 2009-es cikkében: "Bár a kozmetikumokban alkalmazott vegyi anyagokat egyenként mind alávetik a biztonságossági teszteknek, a vegyületek együttes és hosszú távú alkalmazásának következményeiről nincsenek megbízható adataink. Ezen hatások kiderítésére retrospektív, vagyis visszatekintő vizsgálatok elvégzésére lenne szükség, mindenféle életkorú résztvevő bevonásával, a nők teljes élethosszára vonatkoztatva." Ennyire átfogó és hosszú távú vizsgálat hiányában - bár az eddigi, a tudományos követelményeknek mindenben megfelelő áttekintő vizsgálatok nem adnak okot aggodalomra - Darbre a dezodorok és izzadásgátló termékek kerülését javasolja a nők számára, ahogyan ezt saját maga is sok éve teszi.

* * *

Felhasznált anyagok és további cikkek:

Magyarul:

A bőrgyógyász válaszol: emlőrák, izzadásgátló, dezodor 

Mellrák a dezodortól? Van kapcsolat? - Lám Luca cikke a Femina.hu-n 

Angolul:

Breast cancer & deodorants (or The ‘No Links' Effect) 

Deodorants, antiperspirants and breast cancer 

Antiperspirants and Breast Cancer Risk 

Monday's medical myth: deodorants cause breast cancer

Aluminium deodorants: Sweating with fear without proof 

Cosmetic chemicals found in breast tumours 

OPINION ON the safety of aluminium in cosmetic products (Scientific Committee on Consumer Safety, PDF) 

Underarm antiperspirants/deodorants and breast cancer (Philippa D Darbre)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló

Ajánló