Te tudod honnan jön a válasz a kérdésedre?

Ma, amikor már tényleg minden az interneten zajlik, egyetlen kattintással világkörüli útra indíthatunk bármit. Elképesztő sebességgel tudnak terjedni az információk, amivel nincs baj, ha tudatosan, megfelelő kritikával állunk hozzá ahhoz, ami itt fellelhető, de sajnos a legtöbben maximális bizalmat szavaznak minden tartalomnak, így a nem éppen hiteles, hanem inkább hangzatos tartalmaknak is. Ez pedig sokszor visz rossz irányba. Egy rossz tanács lehet, hogy jó esetben csak placebóként hat, más nem történik, lehet, hogy kellemetlenséget okoz, vagy éppen semmit, de könnyen előfordulhat, hogy nagyon komoly testi és lelki problémákat okoz, negatívan hat a kezelésekre vagy az életminőségre.

Ha pedig esetleg még a pénzünkről is szó van, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ha az ember egészségügyi szakemberhez fordul (magánrendelésre), akkor abban az esetben a tanulásra szánt idejét, a megszerzett szakmai tudását, gyakorlatát, a munkájával és a betegekkel szembeni felelősségét fizeti meg. De mit fedez a pénzünk a többi esetben?

Minden egészségügyi tevékenység engedélyköteles

Először is nézzük meg mik ezek a tevékenységek. Az 1997. évi CLIV. egészségügyről szóló törvény szerint egészségügyi tevékenység minden, ami "...az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyászati ellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet..."

A törvény értelmében ezek a tevékenységek az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában végezhetők. Ez egy fajta biztosíték, hogy az illető tudja mit csinál, megfelelő tudással rendelkezik a témát illetően. Ezt abból is tudhatjuk, hogy az engedély megszerzése egy rendkívül hosszú és összetett folyamat.

Első körben meg kell hozzá szerezni a megfelelő egészségügyi végzettséget. Ezután a területtől függően meghatározott ideig kell szakmai felügyelet mellett dolgozni, ami alatt meg kell szerezni a hivatalos szakmacsoport tagságot. Ennek is van feltétele, mégpedig az, hogy az illető a szakmájában folyamatosan dolgozzon, és továbbképzéseken vegyen részt. Ha pedig ez mind megvan, akkor a saját vállalkozás indításához speciális felelősségbiztosítást kell kötnie, évente orvosi alkalmassági vizsgálaton kell részt vennie, és végül a Népegészségügyi Szakigazgatási Szervnél kell megigényelni az engedélyt.

Kerülőutak

Azt már tudjuk, hogy az egészségügyi tevékenységek, mint például betegeknek tanácsadás, kezelés, vizsgálatok, leletek elemzése, stb. engedélyköteles, de sajnos a hiányos szabályozásnak köszönhetően ezt a követelményt nagyon könnyű kikerülni.

Minden csak a megfogalmazáson múlik. Az internet tele van olyan weboldalakkal, programokkal, szolgáltatókkal, akik szó szerint véve nem végeznek egészségügyi tevékenységet, így kicsúsznak a szabályozás alól, azonban a használt kifejezésekkel szakértelmet sugallnak, és azt ígérik a betegeknek, amire legjobban vágynak, megértő segítséget.

A valóságban azonban, az értelmező kéziszótár szerint a szakértő az a valaki, aki alaposan ért valamihez, mint szakmájához. Tehát ahhoz, hogy valaki szakértője legyen egy témának, kell egy a témához vágó végzettség, és rengeteg szakmai tapasztalat az adott területen. Bár vonzó, de a személyes tapasztalat, a sok olvasás vagy egy pár napos tanfolyam még nem tesz szakértővé.

Szabályozás és szabadság

Itt is erős kettősség uralkodik. Ahogy már kifejtettük, az egészségügyi tevékenység engedélyköteles, amit nem könnyű megszerezni. De itt még mindig nincs vége. Szabályozva van, hogy milyen minimum feltételekkel, hol, hogyan, milyen formában végezhető a tevékenység. Az egészségügyi szakember felelősségre vonható, vonatkoznak rá az egészségügyi törvény mellett különböző kapcsolódó kormányrendeletek, és még az adatvédelmi törvény is.

Ezzel szemben, ha valaki nem egészségügyi végzettséggel és más szavakkal végzi a fentiekre nagyon hasonló tevékenységeket, akkor rá nem vonatkoznak az említett szabályok. Nem kell hozzá engedély, nem kötik szabályok, és így sok esetben felelősségre sem vonható.

Vegyünk egy példát, amivel minden nap találkozhatunk, ha bekacsoljuk a tv-t, vagy felnyitjuk a laptopot, görgetjük a mobilt:

Egy egyetemi diplomával rendelkező dietetikus tanult 4 évig, 2 évig dolgozott felügyelet mellett. Ezalatt komplex tudásra tett szert az emberi testről, betegségekről, a betegségek kezeléséről, táplálkozásról, élelmiszerekről, rengeteg dologról, aminek köszönhetően a terület szakértője lett, megfelelő szakmai tudással rendelkezik ahhoz, hogy egészséges és beteg emberekkel is foglalkozzon. És minden jogszabály, rendelet, szabályozás szigorúan vonatkozik rá.

Egy táplálkozási tanácsadó stb. elvégzett egy néhány napos, hetes, esetleg hónapos tanfolyamot. A megszerzett tudás azonban csak arra alkalmas, hogy egészséges embereknek adjon tanácsot, például egészségmegőrzéssel kapcsolatban. És semmilyen komolyabb szabályozás nem vonatkozik rá.