"Az új orvostudomány a megelőzésre helyezi a fő hangsúlyt" - interjú dr. Filippo Ongaroval, a Quintess Egészségközpont nemzetközi orvosigazgatójával

Daganatok.hu: Bemutatkozásában azt olvashatjuk, hogy Ön a "személyre szabott, rendszerszemléletű medicina európai nagykövete". Mitől rendszerszemléletű ez az orvostudomány, és mitől válik személyre szabottá? Hogyan hasznosítható az utóbbi években felgyűlt tudásanyag a daganatok kialakulásának megelőzésében és a rákkezelésben?

Dr. Filippo Ongaro: A személyre szabott, rendszerszemléletű medicina kifejezéssel - angolul Personalized Systems Medicine - alapvetően kétfajta, az orvostudományban újnak tekinthető megközelítésre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az első a személyre szabottság: egyrészt el szeretnénk mozdulni a jelenlegi, nagyrészt statisztikai adatokra épülő orvostudomány felől egy olyan irányba, ahol nem a különféle betegpopulációkra jellemző statisztikai értékek, hanem az egyén, az egyes ember szervezete és életfolyamatai kerülnek előtérbe. Jelenleg, ha valaki megbetegszik, akkor általában ugyanúgy próbálják kezelni, ahogyan a többi, az övével megegyező vagy hasonló betegségben szenvedő embert. Az újfajta szemléletű orvostudomány ezzel szemben arra kíváncsi, hogy hogyan alakult ki egy-egy kórkép kifejezetten annak az embernek a szervezetében, aki megbetegedett. A biokémiai, élettani folyamatok ugyanis mindenkinél egy kicsit eltérően működnek, vagyis csak ránk jellemzőek. Ez igaz a rákra is, vagyis ebben az esetben sem a nagy átlagra jellemző kezelés lesz a legcélravezetőbb, hanem az, amelyet kifejezetten a mi szervezetünk igényeire szabnak. (A személyre - vagy inkább daganattípusra - szabott kezelés az onkológiában részben már ma is valóság: a már hazánkban is törzskönyvezett célzott daganatellenes szerekkel hatékonyan kezelhetőek azok a tumortípusok, amelyekben jelen van a gyógyszerre történő reagáláshoz szükséges mutációtípus. A témáról ebben a cikkben olvashat részletesebben: Miben segíthetnek Önnek a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok? - a szerk.)

A másik fontos fogalom a rendszerszemléletű megközelítés. A jelenleg rendelkezésre álló tudományos ismereteink alapján ma már egészen máshogyan tekintünk az emberi szervezetre, mint azt az orvostudomány nagyrészt még napjainkban is uralkodó szemlélete teszi. A rendszerszemléletű megközelítésben nemcsak az egyes szervekre koncentrálunk - mintha ezek a szervek egy kirakósjáték különálló darabkái lennének - hanem a szerveink által ellátott funkciókra próbálunk összpontosítani. Funkcionális szinten pedig azt látjuk, hogy szerveink életfolyamatai szorosan összefüggenek egymással. Vagyis, ebben a megközelítésben már nem anatómiailag különálló egységeket, hanem egy érzékeny, a különféle pontokon egymással összeköttetésben álló rendszert pillanthatunk meg. Annak felismerése, hogy szerveink funkcionális szinten nem különállóak, a legelső lépést jelenti afelé, hogy a különféle betegségeket tíz, tizenöt vagy akár húsz évvel azelőtt "nyakon csíphessük", hogy azok egy konkrét szervben megjelennének. Hiszen az egyes betegségek, köztük a rák kialakulásának első lépései korántsem akkor zajlanak le, amikor a klinikai tünetek már megjelentek, hanem évekkel vagy akár évtizedekkel korábban.

Gondoljunk csak például a gyulladásos folyamatokra! A gyulladás szintén egy rendszerszintű folyamat, amely gyakran az egész szervezetet érinti, és nem mellesleg, igen szoros kapcsolatban áll a daganatok kialakulásával. A gyulladások a daganatok megjelenésének kezdeti stádiumát jelenthetik, így ha az orvosok már a kezdet kezdetén felismernék a gyulladásos folyamatok jelenlétét, akkor talán a rák kialakulása ellen is tehetnének valamit - méghozzá épp idejében. Az oxidatív stressz a másik hasonló példa: ennek erőssége - a gyulladásos folyamatok intenzitásához hasonlóan - szintén mérhető. Még számos olyan faktort felsorolhatnék, amelyeknek mára tisztázottá vált a betegségek kialakulásával való kapcsolata. A megfelelő orvosi vizsgálatok - vagyis különféle mérések - elvégzésével így elvileg már sokkal korábban fényt deríthetnénk a különféle kórképek későbbi megjelenésének valószínűségére, ez pedig lehetővé tenné, hogy az érintett személy az orvosával történő konzultációt követően megtegye a megfelelő ellenlépéseket. Ezek olyan életmód- és táplálkozásbeli változtatások, amelyekkel rengeteg, egyelőre terjedőben lévő krónikus betegség - rák, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség - megjelenése elkerülhetővé válna.

Mondhatjuk-e azt, hogy a rák mára krónikus betegséggé vált?

A rák - nagy általánosságban használva a fogalmat - az összes olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek általában a krónikus betegségeket jellemzik. A legtöbbször ugyanis igen hosszú időbe telik, mire diagnosztikus szinten is megjelennek az adott ráktípusra jellemző tünetek. Ebben az időszakban nyugodtan nevezhetjük krónikusnak a betegséget, és éppen ilyenkor - vagyis még a klinikai tünetek megjelenése előtt - lehetne sikeresen beavatkozni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az akut stádium.

A klinikai diagnózis felállításának pillanatában ezzel szemben már akut betegségről beszélünk. A vérképzőszervi daganatok - a szolid tumorokkal ellentétben - gyakran kivételt jelentenek, ezeknél ugyanis gyakran igen gyors a betegség lefolyása, vagyis szinte rögtön akut betegséggel állunk szemben. A kérdésre visszatérve: vannak még akut daganatos betegségek, de a rákellenes terápiák rohamos fejlődésének köszönhetően valóban afelé haladunk, hogy a rák egy krónikus, vagyis hosszú és tünetmentes lefolyással jellemezhető betegséggé váljon.

Itt szeretnék ismét visszakanyarodni a rák kialakulásának kezdeti lépéseire. Ekkor válik ugyanis csak igazán érthetővé, hogy mennyire komoly szerep jut valójában az életmódbeli tényezőknek. A dohányzás, a helytelen táplálkozási szokások, a mozgásszegény életmód és a vitaminhiány mind olyan tényezők, amelyekkel már jóval az akut klinikai tünetek megjelenése előtt és igen jelentős mértékben befolyásoljuk szervezetünk működését, méghozzá a rossz irányba. A tünetek megjelenésekor végzett orvosi beavatkozás - még ha egyébként lehetséges is a hatékony kezelés - az új orvostudomány szemszögéből nézve már mindenképp túl későinek nevezhető. Nagyságrendekkel hatékonyabbá válna a gyógyítás, ha a beavatkozás a betegséghez vezető kóros folyamatok tünetmentes megjelenésekor történne meg.

Rendelkezünk-e jelen pillanatban olyan módszerekkel, amelyekkel már a klinikai tünetek megjelenése is felismerhető lenne a szervezetben kialakulni készülő daganat?

Ez éppen az a terület, ahol az orvosok többségének jelenlegi tudása némileg bővítésre szorulna. Ennek oka, hogy ha valaki azt hiszi magáról, hogy egészséges - vagyis, nincsenek szemmel látható tünetei - akkor az orvos azt fogja neki mondani, hogy semmi baja, és nyugodtan hazamehet. A jövő orvosai azonban már nem ezt fogják mondani nekünk. Ők azt mondják majd, hogy "rendben, Ön most egészségesnek tűnik, de nézzük csak meg, hogy ez valóban így van-e!" A rák korai - vagyis a daganatsejtek konkrét megjelenése előtti - kimutatására jelenleg nincs semmiféle "mágikus teszt", azt viszont már most is bármelyik orvos meg tudja vizsgálni, hogy mely életfolyamatok tekintetében nincs meg a megfelelő egyensúly. Ilyenek például a már említett gyulladásos folyamatok, amelyekből ugyan nem következtethetünk egyértelműen a rák későbbi kialakulására, azt azonban elárulják az orvosnak, hogy szervezetünk bizonyos szempontból nem megfelelően működik. Vagyis - bár kívülről teljesen egészségesnek nézünk ki - jelen van a szervezetünkben olyasmi, ami idővel hozzájárulhat akár egy daganat kialakulásához is. A gyulladások erősségének csökkentése pedig igenis elősegíthető, és ehhez komoly gyógyszeres beavatkozásra sincs szükség. Bőven elegendő lehet az is, ha változtatunk például a táplálkozásunkon. A mai orvosok többsége - bár minden bizonnyal már ők is hallottak a megelőzésre fókuszáló új orvostudományról - ma ezt még nem veszik elég komolyan. El kell érni, hogy a hangsúly a már meglévő betegségek kezeléséről fokozatosan a betegségek megelőzésére tevődjön át: a kutatók ezzel már jó ideje tisztában vannak, az orvosok azonban egyelőre sokkal kevésbé.

Az egészséges életmód és a helyes táplálkozás fontosságáról már Magyarországon is rengeteget hallani. Mégis, a magyarok egy jelentős része továbbra is jelentős mennyiségű alkoholt fogyaszt, dohányzik, keveset mozog, és nem táplálkozik egészségesen. Ön szerint hogyan lehetne elérni, hogy az emberek többsége ne csak olvassa, hanem mindennapi életében is kövesse az egészséges életmódra vonatkozó, valóban hatékony ajánlásokat?

A magyar viszonyokat ugyan nem ismerem kellően részletesen, dolgoztam azonban Oroszországban, ahol szintén jellemző például a rendszeres alkoholfogyasztás és a dohányzás. A nyugat-európai országokban valamivel jobb a helyzet, itt sem mondható el azonban, hogy ne lennének problémák. A dohányzás ugyan be van tiltva a szórakozóhelyeken és az éttermekben, de például Olaszországban - ahol saját betegeim is vannak - azóta másféle gondok ütötték fel a fejüket. Nálunk például a mozgásszegény életmód jelent még mindig problémát, különösen a gyermekek körében. Vannak tehát olyan országok, ahol jobb, és vannak, ahol rosszabb a helyzet, de az egészségtelen életmód és a hatékony betegségmegelőzés hiánya mindenképp globális probléma. Jelentős különbségek inkább csak abban tapasztalhatóak, hogy melyik országban melyik területre kellene a leginkább koncentrálni. Nagyon érdekes továbbá, hogy az elhízás azokban a fejlődő országokban is megjelent, ahol korábban még az éhezés jelentett gondot: megfigyelhető, hogy amint az ottani emberek beköltöznek a nagyvárosokba, átveszik a fejlett országokra jellemző helytelen táplálkozási szokásokat, és hamar elhíznak. Ezzel párhuzamosan pedig terjedni kezdenek a nyugati országokra jellemző civilizációs betegségek.

Visszatérve a kérdésre: az emberek életmódját nem lehet kívülről, erőszakkal megváltoztatni. A változásnak mindig belülről, saját elhatározásból kell fakadnia, ehhez pedig arra van szükség, hogy az emberek valóban megértsék, hogy táplálkozásukat és életmódjukat valóban ők maguk választhatják meg. Ez a döntés pedig alapjaiban befolyásolja a későbbi egészségüket. Magyarországon is éppen erre van szükség: legelőször is minél több emberben tudatosítani kell, hogy a döntés nagyrészt az ő kezükben van, és ők maguk azok, akik a legtöbbet tehetik a saját testi és lelki épségük érdekében.

Épp a napokban jelent meg magyar fordításban is legutóbbi könyve, "Úgy egyél, hogy jól legyél!" címmel. A könyv alcíme korszakalkotó szemléletváltást ígér a táplálkozásban. Miben mond újat ez a könyv az eddigi táplálkozási rendszerekhez képest?

Amit már most is egészen biztosan tudunk, hogy az élelmiszerek egyoldalú "kalóriaszemlélete" elavulttá vált. Eddig ugyanis nagyrészt úgy tekintettük a táplálékainkra, mint olyan üzemanyagokra, amelyek egészségre gyakorolt hatását szinte kizárólag a kalóriatartalmuk fejezi ki. Az eddigi táplálkozási ajánlások így elsősorban arra koncentráltak, hogy étrendünket elsősorban a különféle élelmiszerek kalóriamennyiségei alapján állítsuk össze. Kiderült azonban, hogy ez a szemlélet nem tartható: lehet, hogy kétféle élelmiszer éppen ugyanannyi kilokalóriát tartalmaz, korántsem mindegy azonban, hogy ezt a kalóriamennyiséget milyen élelmiszerből vesszük magunkhoz. Ugyanis bármi, amit megeszünk, fontos információkat hordoz a sejt működésére nézve: vagy beteggé, vagy pedig egészségessé tesz minket. Az élelmiszereket emiatt nem annyira a kalóriatartalmuk, hanem sokkal inkább a sejt működésére gyakorolt hatásuk - vagyis élettani funkciójuk - szerint kell megkülönböztetni egymástól.

Azt még a jelenlegi tudomány sem tudja megmondani, hogy a rák biztos megelőzése érdekében pontosan milyen étrendet kellene követnünk, az általános irányvonalak azonban már jól látszanak. Ha el szeretnénk kerülni a daganatos betegségek kialakulását, érdemes csökkentenünk az iparilag előállított élelmiszerek, a cukrok és a finomított szénhidrátok, valamint az alkohol nagy mennyiségű fogyasztását, emellett növelnünk kell a teljes kiőrlésű tészták és kenyerek, a rostok, a zöldségek és a gyümölcsök fogyasztását. Ebben tulajdonképpen nem is kell eltérnünk a legújabb táplálkozási javaslatoktól, amilyen például az Egyesült Államokban a táplálkozási piramis alternatívájaként megjelent táplálkozási tányér (angol szóval "eating plate"). (Az új európai étrendi ajánlásokról korábbi cikkünkben olvashat bővebben: Frissíti táplálkozási irányelveit az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal - a szerk.)

Tulajdonképpen - legalábbis elméletben - rendkívül egyszerű minden: az összes étkezésünknél tartsuk szem előtt, hogy milyen "üzemanyagot" töltünk a szervezetünkbe. A dízelautók sem mennek a hagyományos benzinnel, és nem is jut eszébe senkinek, hogy egy ilyen autóba ne dízel üzemanyagot tankoljon. Ugyanígy, egy idő után a szervezetünk sem fog megfelelően működni, ha sejtjeinket és génjeinket naponta bombázzuk olyan információkkal, amelyek egyértelműen a kóros működés irányába tolják életfolyamatainkat.

(hirdetés)