A németországi vizsgálatban, melyet 1621 páciens bevonásával 2005 januárja és 2008 júniusa között végeztek, olyan áttétes vastagbéldaganatban szenvedő betegeket kezeltek kemoterápiával kombinált érképződésgátló kezeléssel, akik korábban semmilyen kezelést nem kaptak. A standardnak számító többfajta kemoterápiás kezelés mellett minden vizsgálati csoport betegei kéthetente kaptak érújdonképződés-gátló kezelést. A kombinált kezelés a betegek 60 százalékában vezetett a daganat zsugorodásához. Az átlagos túlélési idő meghaladta a 25 hónapot, a legjobban elterjedt platinaalapú (oxaliplatin) kemoterápiával kezelt betegek csoportjában pedig elérte a 27 hónapot. A csak kemoterápiával kezelt betegek túlélése  - korábbi vizsgálatok szerint - nem haladta meg a 20 hónapot.

A közel azonos méretű, 1658 beteg bevonásával zajló, cseh klinikai vizsgálatban hasonló eredményekről számoltak be: a 65 év feletti páciensek esetében a túlélési idő 29,5 a 65 év alatti betegek esetében 29 hónaposnak adódott. Ebben a vizsgálatban is – csakúgy mint a németországiban – a kezelőorvosok döntöttek a kemoterápiás szer megválasztásáról, amely kezelés mellett a betegek 2 illetve 3 hetente kapták a célzott daganatterápiás készítményt. A betegek egynegyede a 65 év feletti korosztályból került ki, mert a vizsgálat egyik célja az volt, hogy a két korosztály közötti esetleges hatékonyságbeli és biztonságbeli különbségeket kimutassa.

Egyik új klinikai vizsgálatban sem azonosítottak eddig ismeretlen mellékhatásokat  a leggyakoribbnak számító fáradtság, a magasvérnyomás, az úgynevezett neuropátiás eredetű  zsibbadás, valamint a fehérjevizelés mellett – olvasható a MedicalNewsToday beszámolójában.


Az áttétes vastagbéldaganatok kezelési lehetőségeiről kérdezve Dr. Schwab Richárd, a KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ orvosigazgatója elmondta, hogy a vastagbélrák hazánkban a második leggyakoribb daganatos halálok. A kezelés mindmáig legsikeresebb akkor, ha a daganat teljes egészében eltávolítható. A páciensek mintegy negyedében azonban a diagnózis idején a daganat áttétjei már a májban is jelen vannak, ami a hosszútávú kezelési eredményeket jelentősen rontja. A hagyományos kemoterápiát kiegészítő készítmények, mint az érújdonképződést gátló, illetve a hámnövekedést szabályozó fehérjét (EGFR) gátló készítmények ezekben az esetekben növelhetik a terápiás választ. „Sőt amennyiben jól választjuk ki az adott betegnek megfelelő terápiát, akkor a májban lévő áttétek olyan mértékben zsugorodhatnak, hogy sebészileg véglegesen eltávolíthatóvá válnak.

Ugyanakkor közös tulajdonsága az új, általában célzottnak nevezett készítményeknek, hogy bizonyos betegek kiemelten jól, míg mások kevéssé vagy egyáltalán nem reagálnak a kezelésre. A kezelőorvosnak ezért nehéz döntést kell hoznia, amikor az adott betegnél a célzott kezelést kiválasztja. Ezért nagyon fontos a gyógyszerek hatását előrejelző diagnosztikai eljárások fejlesztése. Az EGFR gátlóknál már rendelkezésre áll egy olyan vizsgálat, az úgynevezett KRAS teszt, amivel a gyógyszer hatásosságának valószínűsége becsülhető. Ez a vizsgálat már ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazási előiratába is bekerült” – fogalmazott Dr. Schwab Richárd.

„A jövőben azonban további ilyen diagnosztikai módszereknek, biomarkereknek a kifejlesztésére van szükség” – teszi hozzá Dr. Peták István a cég kutatási igazgatója. – „Ezek segítségével kiválasztható a beteg számára legmegfelelőbb kezelés. Ennek eredményeképpen a beteg gyógyulási esélye növelhető, ugyanakkor a kezeléssel együtt járó mellékhatásokat azoknak a betegeknek nem kell feleslegesen elviselniük, akik a kezelésre nem fognak reagálni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ezeknek a kezeléseknek rendkívül nagy - milliós nagyságrendű - a költsége, ezért is fontos, hogy ne történjen felesleges, hatástalan kezelés. Hazánkban is intenzív kutatás tárgyát képezi az első vonalban alkalmazott kezelés hatékonyságát jósolni képes molekuláris genetikai diagnosztika, melynek segítségével lehetővé válik a közeljövőben azoknak a vastagbélrákban szenvedő betegeknek a gyógyító hatású sebészi kezelése is, akiknél már a diagnózis pillanatában májáttéteket fedezünk fel.”