Molekuláris patológia

A mai onkológiai kutatások célja az egyre testreszabottabb és minél kevesebb mellékhatással járó, közvetlenül a daganat kialakulásának okát célzó kezelések megtalálása. A molekuláris patológiai vizsgálatok segítségével megállapítható, hogy mely-gyógyszer célpontok vannak jelen egy bizonyos daganatból kinyert mintában.

A szövettani és molekuláris diagnosztikai vizsgálatok felvilágosítást adnak a tumor biológiai tulajdonságairól, konkrétan arról, hogy mely daganatképző kóros gének jelenléte felel az adott betegben a rosszindulatú tumor kialakulásáért, illetve melyek zárhatók ki egyértelműen, ami függetlenül attól, hogy a daganat áttétet képzett-e, vagy milyen sebességgel növekszik terápiás célpontot kínál a gyógyításhoz. A képalkotó és szövettani leletek birtokában lehet eldönteni, hogy a sebészi-, sugár-, kemo-, hormon- és célzott terápia lehetőségei közül melyikre van szükség egy-egy betegnél, és ezek milyen sorrendben alkalmazhatók.

A molekurális patológiai vizsgálat diagnosztikai értékelése

Előnyök:

Egyénre szabott terápia felállítására ad lehetőséget. A molekuláris patológiai vizsgálathoz nincsen szükség külön mintavételre, a genetikai vagy immunhisztokémiai vizsgálatot a sebészi, vagy a biopsziás mintákból lehet elvégezni.
A molekurális patológia segíti a célzott daganatterápia fejlődését, hiszen ha bizonyos genetikai hibákat újra és újra kimutatnak a daganatos mintákban, akkor ezekre a célpontokra megindulhat egy új, célzott gyógyszer kifejlesztése.

Hátrányok:

Ma Magyarországon az Országos Onkológiai Intézeten kívül csak az orvosegyetemeken, valamint egy erre szakosodott magánvállalkozásnál vannak meg a megfelelő eszközök és a személyzet a molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzésére.

Miért van szükség a molekuláris diagnosztikai vizsgálatra?

Ma már 300 olyan gén ismert, amelynek örökítő anyagában bekövetkezett öröklött vagy szerzett hiba (mutáció) daganat kialakulásához vezet. A mutációk vizsgálatával dönthető el, hogy az adott betegnek mely kezelés biztosítja a leghosszabb túlélés esélyét. Amennyiben a daganatban nincsen meg az a célpont, amelyet a biológiai terápiás készítmény támadni tud, úgy nem érdemes ezt a készítményt adni. Ilyen esetekben a kemoterápia jelenti a hatékonyabb kezelést. A molekuláris diagnosztikai vizsgálatot tehát minden esetben nagyon fontos lenne elvégezni, hiszen ha olyan elváltozásra derül fény, amelyre már létezik célzott kezelés, akkor a beteg alapvető érdeke, hogy ehhez hozzájusson. Ha az derül ki, hogy az ismert gyógyszercélpontok egyike sem található meg a daganatból származó szövetmintában, akkor ez szintúgy nagyon fontos információ, hiszen a feleslegesen alkalmazott célzott daganatterápiás készítmény ez esetben felesleges mellékhatásokkal terhelheti a szervezetet. Mindemellett a közelmúltból már olyan klinikai vizsgálatok is ismeretesek, amelyek azt mutatták ki, hogy a célpont jelenlétének hiányában alkalmazott kemoterápiával kombinált célzott terápia rövidebb túlélést jelent, mint az önmagában alkalmazott kemoterápia.
 

* * *