Az emlőrák diagnosztikája

Megosztás:

Az emlőrák diagnosztikájára egy úgynevezett hármas vizsgálatot alkalmaznak, amely egy fizikális, egy mammográfiás (vagy ultrahangos) és egy szövetmintavételi eljárásból áll. Néha a negatív minta sem zárja ki 100%-osan a rosszindulatú daganatot, a kicsi vagy nem tapintható tumorok esetén ezért a szövetmintavételt is ultrahangos készülék segítségével végzik.

Az emlőrák diagnózisa hármas vizsgálattal történik, amely magában foglalja a fizikális vizsgálatot (ez tapintás révén történik), mammográfiát és/vagy emlőultrahangot (nem szült nőnél először csak emlőultrahang történik, és csak tumorgyanús elváltozás esetén végeznek mammográfiát), illetve a mintavételt a csomóból. Ez utóbbit aspirációs biopsziának nevezik, s akkor végzik el, ha a mammográfia tumorgyanús elváltozást mutatott ki. Az eljárás alkalmas arra is, hogy amennyiben csak cisztát találnak, azt le lehet szívni.

Ha a minta pozitív, ez kétségkívül bizonyítja a rákdiagnózist, negatív esetben azonban nem zárja ki teljes biztonsággal a rosszindulatú daganat meglétét. Ennek oka, hogy a tapintható csomó részint a daganatszövetből, részint a daganatot körülvevő reaktív szövetszaporulatból áll. Amennyiben a tű hegye nem a tumorszövetben van, a citológia negatív lehet. Éppen ezért kicsi vagy nem tapintható (pl. szűrés során képalkotó vizsgálattal észlelt) tumorok esetén ultrahangos készülék segítségével végzik a citológiai mintavételt, mert így a tű hegye jól lokalizálható, és a mintavétel a megfelelő területről történik. A három lépcsőben történő vizsgálat diagnosztikus pontossága 95 százalék.

Hatalmas fejlődés történt az elmúlt években az emlőrák diagnosztikájában és ezzel összefüggésben a terápiás lehetőségekben is. A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok (Mammográfia, UH, CT, MRI, PET/CT) ma már milliméteres nagyságrendig képesek információt adni az elsődleges daganat térbeli elhelyezkedéséről, nagyságáról, a szomszédos szervekkel való viszonyáról, továbbá regionális és távoli áttétek hasonló paramétereiről.

A szövettani és molekulárpatológiai vizsgálatok a diagnózison túlmenően jellemzik a tumor biológiai tulajdonságait, viselkedésüket, áttétképző hajlamukat, a prognosztikai tényezőket, a géneltéréseket, a receptor státuszt, azaz információt szolgáltatnak a terápia megválasztásához. A képalkotó és hisztológiai leletek birtokában lehet eldönteni, hogy a sebészi-, sugár-, kemo-, hormon- és célzott terápia lehetőségei közül melyikre van szükség egy betegnél, és ezek milyen sorrendben alkalmazhatók.

Ultrahang (UH)

Az UH-vizsgálat egyszerűen kivitelezhető módszer. Mai ismereteink szerint nem fejt ki káros biológiai hatást. Az emlők vizsgálatában kiegészíti a mammográfiás leletet.

Mammográfia

Az emlőrák korai szakaszában történő felderítésének egyik bizonyítottan leghatásosabb eszköze a mammográfia. Azonban tudni kell, hogy ez a vizsgálat sem deríti fel valamennyi korai emlőrákot, tehát nem csalhatatlan.

 

A mammográfia tulajdonképpen az emlők röntgenvizsgálata, amely eltér az ismert mellkasröntgentől abban, hogy kisebb sugárterheléssel jár. A vizsgálat során mindkét emlőről két felvételt készítenek, egyet felülről, a másikat oldalról. A vizsgálat közben az emlőket két sugáráteresztő lemez közé szorítják - ami kissé kényelmetlen -, így tiszta, világos képet kapnak róluk, amit mammogramnak neveznek.

 

A vizsgálathoz derékig le kell vetkőzni. Ne használjunk a vizsgálat előtt parfümöt, púdert, dezodort, mivel ezek zavarhatják a vizsgálatot. A vizsgálat - mint jeleztük - kis kellemetlenséggel járhat, de nem okoz fájdalmat.

Patológia

Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékeny-e, érett vagy nem kellően érett, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS vizsgálata szolgál).

 

A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe való beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő stádiumot különböztetnek meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget.

 

A műtétet követő szövettani vizsgálattal azt is megállapíthatjuk, hogy milyen a daganat súlyossági fokozata és ebből következő várható biológiai viselkedése, hormon receptor státusza, és a terápiát befolyásoló genetikai eltérése. A célzott daganatellenes kezelés szempontjából fontos, hogy a daganatsejtek tartalmaznak-e ösztrogén- vagy progeszteronreceptor-fehérjét, illetve HER2-negatívak vagy HER2-pozitívak.

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló