Mellékvesekéreg rosszindulatú daganatai

Megosztás:

A mellékvese jóindulatú daganata gyakori elváltozás, a rosszindulatú daganatok ezzel szemben csak igen ritkán fordulnak elő. Szintén gyakoribbak azonban azok az áttétek, amelyek a mellékvesét érintik.

A mellékvesekéreg rosszindulatú daganata igen ritka betegség: egymillió emberből csak egy-két esetben alakul ki. Ennek megfelelően mind a betegségről, mind a hatásos kezelésről nagyon nehéz pontos adatokat találni az orvosi irodalomban, és nehéz megjósolni a betegség lefolyását.

A mellékvese a hasüregben, a vesék felett elhelyezkedő kis páros szerv, amely két részből áll (mellékvesevelő- és kéreg), és a szervezet hormonális tevékenységében játszik szerepet. A mellékvesekéreg hormonjai irányítják - más szervi hormonokkal összehangolva - többek között a só-vízháztartást, a szénhidrát-anyagcserét és bizonyos nemi funkciókat.

A mellékvese jóindulatú daganata, az ún. adenoma gyakori elváltozás, hasi ultrahang- és CT vizsgálatnál igen gyakran észlelik "mellékleletként". Az áttétes daganat a mellékvesében szintén nem ritka, főleg a tüdőrák kivizsgálása során találnak ilyen metasztázisokat. Ebben az esetben az áttétek már a rákbetegség előrehaladott stádiumát jelzik. A kezelés ilyenkor általában kemoterápiából és tüneti ellátásból áll.

A mellékvesekéreg elsődleges daganata klinikailag hormonzavart vagy hasi-emésztőszervi panaszokat, fogyást, fájdalmat okoz. A kivizsgálás hasi UH, CT, MR-vizsgálatból, a vérben lévő hormonszintek felméréséből és más kiegészítő, általános vizsgálatokból (például mellkasröntgen) áll. A betegség okozhat áttéteket a májban, a csontokban, a tüdőben, vagy a nyirokmirigyekben.

A kezelés legfontosabb része a sebészi eltávolítás. Amikor ez lehetséges és nincsenek áttétek, jobb az esély a teljes gyógyulásra. Utó-, illetve kiegészítő kezelésként kemoterápia, sugárkezelés és a hormonális hatásokat ellensúlyozó "antihormon" gyógyszerelés jöhet szóba. Ezen kezelések szükségességét a kivizsgálás eredménye, a részletes szövettani lelet (a daganat kiterjedése, agresszivitása, érbetörés jelenléte vagy hiánya stb.) és más szervezeti tényezők (életkor, kondíció) határozzák meg. A betegség ritka előfordulása miatt azonban az optimális kezelést nehéz meghatározni, így a kezelési elvek gyakran az általános onkológiai irányvonalakat követik.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló

Ajánló