Vastagbélrák és végbélrák - kérdések és válaszok

Daganatok.hu 2008. október 30.
  e-mail nyomtatás

A vastagbélrák és végbélrák egyre fiatalabb korban jelentkező betegség, leginkább az egészségtelen táplálkozási szokásokkal hozzák összefüggésbe. Dr. Pintér Tamással, a győri onkoradiológia centrumvezető főorvosával többek között a megelőzés lehetőségéről, a jellemző tünetekről, az elérhető kezelésekről és a gyógyulási arányokról beszélgettünk.

Mekkora szerepe van az öröklött tényezőknek a vastagbélrák illetve végbélrák kialakulásában?

Nagyon ritka az öröklött tényezők miatt kialakuló betegség - ezer esetből mindössze 10-15-ben van ennek szerepe. Ilyenkor ún. örökletes polipózis szindrómáról beszélünk. A betegségben szenvedőknél már egész kis korban megjelennek a polipok, aminek a talaján általában már fiatalon kialakul a daganatos betegség.

Ha ilyen beteggel találkozunk, igyekszünk az egész családot kolonoszkópiás vizsgálattal ellenőrizni. A terápia ezekben az esetekben a teljes vastagbél eltávolítása, csak így védhető ki a betegség.

Mik a fő kockázati tényezői a vastagbélrák illetve végbélrák kialakulásának?

A magyar táplálkozási szokások kockázati tényezőt jelentenek ebből a szempontból, mert a magasabb zsírtartalmú, kevesebb növényi rostot tartalmazó étrend mindenképp kedvez a betegség kialakulásának. A vörös húsok nagy mennyiségben való fogyasztása szintén hajlamosító tényező, főképp, ha ez nincs kiegyensúlyozva megfelelő zöldség- vagy rostbevitellel. Az elhízás, különösen a hasra lokalizált elhízás, a hasi zsír felszaporodás szintén növeli a betegség kockázatát.

Hogyan lehet védekezni a vastagbélrák illetve végbélrák kialakulása ellen?

Bár a táplálkozás a fő kockázati tényező, az egészséges étrend nem jelent biztos védelmet a betegség kialakulása ellen. A legtöbb zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó mediterrán illetve franciás táplálkozási szokások sem előzik meg a rák kialakulását, bár az előfordulási gyakoriságot egyértelműen csökkenti az ilyen étrend.

Akinek már volt vastagbél daganata, annál az újabb polipok keletkezését, és a polipok rosszindulatúvá alakulását megfelelő diéta betartásával lehet késleltetni. Legegyszerűbb naponta két-három kanál búzakorpát vagy árpakorpát fogyasztani.

Kiket érint leginkább ez a betegség?

A vastagbélrákot leginkább az idősebb - 70 év körüli - korosztály betegségének tartják, de manapság egyre több eset fordul elő a 40-50 évesek között.

Milyen tünetekre kell odafigyelni?

Sajnos sokáig tünetmentesek a betegek, épp ezért gyakran késői stádiumban ismerik fel a betegséget.

Az egyik késői tünet, ha véres a széklet - ilyenkor muszáj orvoshoz fordulni, főleg, ha ez többször jelentkezik. Persze a tünet utalhat aranyérre is, de mindenképp ki kell vizsgálni. Ha a vér el van keveredve a széklettel, az felsőbb bélszakaszi vérzést jelent, ha csak a felületére csöppen egy-két csepp, az inkább végbéltájéki, esetleg aranyeres vérzésre utal.

Szintén késői tünet, ha változik a széklet állaga, a vécére járás gyakorisága. Szűkületre utal, ha nagyon erős korgások, mozgások vannak az ember hasában - ilyenkor is érdemes megkeresni az okot.

Ha valakinek nincsenek tünetei, de aggódik, hol és milyen módszerrel vizsgáltathatja ki magát?

Szervezett szűrés sajnos még mindig nincs Magyarországon. Két hatékony vizsgálati módszert ajánlanak világszerte: az egyik, amikor az emberi vér jelenlétét (az albumint) vizsgálják a székletben, és akinél ez pozitív, azt kolonoszkópiával, azaz vastagbéltükrözéssel is megnézik. Ez a módszer viszonylag olcsó, és alkalmas lenne tömegszűrésre.

Pontos diagnózis kolonoszkópiával nyerhető, ami viszont kellemetlen beavatkozás. Létezik már virtuális kolonoszkópia is, ami CT segítségével történik, elég jó hatékonyságú, de a vastagbelet itt is fel kell fújni a vizsgálathoz. Az én véleményem az, hogy ha valakinek nincs komoly betegsége, nem annyira fájdalmas a kolonoszkópia, és ötven év felett érdemes lenne ilyen módszerrel megvizsgálni az embereket. A további kolonoszkópiás vizsgálatok gyakoriságát az döntené el, hogy találnak-e polipot valakinél vagy sem.

A kolonoszkópiás vizsgálatot a társadalombiztosítás csak akkor finanszírozza, ha valakinél vastagbélbetegségre gyanút adó tünetek jelentkeznek. A széklet teszt jelenleg nem finanszírozott szűrésre.

Mik a legfontosabb tudnivalók a vastagbélrák illetve végbélrák kezeléséről?

A korai stádiumban felfedezett vastagbélráknál a műtéten kívül más kezelésre nincs szükség - ennek során a vastagbél bizonyos szakaszát távolítja el a sebész, attól függően, hogy hol helyezkedik el a daganat. Végbélrákban bizonyos esetekben sugárterápiát adunk a műtétet megelőzően, vagy a műtét után. Kemoterápiát akkor alkalmazunk, ha bizonyos mértékű beszűrődést okoz a daganat, túlterjed a bél határán, illetve a nyirokcsomókban áttétek jelennek meg.

Stádiumtól függően utókezelésben részesülnek a betegek: ez fél éves, ciklikus kemoterápiás beavatkozást jelent, általában kéthetente kétnapos infúziós terápiával, esetleg tablettás kezeléssel.

A kezelések után fontos szerepe van a kontrollra járásnak, a másodlagos szűrésnek, mert akinek egyszer volt vastagbéldaganata, legalább négyszeres rizikója van egy második ilyen daganat kialakulására az átlaghoz képest. Fél-egy évvel a műtét után teljes vastagbél-tükrözést végzünk - ez azért is fontos, mert előfordulhat, hogy korábban épp a daganat miatt nem tudtuk áttekinteni a teljes vastagbelet. Ha találunk polipokat a vizsgálat során, azokat egyúttal lecsípjük, és ezután évente-kétévente ajánlatos megismételni a kolonoszkópiát. Ha a műtét utáni kontrollvizsgálaton nem találnak polipot, a későbbiekben elég 3-5 évente vastagbél-tükrözésre menni.

A táplálkozási szokások megváltoztatására is oda kell figyelniük a betegeknek: az étrendben a rostdús ételeknek kell előtérbe kerülni, az állati zsiradékokat pedig vissza kell szorítani.

Mitől függ, hogy lesz-e sztómája valakinek?

Sztóma képzésre elsősorban végbélrák esetében, ritkábban a vastagbél felsőbb szakaszainak heveny műtétei esetében kerül sor. Ha a végbél középső harmada fölött helyezkedik el a daganat, általában nem szoktak sztómát alkalmazni, maximum ideiglenesen, tehermentesítés céljából, ha például egy bélelzáródás miatt túlságosan megviselt állapotban van a vastagbél bizonyos szakasza a kitágulástól. Ilyen tehermentesítő sztómát a betegek 15-20 százaléka kap.

A végbélrákos betegek 20-30 százalékánál helyezkedik el úgy a daganat, hogy indokolt a végleges sztóma beültetése. Ez sokkal jobb életminőséget biztosít számukra, mintha a daganat kimetszése után maradó túl rövid végbélszakasz miatt a záróizom működés nem megfelelő.

A sztóma-rehabilitációban egyébként sokat segítenek a sztóma-nővérek, illetve a betegek önszerveződése is jól működik az ILCO klubokban. Igazából ma már sztómával is teljesen hétköznapi életet élhetnek a betegek.

Vannak speciális mellékhatásai a sugár- illetve kemoterápiának vastagbélrák ill. végbélrák esetén?

A műtét lehetőségét sok esetben javítja, de legalábbis nem rontja a műtét előtt alkalmazott sugárkezelés. Hasmenés, hányás előfordulhat a kezelés alatt, de súlyos következmények általában nincsenek, mivel az a szerv, amit besugárzunk, többnyire eltávolításra kerül. Ha mégsem kerül sor a műtétre, akkor hegesedés alakulhat ki, illetve a szövetek szakadékonnyá válnak. Esetenként, ha nagyon közel van a daganat a végbélnyíláshoz, akkor az ott lévő vékony bőr a sugárreakció miatt átmenetileg begyulladhat.

A műtét utáni kemoterápiában korszerű gyógyszerek kombinációit tudjuk alkalmazni, amit általában jól tolerálnak a betegek. Az esetek mindössze 10-15 százalékában jelentkezik valamilyen mellékhatás, és akkor sem észlel minden tünetet egy-egy beteg. Előfordulhat hányinger, hányás, rossz közérzet, étvágycsökkenés vagy hasmenés. Van olyan gyógyszerkombináció, aminél neuropátia - az idegeket érintő mellékhatás - jelentkezik; ilyenkor végtagzsibbadást, hideg-érzékenységet észlel a beteg.

Milyen célzott terápiák léteznek erre a daganattípusra?

A biológiai terápiák között egyre több gyógyszeres lehetőség merül fel: ezek közül elfogadott és már Magyarországon is hozzáférhető a daganatos érképződés-gátló gyógyszer. Ezt előrehaladott vastagbélrák elsővonalbeli kezelésében alkalmazzuk, kemoterápiás szerekkel kombinálva. Arról még nincs elég tapasztalat, hogy utókezelésben alkalmazva mennyire hatékonyak ezek a készítmények.

A másik a hámnövekedési faktor receptor (EGFR) gátló kezelés - ez szintén elsőválasztású kezelésként regisztrált áttétes betegeknél. Molekuláris patológiai módszerek segítségével ma már vizsgálható, hogy egy-egy betegnél használni fog-e a szer, vagy felesleges ez a fajta kezelés. Az újabb tesztek segítségével tehát lehetőség nyílik az egyénre szabott kezelésre.

Van olyan kiegészítő kezelés, amit mer ajánlani a vastagbél- illetve végbéldaganatos betegeknek?

Mindig nehéz erre a kérdésre válaszolni. Száz -féle dolgot vesznek a betegek, van olyan beteg, aki 60-80 ezer forintot is elkölt ilyesmire havonta. Egy-két készítményt persze megpróbálhat, de annak semmi értelme, hogy hat -féle - különböző hatásmechanizmust álmodó - szert szedjen a beteg egymás mellett. Némelyik alternatív szer ráadásul ismerten toxikus, fokozhatja a kezelés mellékhatásait, veszélyeztetheti a beteget. Amit jó szívvel szoktam tudni ajánlani, az az Avemar, amivel folytak klinikai vizsgálatok, bár még továbbiakra is szükség lenne a biztos eredmények kimondásához. Különösen vastagbélrákos betegek követésében vizsgálták: részben nőtt a kezelések tolerálhatósága, és a gyógyulási arányt is valamivel növelte.

Milyenek a gyógyulási esélyek?

A betegség előfordulási aránya nagyon magas Magyarországon: 8-9000 közé tehető az évente felfedezett új esetek száma. Pozitívum viszont, hogy a gyógyulás esélye - saját tapasztalat alapján is - 60-70 százalékra nőtt, és az előrehaladott esetekben is jelentősen hosszabbodott a túlélés a kemoterápiás lehetőségeknek köszönhetően.

Megosztás:

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.