Gyógynövények és a rák - Prof. Dr. Kéry Ágnes válaszolt

Megosztás:

A gyógynövények pozitív és negatív hatásairól, azok rákbetegségekben való alkalmazási lehetőségeiről kérdeztük szakértőnket, Prof. Dr.Kéry Ágnest, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi és Farmakognóziai Intézetének docensét. Kiderült többek között, hogy kitől érdemes tanácsot kérni a különböző kiegészítő készítményekkel kapcsolatban, miért nem feltétlenül biztonságos, ami természetes, illetve, hogy mitől függ, milyen formában leghatékonyabb egy-egy gyógynövény.

Van-e lista a daganatos betegségekben hatékony, illetve legalább biztosan veszélytelen gyógynövényekről?

Különböző adatbázisok léteznek a nemzetközi szakirodalomban a gyógynövényekről aszerint, hogy mennyire megalapozottan, és milyen indikációban, milyen célra lehet őket felhasználni. Az Európai Uniós országok fitoterápiás társaságaiból álló szövetség monográfiái támpontot adnak az egyes gyógynövények felhasználásáról, az alkalmazott növényi részről, az ismert hatóanyagokról, az alkalmazási indikációkról. Leírják a farmakológiai, illetve széleskörű klinikai vizsgálatokat, ezek alapján a javasolt dózisokat, a lehetséges mellékhatásokat, és a más szerekkel való együtt-hatásokat. Kiegészítő terápiaként való felhasználásra is szerepel utalás néhány gyógynövény leírásában. Ezek a monográfiák angol nyelvűek és a nem szakemberek számára kevéssé hozzáférhetők. A gyógyszerészek természetesen ismerik őket és az igényes szakkönyvek is támaszkodnak ezekre az adatokra. Az "univerzális tumorgyógyító" szerként forgalmazott gyógynövények többségénél azonban hiányzik a tudományosan megalapozott információ. Sajnos a reklámokban, a lakosság felé közvetített felhasználási javaslatokban a tudományos megalapozottság messze-messze nem nyilvánul meg legtöbb esetben, ígéreteik távol állnak a valóságtól.

Kemoterápia mellett van-e kifejezetten ajánlott, illetve "tilos" gyógynövény?

Mindig egyénre szabottan lehet megmondani, mi javasolható és mi nem. Mérlegelni kell a páciens állapotát, terápiáját, a betegség előrehaladottságának fokát. Egy általában ártalmatlan gyógynövény is ronthatja például egyes rákterápiás gyógyszerek hatásosságát - ezért fontos a kezelőorvossal való egyeztetés. Fontos, hogy az onkológus közreműködésével alkalmazzák a betegek a kiegészítő és alternatív "rákellenes" gyógynövényeket, növényi szereket, ezért alapvető, hogy az orvos tudjon róla, milyen készítményeket szed a beteg. Ugyanaz a gyógynövény az egyik ráktípus esetében nagyon jó lehet, míg egy másiknál kifejezetten ártalmas; ugyanígy egyik fajta terápia mellett alkalmazható, másik mellett káros. Ideális az lenne, ha az onkológus orvos - ismerve a termékek sajátságait - beépítené a kezelés menetébe a gyógynövényeket: megmondaná, hogy a kemoterápia, sugárterápia előtt, után, illetve mellett szedheti-e a beteg az adott szert, stb.

A sugárterápia miatt sérült bőr kezelésére van valamilyen "biztos" módszer?

A sugárterápia következményeként a bőrön gyulladásos folyamat szokott problémát okozni. Erre a növényi gyulladás-gátlók széles választéka áll rendelkezésre: a körömvirágtól kezdve a macskakarom gélig a legtöbb ilyen termék alkalmazható a sugárterápia miatt sérült bőr esetében is. A kezelőorvossal való konzultáció itt is fontos, már csak azért is, mert egyes készítményekkel kapcsolatban több már a tapasztalat, amelyekről mindenképp érdemes tudni.

A kezelések alatti fáradékonyság ellen létezik természetes módszer?

Ilyenkor a szervezet általános állapotának javítása fontos: leglényegesebb a helyes táplálkozás, amit kiegészíthetünk antioxidánsokkal, az immunrendszert támogató szerekkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal.

Mi a teendő, ha a kezelőorvos nem ismeri a beteg által szedni kívánt készítményt?

Ez gyakori probléma - sajnos a legtöbb készítménnyel kapcsolatban igen kevés az orvosok tapasztalata, egyénenként eltérő a terápia és gyakran az orvos nem is tud arról, hogy betege növényi készítményt is alkalmaz egyidejűleg. Az orvosképzésben a gyógynövények ismerete és terápiás felhasználási lehetőségei nem szerepelnek, holott az onkológusok mellett több szakterület dolgozóinak, de legalább a családorvosoknak szüksége lenne erre a tudásra. Természetesen számos orvos felvállalja, hogy önképzésben, továbbképzésben ismereteket szerez a témáról, de ez sok akadályba ütközik - nincs például speciálisan erre vonatkozó, megfelelő szakirodalmi anyag.

Kitől kérhet tanácsot a beteg, illetve a kezelőorvosa egy-egy konkrét gyógynövénnyel kapcsolatban?

A gyógyszerészek általában ismerik a gyógynövényekkel kapcsolatos legfontosabb adatokat, illetve tudják, hová fordulhatnak (továbbképző közlemények, Magyar Fitoterápiás Társaság). Mindig segítünk a konkrét esetekben, és a válaszokat a gyógyszerészek továbbítani tudják a hozzájuk betérő betegeknek.

A természetgyógyászattal kapcsolatban elég ellentmondásos információkat kapnak a betegek...

 

Bár az elmúlt harminc évben rengeteget változott a daganatos betegek terápiája, sajnálatos módon a kezelések eredményességét mutató statisztikai adatok nem javultak kellő mértékben. A WHO ajánlása alapján is fokozatosan az egészségügyi ellátás részévé kell tenni a biztonságos, hatékony és megfelelő színvonalú természetgyógyászati módszereket. Itt nagyon fontos kérdés az együttműködés. Sok orvos kolléga van, aki él a természetgyógyászat módszereivel is; az onkológusok közül is vannak, akik különös figyelemmel kísérik a különböző szerekkel és módszerekkel kapcsolatos eredményeket. A természetgyógyászok kiegészíthetik a különböző terápiákat, így széleskörűen használják a gyógynövényekben rejlő lehetőségeket is. A beteg számára jó forrás lehet a természetgyógyászati szaksajtó figyelése, ahol a daganatos betegségekkel kapcsolatos témákkal is rendszeresen foglalkoznak. Minden kérdésre sajnos ott sincs válasz...

Az élelmiszerekkel, egyes anyagokkal kapcsolatban is igen eltérő hírek látnak napvilágot szinte minden nap: valahol azt olvassuk, hogy egy anyag véd a ráktól, máshol azt, hogy rákkeltő...

A kémiai anyagok hatása a szervezetre nagyon összetett. A táplálékokban, egyes növényekben valóban előfordulhatnak rákkeltő anyagok. A táplálék alkotórészeinek szerepe lehet és van a carcinogenezisben. Ugyanakkor speciális növényi anyagok a rákmegelőzésben játszanak szerepet. Ezzel kapcsolatban fontos kérdés a mennyiség is, akár közvetlenül bevitt szerekről, akár a szervezetben keletkező molekulákról van szó. Nincs olyan kémiai anyag, ami különböző mennyiségben alkalmazva azonos hatású.

A "természetes" biztonságosabb, mint a "mesterséges"?

Máig él az a hiedelem - a ráktól függetlenül is -, hogy ami természetes, az ártalmatlan, de ez egyáltalán nem igaz! Sajnos betegen, a gyógyulásban bízva, olyan állításokat hisznek el az emberek - néha még egészségügyi dolgozók is -, amik egyáltalán nincsenek tudományosan alátámasztva. Emberileg abszolút érthető, hogy ilyenkor az egész rokonság "összefut", segíteni próbál, és percek alatt tucatjával áll a beteg asztalán a sok csodaszer. Ezekkel nagyon kell vigyázni, és a legrosszabb, amit a beteg tehet, hogy elkezd össze-vissza, kontrollálatlanul mindenféle, akár "természetes" szert szedni. Ennyi -féle kémiai anyag együttes hatásáról nincs ember, aki igazi tanácsot tud adni.

Igaz az, hogy a távoli országokból származó növények máshogy hatnak ránk, mint az ottaniakra?

 

Igen - itt életmódbeli, táplálkozási, genetikai tényezők és az enzimrendszereink különbözősége játszik szerepet. Régóta ismert például, hogy az alkohol fogyasztás szempontjából komoly különbségek vannak a különböző népek között, és azt is tudjuk, hogy bizonyos betegségek más arányban fordulnak elő a különböző területeken. Épp emiatt nem helyes elgondolás célzott vizsgálatok, felmérések nélkül átemelni távoli földrészek gyógynövényeit - nem csak azért, mert kevéssé ismerjük, hanem például azért is, mert egészen mások lehetnek az étkezési szokásaink. Ennek nagyon jó példája a szója: az ázsiai népeknél - akik sok szóját fogyasztanak - megfigyelték, hogy ritkábban fordulnak elő hormonális változásokkal jelentkező panaszok, illetve lényegesen kisebb a hormon-függő daganatok előfordulási aránya, mint az európai országokban. Ebből azonban nem helyes azt a következtetést levonni, hogy nagy koncentrátumban, kapszulában fogyasszunk szóját, hiszen az ázsiai népek gyermekkoruktól, a táplálkozás részeként veszik magukhoz a szóját, és nem ismerjük azokat a hatásokat, változásokat, amik felnőtt korukig érik őket.

Egyre több adat szól arról, hogy a terápia akkor kerül majd igazán a helyére, és akkor tudjuk a legmegfelelőbb gyógyszert kiválasztani egy-egy betegnél, ha a genetikai és enzimrendszer-beli különbségeket is figyelembe tudjuk venni.

Vitaminokból létezik "ideális" mennyiség?

Van olyan irányzat a gyógyításban, hogy megadózisban alkalmaznak vitaminokat - az én tudomásom szerint nem sikerült beigazolni ennek jótékony hatását. A szervezet vitamin-raktárai valóban kimerülhetnek a rákterápiák és a betegség miatt is, és ezeket természetesen fel kell tölteni. Érdemes figyelembe venni, hogy a vitaminok és bizonyos ásványi anyagok együtt alkalmazva általában előnyösebbek a hasznosulás szempontjából. Ha már egyensúlyba került a szervezet, lényeges, hogy fent is tartsuk a homeosztázist - leginkább egészséges táplálkozással, szükség esetén kiegészítő szerekkel.

A vitamin-túladagolásnak is lehetnek különböző következményei, amik nem feltétlenül az alapbetegségre hatnak: például C vitamin-túladagolás következményeként előfordulhat fokozott kőképződés. Ennél súlyosabb következményekkel járhat a zsíroldékony vitaminok túladagolása - óvatosnak kell lenni például, ha az A és D vitamint kapszula formájában visszük be, mert ezek elraktározódnak a szervezetben, és komoly problémákat okozhatnak. A táplálkozás során egyébként nem tudjuk túladagolni a különböző vitaminokat - sokkal egészségesebb tehát, ha sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, és csak betegség, extrém körülmények esetén növeljük mesterségesen a vitaminokat.

Számít-e, hogy milyen formában veszünk magunkhoz egy gyógynövényt - például teát főzünk belőle, nyersen fogyasztjuk, krémként alkalmazzuk, stb.?

Természetesen, ez igen meghatározó. Hogy mi a leghelyesebb elkészítési mód, azt akkor tudjuk pontosan megmondani, ha ismerjük a hatóanyagot. Mivel ezt sokszor nem ismerjük, a tradicionális felhasználást vesszük alapul - ez évszázadokon, sokszor évezredeken keresztül "bizonyított", tehát feltételezhető, hogy így megmarad a hatóanyag.

Egy növényben nagyon sokféle kémiai anyag van, és ezeknek csak igen kis része - nem ritkán csak néhány század vagy ezred százaléka - a hatóanyag. Ha kedvezek az oldószer megválasztásával ezek kioldódásának, erősebb hatású készítményhez jutok, ami kisebb mennyiségben alkalmazva is eléri a kívánt hatást. A leghagyományosabb mód a forrázás, a teakészítés - az esetek nagy részében, szakszerűen alkalmazva nem károsítja a hatóanyagokat. Az esetek más részében viszont hideg áztatásra lehet szükség, például, hogy ne oldódjon ki mellékhatásokat okozó, nem kívánatos anyag. A különböző készítményekben a hatóanyagon kívül számos további kémiai anyag is van, és azok sem közömbösek; elősegíthetik a hatást, hatványozhatják, gátolhatják, sőt, szélsőséges esetben olyat is el lehet képzelni, hogy maga a hatóanyag nem tud kioldódni egy adott módszerrel. Természetesen a kutatások során alakul ki az a technológia, amivel a legoptimálisabb összetételben tudjuk kinyerni az élettani hatásért felelős komponenseket.

A technológia fontosságára példa, amikor biotechnológiai eljárással készítenek speciális kivonatot a búzacsírából. Maga a búzacsíra is értékes, a gyógyászatban is használt anyag, de ebből ellenőrzött, biztonságos, a házi gyakorlatban nem kivitelezhető eljárással készítenek olyan anyagot, amit daganat-ellenes kiegészítő tápszerként alkalmaznak. Legfontosabb szabály az előírás szerinti alkalmazás.

Az igen eltérő tulajdonságú ráktípusok ellen hogyan védekezhetünk?

A daganatos betegségek lehetséges okait végigvéve, elsősorban a táplálkozáson keresztül lehet védekezni. A WHO és egyéb egészségügyi szervek ajánlásai között kiemelt helyen szerepel, hogy azonosítani szükséges azokat a táplálkozási faktorokat, táplálkozási interakciókat, makro-és mikrotápanyagokat, amelyek pozitív irányban tudják megváltoztatni a daganatrizikót.

Minden irányadó adat szerint legalább 40 százalék körüli értékben az életmódunk felelős a betegségeinkért. A vezető oknak gondolt környezetszennyezésnél, de az egészségügyi ellátásnál is többet számít az életmódunk. A dohányzásnál és az alkoholfogyasztásnál elég egyértelmű adatok támasztják ezt alá: statisztikák szerint a rákban szenvedő dohányosok rákos megbetegedésének mintegy 50 százalékáért maga a dohányzás felelős, az alkohol pedig 20-25 százalékban szerepel a kiváltó okok között.

Milyen nagyságrendű árat tart reálisnak egy "öngyógyításra" használt szerre, illetve módszerre?

A legfontosabb gond, hogy a "rák gyógyítása" mindig eladható. Nehéz kritikával illetni az előállítókat, mert közöttük nagyon sok a tisztességes, aki a termék minőségét tényleg garantálja, nem tesz mellé megalapozatlan reklámot, ami csak az eladhatóságot növeli, hanem megtalálja az "arany középutat": nem veszi el a beteg hitét, de nem veszélyezteti, hogy a legkorszerűbb orvosi terápiát is igénybe vegye a páciens.

Sajnos én úgy gondolom, hogy az árak általában jóval a reális felett vannak. A beteg és a hozzátartozó annyit tehet, hogy nem vásárolja össze a létező összes terméket, amit ilyen céllal ajánlanak, hiszen azok akár még árthatnak is egymás mellett alkalmazva. Ehelyett az orvossal vagy gyógyszerésszel, dietetikussal konzultálva választja ki azt a készítményt, amiben a beteg is hisz, és azt alkalmazzák az előírt kemo-és sugárterápia kiegészítésére.

* * *

Az Avemar speciális - gyógyászati célra szánt - fermentált búzacsírakivonatot tartalmazó tápszer daganatos betegek részére. Szedése ajánlott rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők klinikai onkológiai kezelésének (műtét, radioterápia, kemoterápia, immunterápia stb.) kiegészítésére. További információkért olvassa el tájékoztatóinkat.
(hirdetés)

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.

Hírek az Avemarról: