A tüdőrák kezelési lehetőségei

Megosztás:

A tüdőrák kezelési stratégiájának kialakításában egyaránt figyelembe kell venni a daganat típusát, stádiumát, nagyságát és elhelyezkedését. A legjobb eredményt a sebészeti beavatkozás hozhatja, ez azonban sajnos nem minden esetben kivitelezhető.

Amint azt a Tüdőrák típusai című fejezetben részletesen is leírtuk, alapvetően két nagy csoportot különböztethetünk meg: a kissejtes és a nem kissejtes tüdőrákot. A kezelés szempontjából meghatározó, hogy az adott betegség melyik típusba sorolható.

A kezelés részei lehetnek a sebészeti terápia, a kemoterápia, egyes esetekben a célzott terápia, a sugárterápia, a kezelés kiegészítésére szolgáló gyógytápszer, és egyéb, a betegséggel összefüggő tüneteket enyhítő támogató kezelések.

A vizsgálati eredmények birtokában két kérdésben döntenek a szakemberek:

  • a daganat technikailag teljes mértékben eltávolítható-e?
  • a beteg általános egészségi állapota, szerveinek működése lehetővé teszi-e a tervezett beavatkozásokat?

A terápiás terv kialakításánál figyelembe veszik:

  • a tüdőrák típusát
  • nagyságát
  • a daganat elhelyezkedését
  • a betegség stádiumát
  • a beteg életkorát.

A betegnek természetes és jogos igénye, hogy a javasolt kezelés lényegéről, a várható eredményről, a fájdalomról és az előrelátható következményekről orvosától érthető formában felvilágosítást kapjon.

Sebészeti terápia

A sebészi beavatkozás hozhatja a legjobb eredményt - a gyógyult tüdőrákos betegek 95-97 százaléka a sebészeti kezeltek közül kerül ki. A gyógyítható betegek nagy része tüdőszűrés során kerül felismerésre, ezért nagyon fontos, hogy a veszélyeztetett korcsoportba és "életmódcsoportba" tartozók legalább kétévente, de inkább évente keressenek fel egy szűrőállomást.

A sebészi beavatkozás a tüdőrák terápiájában csak olyankor alkalmazható, ha az előzetes vizsgálatok valószínűsítik, hogy a daganat egészében eltávolítható. Ez a daganat nagyságától, elhelyezkedésétől, kiterjedtségétől, és a beteg általános állapotától függ. Egyes esetekben belgyógyászati ellenjavallatok miatt nem operálják meg a beteget, például nem megfelelő májfunkciós érték esetében.

A dohányzás az egyik fő tényező a tüdőrák kialakulásában, ami azt is jelenti, hogy a tüdőrákos betegek nagy része dohányos. E betegek tüdeje az igénybevétel következtében részben tágult, nem működik tökéletesen. A műtét tervezésekor arra is kell vigyázni, hogy az operáció után megmaradó tüdőrész képes legyen ellátni a szervezetet oxigénnel.

Fontos, hogy ha már diagnózisra került egy dohányos beteg, és operálható, legalább három héttel a műtét előtt szokjon le a dohányzásról, mert ezzel a műtét körüli szövődmények kockázata jelentősen csökken.

A sebészeti beavatkozás három leggyakoribb típusa:

  • ha a daganat kis kiterjedésű, akkor eltávolítása a tüdőszövet kis területének eltávolításával megoldható (ún. szegmentrezekció);
  • a daganat elhelyezkedése miatt más esetekben az egész tüdőlebeny eltávolítására szükség van (ún. lobektómia)
  • a daganat elhelyezkedése vagy kiterjedése miatt az egyik tüdő egészben történő eltávolítására is sor kerülhet (ún. pneumonektómia).

Léteznek egyéb speciális, nagy gyakorlatot igénylő műtéti megoldások is, amikor a daganat a főhörgők elágazásához közel helyezkedik el. A műtétek során a daganattal együtt a nyirokcsomókat is eltávolítják.

Sugárkezelés

A sugárkezelés fontos szerepet játszhat a tüdőrák minden típusának kezelésében. Gyakran a műtéti megoldást egészíti ki: a műtét előtt (a tumor zsugorítására), és a műtét után (a maradék tumorsejtek elpusztítására) is alkalmazhatják. Utóbbi megoldást gyakran rendelik el előrehaladottabb stádiumokban, hogy a nyirokcsomókban lévő esetleges tumorsejteket elpusztítsák.

A nem operálható betegeknél műtét helyett alkalmazhatják a sugárkezelést. A sugárkezelés az áttétek okozta fájdalom csökkentésére és a daganatból eredő vérzés elállítására is alkalmazható.

A besugárzás szükségessége, időtartama, módja, az adandó dózis olyan kérdések, melyekről a beteg állapotának, illetve a betegség kiterjedésének ismeretében dönt a sugárterápiás szakember.

Optimális esetben a kezelés befejezése után a beteg tünet- és panaszmentessé válik, de folyamatos ellenőrzés alatt kell állnia. Fontos, hogy új tünet jelentkezése (például fájdalom, fulladás, nehézlégzés) esetén a szakembert azonnal fel kell keresni, annak megállapítása céljából, hogy a jelentkező tünetek összefüggésben vannak-e a daganattal vagy sem.

Kemoterápia, célzott molekuláris szerek, támogató kezelések

A kissejtes tüdődaganatnál a fő kezelést a kemoterápia jelenti, attól függetlenül, hogy a beteg operálható-e vagy sem. Bár a diagnózis pillanatában nem mindig tudható, hogy adott-e már áttétet a daganat, de mivel a tüdőráknak ez a típusa agresszívebb a többi típusnál, nagyon gyors növekedésű, egyéb szervekre is nagyon gyorsan átterjed, rendkívül nagy jelentősége van a gyógyszeres kezelésnek.

Ha a beteg szervezetében ismerten ott van a daganat vagy annak áttéte, akkor gyógyító célú (kuratív) kezelésről beszélünk. A műtét előtt adott, a daganat - és így a műtét "radikalitásának" - csökkentésére irányuló kemoterápiát neoadjuváns vagy preoperatív kezelésnek nevezzük.

Bár ha lehetőség van rá, a műtét jelenti az elsődleges terápiát, legtöbb esetben a nem kissejtes tüdőrákoknál is alkalmaznak kemoterápiát. Ha a kezelés műtét után, tumormentesnek tartott állapotban történik, akkor adjuváns kezelésről beszélünk. Ennek célja a detektálhatósági (fellelhetőségi) szint alatt lévő áttétek (ún. mikrometasztázisok) növekedésének megelőzése.

A kemoterápiánál a daganat szaporodását befolyásoló készítményekkel - úgynevezett citosztatikumokkal - a cél a sejtosztódás megállítása. A hagyományos értelemben vett citosztatikus szerek az összes osztódó sejtre hatnak, ezért sok mellékhatásuk van. Orvosi szempontból a legfontosabb a vérképzőszervi mellékhatás - az osztódás gátlásával a vérképző szervek szaporodása is lelassul, és vérszegénységet, fehérvérsejtszám csökkenést okoz. Az utóbbi évek onkológiai területén hatalmas javulás történt a támogató kezelést illetően, így ezek a tünetek gyógyszeresen egyre jobban kezelhetők. Az egyéb mellékhatások - a veseelégtelenség, az étvágytalanság, ideggyulladás, fémes ízérzés, hányinger - kiküszöbölésére szintén egyre többféle hatékony készítmény áll rendelkezésre.

Fontos tudni, hogy a különböző ráktípusok kemoterápiás érzékenysége eltérő. A 80-as években kifejlesztett gyógyszerek hozták az első áttörést a tüdődaganatok kemoterápiájában, azonban a mellékhatások miatt nem lehetett nagyobb dózisban alkalmazni őket. A 90-es évek e készítmények fejlődésének időszaka volt, amely mind a mellékhatások, mind a hatások szempontjából kedvezően befolyásolta a kezeléseket, és így egyre kedvezőbb eredményeket hoztak.

Újabb áttörést a célzott molekuláris szerek jelentenek. Ma már egyes esetekben - megfelelő genetikai vizsgálatokat követően - az egyénre, illetve az adott tüdőrákra specializált célzott kezelésre is lehetőség van. Ezzel a tüdőrákos betegek egy részénél jelentős eredmények érhetők el. Azoknál a betegeknél, akinél a daganatsejtek egy bizonyos fajta specifikus fehérjét - egy EGFR nevű növekedési faktor receptort - termelnek, rendkívül hatékony lehet a célzott molekuláris szer.

Ez a fajta készítmény a hagyományos kemoterápiás szerekkel ellentétben több ponton hat, gátolja a daganatos sejt osztódását, az áttétképződést, a daganat érképződését, ezáltal a daganat táplálását, további növekedését. Ez a terápia csak a nem kissejtes daganatok egy részében alkalmazható, és itt sem elsődleges kezelésként, hanem a hagyományos kezelések kiegészítéseként. Továbbra is folynak a kutatások, hogy minél pontosabban meghatározható legyen, milyen betegcsoportnál hoz egyértelműen eredményeket a szer.

Jelenlegi szabályozás szerint ez a gyógyszeres kezelés azoknál a betegeknél alkalmazható, akik már egy kemoterápiás kezelésen átestek és a daganat újból növekedésnek indul. Ilyenkor újabb hagyományos citotoxikus kezeléstől már kevesebb eredmény várható, mint az első alkalommal. A betegek egy része a további megterhelő terápiától már el is zárkózik, de szívesen fogadhat egy kényelmesen alkalmazható, kórházi bennfekvést nem igénylő, az életminőséget javító tablettás kezelést.

Tekintettel arra, hogy a gyógyszer az egészséges sejtek működését alig befolyásolja, a kemoterápiás szerek mellékhatásaival alig kell számolni - hajhullás, fehérvérsejtszám csökkenés, ebből eredő fertőzés, gyengeség, vérszegénység nem, vagy csak nagyon ritkán fordulhat elő. E kezelés leggyakoribb mellékhatásai a bőrkiütés és a hasmenés, amik viszont többnyire jól kézben tarthatók.

A támogató kezelések között szerepet kap egy magyar fejlesztésű gyógytápszer, amely, klinikai adatok szerint, jelentősen mérsékli a tüdődaganatos betegek életminőségét és az életkilátásokat hátrányosan befolyásoló kóros fáradékonyságot.

A fejezet aktualizálását Dr. Szondy Klára, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának főorvosa segítette (2007. június)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Ajánló